Eötvös Loránd nevét a nyersanyagkutatásra alkalmas torziós inga feltalálása tette ismertté világszerte. Most a halálának centenáriumára megjelent, pazar kivitelezésű album laikus olvasói is majdnem lépésről lépésre ismerhetik meg a műszer fejlődésének állomásait, és azzal is szembesülhetnek, hogy gyakran egészen távoli, egzotikus helyen – Honolulu, Jáva és Haiti szigete – végeztek Eötvös-inga-méréseket magyar, illetve Magyarországon kiképzett saját szakemberekkel.
Az amerikai kontinens első, csak geofizikai adatok alapján feltárt kőolajmezője is a torziósinga-méréseknek volt köszönhető 1924-ben. Eötvös Loránd azonban nemcsak természettudós volt, hanem tudományos kutató, tudományszervező, közéleti és sportember is. Gazdag egyéniségének eme megnyilvánulásai kevésbé ismertek, a kiadvány tanulmányai viszont feltárják ezeket is.
Családja múltjából kiindulva végigkísérik Eötvös Loránd egész életét és összefoglalják munkásságának máig érezhető hatását. Az is érdekes, hogy bár nem volt politikus alkat, találékony módon használták fel emlékét politikai harcokhoz.
Már az is a történelem fintora, hogy a nemesi származású fizikust a Tanácsköztársaság idején, 1919. április 11-én temették, beszédet Lukács György közoktatási népbiztos mondott, aki nem a nemzet, hanem a munkástársadalom halottjának nyilvánította. Eötvös Loránd nevét tudományos és oktatási intézmények, utcák, kiállítások, tanulmányi versenyek és díjak viselik, és neveztek el róla hegycsúcsot és egy holdkrátert is.
Még senkinek nem jutott eszébe átnevezni ezeket, egy rendszerben sem. Erre is gondoljunk, amikor lapozgatjuk az albumot, nézegetjük a régi fényképeket és olvassuk a komolyabb és könnyedebb történeteket. Például arról, hogy külvárosi kúriájából professzorként lóháton járt be az egyetemre.
Eötvös Loránd-emlékalbum. Kossuth Kiadó, 2019.
