Az idei nézettségi adatok azért is érdekesek, mert az online forma egyik legnagyobb előnye kezdettől az volt, hogy olyan nézőkhöz is eljuttathatja a magyar színházi produkciókat, akik földrajzi okokból nem tudnák azokat személyesen megnézni. Légrádi Gergely az eSzínház Fesztivál kezdete előtt a Magyar Nemzetnek adott interjúban arról beszélt, egy-egy előadás virtuális nézőterén általában 15–20 százalék a külhoni közönség aránya, miközben a nézők 40–50 százaléka vidékről, 30–40 százaléka Budapestről érkezik. Mint mondta,
sok külföldön élő magyar számára az online felület teremti meg annak lehetőségét, hogy a világ bármely részéről hozzáférjen magyar kulturális tartalmakhoz.
Az online jelenlét közben az elmúlt években maga is változott. Légrádi korábbi interjúnkban arról is beszélt, hogy a színházak és társulatok egyre tudatosabban választják ki azokat a darabokat, amelyeket érdemes kreatív módon az online térre is átültetni.
Az eSzínház sem pusztán közvetítő felületként működik: saját tartalmakat is készít, és társulatokkal együttműködve választja ki a rögzítésre szánt előadásokat.
A fesztiválnak van egy másik, a társulatok számára közvetlenül is fontos oldala. A jegybevételek jelentős része visszakerül a részt vevő színházakhoz. Légrádi Gergely lapunknak elmondta, az alapítványi formában működő eSzínház célja nem a minél nagyobb profit elérése: a jegybevételekből igyekeznek fenntartani a platformot és új tartalmakat készíteni, miközben a bevételből a társulatok is részesednek. Hosszabb távon pedig egy olyan gyűjteményt szeretnének létrehozni, amely megőrzi a magyar színházi előadásokat.
A most kihirdetett szakmai, közönség- és különdíjakat november 12-én adják át ünnepélyesen a Stúdió K Színházban.
