Vannak témák és alkotások, amelyek különleges bánásmódot igényelnek. Ilyen a Thonet bútor is. A mai napig gyártott, szinte mindenki számára ismert Thonet székek közel 200 év alatt váltak világszerte fogalommá.
A Németországban született Michael Thonet a 19. század első felében gondolta ki és kezdte meg kísérleteit a gőzöléssel hajlított fa bútor készítésének ötletével. Eleinte rétegelt lemezt, később kör profilú tömör bükkfát gőzölt. Metternich herceg közbenjárásával, 1842-ben elnyerte a bécsi udvar tetszését, s ez fordulópontot jelentett számára.
Bécsben nyitotta meg önálló műhelyét, majd itt készült darabjaival az 1851-es londoni világkiállításon fényes sikert aratott. Az ekkor divatos, hatalmas és nehézkes biedermeier bútorok mellett a lágy, organikusan ívelődő és rendkívül takarékos anyaghasználatú hajlított bútorok elképesztő hatást gyakoroltak.
A bécsi Daum kávéház volt az első, aki súlyos foteljeit Thonet 4-es típusú székeire cserélte, ezzel megteremtve a könnyed kávéházi eleganciát. Ezt a verziót ma is Daum-típus néven ismerjük.
A Thonet cég elképesztően gyors térnyerését mutatja, hogy 1869-ben az első pesti lerakatukért, a Duna-korzó IV. és V. számú telkéért, megszerezve azt a Nemzeti Színház elől, 404 000 arany forintot ajánlottak, amely nagyságú összeget pesti építési telekért addig nem fizetett senki.
Thonet ügyesen variálta egyszerű részegységekből álló bútorait, s rengeteg különböző változatban készítette karos-, pihenő- és hintaszékeit, valamint a lakás minden területére tervezett bútorait. Találékonyságát mutatja, hogy a 19. század végére mintakönyvében több mint 10 000 különféle darab szerepel, amelyeket, láss csodát, elemeire szétszerelve (azaz lapra szerelve) szállítottak akár a tengerentúlra is.
A 20. század első felében, így a modern formatervezés elindulásának idején munkálkodó nagy tervezők és belsőépítészek, mint például Otto Wagner, Adolf Loos, Kozma Lajos és Kaesz Gyula mind foglalkoztak a hajlított fával.
A Thonet bútor gyönyörűen helyt állt a hullámzó szecesszióban és vitathatatlan szerepe volt a csőbútor feltalálásában is. Sőt, az 1922-ben fuzionált, majd Thonet-Mundus néven tovább működő cég megszerezte a Breuer Marcell csőszékeinek gyártási jogát, s a kor legnagyobb tervezőivel, mint Le Corbusier vagy Mies van der Rohe, az acélbútor prominense lett.
Ez az igazán öreg darab nagyjából 1890 környékén készülhetett. Szépen látszanak a hajlított fa egységek, ahogy átgondoltan kapcsolódva hozzák létre a tekeredő indás formát. A klasszikus, magas háttámlás, kimondottan pihentető kialakítás akár hintaszék is lehetne, azonban az elemekből történő összeállításnak és a már említett variálhatóságnak köszönhetően, ez a gyönyörű láb egy belső ívvel zárul, s így stabilan áll a földön. Nádazott támláját a mindenre képes hatvanas években tehénszőrre cserélték. Szerintem igazán dögös lett. A boldog békeidők hangulata egy vad gondolattal. Igazi Thonet örökség.
