Modern hagyományőrzés és nemzeti kultúra

A lovasszínházi előadás, amelynek során a lovas akrobatikus elemeket is bemutat vágtázó lovon, önmagában is lélegzetelállító produkció, azonban mindezt úgy végrehajtani, hogy közben a színész még prózát is mond vagy énekel, teljességgel lehetetlennek tűnik. Ősi lovas kultúrájú nemzetként a magyar azonban még erre is képes, legalábbis a Nemzeti Lovas Színház színészei biztosan, akik – a világon egyedülálló módon – a színművészetet a szabad idomítás misztikumával, a trükklovaglás akrobatikusságával, a díjlovaglás kecsességével, valamint a díjugratás magasiskolájával ötvözve adnak elő saját készítésű, kifejezetten lovas előadásra szánt, nagyszabású történelmi musicaleket, rockoperákat vagy éppen népi zenés játékokat.

Zana Diána
2020. 11. 03. 7:15
null
Pintér Tibor Nemzeti Lovas Szinház. 20201029 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Kincsem Parkhoz érkezve Pintér Tibor, a Nemzeti Lovas Színház alapítója és vezetője fogad, és rögtön be is vezet bennünket a ló és lovas kapcsolatának mélylélektanába, valamint egy olyan speciális színházi világ rejtelmei­be, ahol a ló nem eszközként vagy kellékként, hanem társként jelenik meg a színpadon. Mégpedig olyan társként, aki minden pillanatban lélektükröt tud mutatni az embernek, hosszú távon pedig akár pszichológiai diagnózist is képes felállítani. Mint mondja, a közösen töltött idő során a ló a lélek szóla­mait emeli, mely által az előadó képessé válik magasabb szinten átadni a dalba foglalt érzelmeket, a befogadóban pedig mindez egyfajta patetikus hangulatot idéz elő. Ezek azok az előadások, amelyek még napok-hetek után is hatnak az emberre.

A ló iránti alázatról, annak partnerként való kezeléséről tanúskodik az a mára elfogadott megállapítás, hogy a ló és lovas alkotta pároknál az embernek kell felnőnie az állathoz, nem pedig fordítva. Éppen ezért a lovasszínészeket a különböző szakágakban olyan – sok esetben világklasszis – mesterek képzik folyamatosan, mint Dallos ­Gyula, Török György, Pellei Alyssa, Vargyas Viktor vagy Piroch Gábor. – Az egyik legfontosabb küldetésünknek azt tartom, hogy a magyar fiatalokat egyszerre „fertőzzük meg” nemzeti hagyományunkkal, a lovaglás szeretetével, valamint a színházon és az éneklésen keresztül a magyar kultúrával, a magyar történelemmel. Abban hiszek, de ugyanakkor tapasztalom is, hogy aki szoros kötelékben él a lóval, egyidejűleg pedig különleges kapcsolat fűzi a zenéhez, az olyan többletet kap, amelytől jobb emberré, a társadalom minőségi tagjává válik, Jókai szavaival: lóvá tesz az ember, s emberré a ló – vallja az igazgató, aki kifejezetten erre a célra hozta létre a Nemzeti Lovas Színház Akadémiát.

Több előadó már korábban bizonyította énektudását az ország különböző színpadain, majd a társulathoz csatlakozva – az immár tízéves múltra visszatekintő képzés során – profi lovasokká is váltak. Mohácsi Márk tizenegy esztendős kora óta Pintér Tibor növendéke, ma pedig – huszonnégy évesen – a Nemzeti Lovas Színház vezető művészeként a világon egyedülálló mutatványra képes: a sztyeppei nomád harcmodort, az ősmagyar virtust idéző trükklovaglás közben is teljesen tisztán énekel. Saját elmondása szerint olyan példaképpé szeretne válni, akire felnézhetnek a fiatalok. Márkkal ellentétben Pápai Kíra lovasként érkezett a színházhoz, ahol gyorsan kiderült, hogy kiemelkedő énekhanggal rendelkezik, azóta ő a társulat primadonnája.

Pintér Tibor Tibor alig látható mozdulatokkal sarkallta lovát különböző lábtartásokra vagy éppen ágaskodásra
Fotó: Bach Máté

Pintér Tibor egyébként „suttogó” is. Lezsák Leventének köszönhetően ismerkedett meg a természetes kiképzési formával, amelyet a köznyelv suttogásnak, a szakma szabad idomításnak nevez. Nem mai keletű azonban ez sem. A szkíták is eggyé váltak lovaikkal, de Árpád fejedelem óta tudjuk, hogy a magyar lovasok olyan szimbiózisban éltek hátasaikkal, hogy azok vezényszóra jöttek, a csatákban haraptak, rúgtak, védték gazdájukat. Szent Lászlót is árnyékként, kantárok és kötelek nélkül követte Szög nevű hűséges társa. A magyarok nyilai pedig azért lehettek olyan félelmetesek, mert harcosaink két kezüket lovaglás közben is szabadon használhatták, hiszen az állatot csupán lábbal és hanggal irányították. A Nyugat csak mostanában vette át ezt a tudást. A betanítás nem nyeregből, szerszámmal történik, hanem a földről – a lovak egymás közötti természetes kommunikációját véve alapul –, különböző testjelek és hangok segítségével. Később mindebből bemutatót is kaptunk a színház vezetőjétől, aki alig látható mozdulatokkal sarkallta lovát különböző lábtartásokra vagy éppen ágaskodásra. Onnan, ahol én ültem, teljességgel úgy tűnt, mintha csupán telepatikus vezérlés történne.

A szabad idomításon és a különböző lovas szakágak vegyítésén, valamint a kaszkadőri minőségben lovagló énekeseken túl a társulat az eddigieknél is monumentálisabb történelmi előadásra készül, ugyanis a Szent László, a lovagkirály című produkció a lovagkirályhoz fűződő legendákat mutatja be, miközben – a kor csatajeleneteit megidézendő – száz paripát vonultat fel.

Nem a Szent László históriáját feldolgozó darab az egyetlen a társulat repertoárjában, amely a magyar történelemből merít, hiszen színre vitték már többek között a Honfoglalást, Mátyás király, Rózsa Sándor vagy Dózsa György alakját, de előadták a hazaszeretetről szóló János vitézt és természetesen Kincsem, a legyőzhetetlen csodakanca történetét is, amely a kitartásról mesél. A tervek szerint azonban a jövőben még nagyobb hangsúlyt kap majd a nemzet történelmének bemutatása, hiszen nekünk, magyaroknak nem kell külföldről importálnunk a hősöket, annál nagyobb szükség van arra, hogy saját nagyjainkat állítsuk példaképként fiataljaink elé.

A Nemzeti Lovas Színház a legújabb generációkat egyfajta modern hagyományőrzésen keresztül, látványelemekkel csábítja közelebb a lovas kultúrához azzal a céllal, hogy feltámadjon bennük a lovas öntudat, amely – Pintér Tibor szerint – a magyarságban mélyen kódolva még ma is létezik. A vastapsban megmutatkozó siker elmaradhatatlan velejárója az előadásoknak, melyek nem csupán a gyerekek, hanem az egész család és valamennyi néző számára felejthetetlen élményt nyújtanak.

A társulat által képviselt új színházi forma, igazi hungarikumként, a magyar lovas kultúra bemutatásán keresztül képes értéket felmutatni – ahogy a XVIII. században a huszárság megszervezése vagy éppen Kassai Lajos újkori lovasíjászata –, kivíva nemcsak Európa, de a világ elismerését és megbecsülését is.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.