Éppen ezért, aki szereti a művészetét, az nagy kultúrfájdalmat érezhet azért, hogy Csontváry géniusza előtt nem borul le az egész világ. De ha tényleg nem lenne jó, csak a magyarok gondolják annak valami kollektív ámítás miatt, akkor nem térne vissza állandóan az a jogos kérdés, hogy miért nem lett világhírű? Pláne úgy, hogy az anekdota szerint Picasso is irigykedve dicsérte meg műveit 1949-ben, amikor bejárta párizsi kiállítását, az 1958-as brüsszeli világkiállításon pedig Csontváry szerepeltetése volt a feltétele Magyarország puszta jelenlétének. Kádárék kényszerűségből megengedték, hogy kivigyék a Sétalovaglás a tengerparton című művét, amely Van Gogh és Paul Gauguin képe között függött. Azonban Csontváry hírnevén ez sajnos mit sem változtatott.
Romváry Ferenc művészettörténész szerint, aki rengeteget tett a Csontváry-életmű elismertetéséért és megóvásáért, ennek az az oka, hogy a festő munkái nagyrészt állami tulajdonban vannak, így nincsenek jelen a nemzetközi műtárgypiacon. Tehát hiába ér Magyarországon 250 millió forintot egy Csontváry-kép, ha a nemzetközi piacon egy Van Gogh-művet százmillió dollárért adnak el, és ez utóbbira mindenki felkapja a fejét. Az eddig sem volt titok, hogy a pénzbeli érték a világhír fokmérője, mindez annak tudtában válik érdekesebbé, hogy Csontváry egyetlen képét sem adta el soha. Küldetéstudata miatt műveit a nemzetének szánta ajándékul, ezért esze ágában sem volt pénzre váltani különös talentumát. Valószínű, hogy tényleg elhitte a saját legendáját, ahogyan azt is, hogy túlszárnyalta Raffaellót meg az egész világot, munkáival pedig valami páratlan kincset adhat a magyarságnak, az isteni ihletettségű művészetet és a napút színeit.
De Csontváry Kosztka Tivadar nem volt félig, sem egészen őrült – ezt Czeizel Endre orvos genetikus is hangsúlyozta a vizsgálatában –, hiszen nagy utazásaira, festőfelszereléseire olyan higgadtan és megfontoltan gyűjtötte a pénzt, mint bármelyik szepesi mintapolgár, erre pedig a skizofrén emberek nem képesek. Csontváry legendává tette saját személyét, és valljuk be, ez kevés művésznek sikerült olyan elegánsan és szellemesen, mint neki. Sok kritikusa mindmáig naiv festőnek fokozza le, pedig tanulmányrajzai bizonyítják, hogy képes volt fényképszerűen lerajzolni a külvilágot, ráadásul Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben. Csontváry nem volt bolond, de hóbortos és különc, aki szokatlan életvitelével, gondolataival és festményeivel legendát gyártott magából. Festményeiből és gondolataiból szervesen rajzolódik ki a „napút”, amit egész életében keresett és megfestett, s ami a tátrai vízeséstől elvezet a mostari hídon át, a taorminai görög színház romjain túl egészen Baalbekig. Csontváry, amikor a kairói alkonyatban megtalálta a napút színeit, felfedezéséről rögtön telegrafált a magyar kultuszminisztériumnak. Ez a kis epizód pedig többet elárul személyiségéről és elkötelezettségéről, mint bármely részletes elemzés. Csontváry Kosztka Tivadar géniusz volt és nekünk alkotott. Mindez a sors kivételes adománya.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!