Fekete fürdőszoba a Trianon szállóban

Provokálni a vesztest cinizmus, érdekből meghunyászkodni jellemgyengeség, túlélni kötelesség.

Forrás: Facebook

Kedves ismerősömtől, rovatom alkalmi szerzőjétől ma nem cikket, hanem egy privát levelet kaptam: „Kedves Emese, ezt a képet posztoltam ma a Facebookon Párizs vár aláírással. (Persze tudjuk, nekik ez nem ugyanazt jelenti.)” A fotón a Trianon nevű szálloda hívogatja muskátlis ablakaival a vendégeket. Nekem meg az jutott eszembe, hogy hosszú és kalandos életem folyamán fél évig laktam egy székelyföldi kisvárosban az 1918. december 1. utcában.

A kis garzonban, melyet átmeneti volta miatt nem tartottunk érdemesnek felújítani, a fürdőszoba szemmagasságig körbe fekete olajfestékkel volt bemázolva. Hogy ennek mi lehetett a valódi oka, én nem tudom, de valahányszor oda beléptem, mindig az jutott eszembe, hogy mi más is lehetne, egy ilyen nevű utcában, mint gyász színű fürdőszoba. Azután még az is eszembe jutott, hogy a középiskolában az érettségi évében történelem témazárónak az 1918. december elsejei eseményeket kaptuk.

Mi nagyon rendes, csöndes gyerekek voltunk, pontosan 39-en, ám senki, de senki nem írt egy fél mondatot sem, volt olyan, aki még a kérdést sem írta le. S mert 39 fiatalt nem lehet csak úgy kicsapni, a következő héten újraíratták a dolgozatot, más témával és mindenkinek levontak három jegyet. Az elmúlt évtizedekben nem sikerült megfejtenem, mi lehetett a történelem tanárunk fejében, még inkább a lelkében, erdélyi magyar ember létére.

Fotó: Facebook

Mint ahogy az is talány számomra, mi motiválhatta későbbi, román történelem tanárnőmet, már az egyetemen, aki egy másik, szintén magyar tankörtársammal együtt kiszólított érdemjegyünket eldöntendő a mintegy másfél százas évfolyam elé (végtére is a műegyetemen nagyon fontos volt a román történelem pontos ismerete). A kérdés így szólt: „mi a véleményetek a szégyenletes Bécsi döntésről?” A szégyenletest nyilván kérdező és kérdezettek nagyon másként értettük. Mindketten azt válaszoltuk, nincs véleményünk és elfogadtuk a kisebb érdemjegyet. Máig jó érzéssel emlékezem arra a román diáktársamra, aki óra után átfogta a zokogástól rázkódó vállam és azt mondta, ha a magasabb érdemjegyért előadom azt, ami a tankönyvben le volt írva, csak megvetéssel tudna ezentúl rámnézni.

Van itt tanulság bőven, mert ami nyereség az egyiknek, az fájdalmas veszteség a másiknak, provokálni a vesztest cinizmus, érdekből meghunyászkodni jellemgyengeség, túlélni kötelesség. Ami az egyiknek egy muskátlis ablakokkal hívogató szálloda, arról a másiknak egy fekete fürdőszoba jut eszébe.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma