A kilencvenes években ugyanebben a műfajban hasított a kis költségvetésű, keserédes Alul semmi, amelyben szintén középkorú és nem éppen adoniszi testalkatú munkásférfiak álltak chippendale-fiúnak. Az Alul semmi hétköznapiságához képest a Szabadúszók sokkal inkább játszik a könnyed giccsel, mégis olyan kedves és életigenlő az egész menet, hogy nem lehet rá haragudni. Az Alul semmiben működő kontrasztok és klisék, mint amikor a srácok a munkahelyükön gyakorolják a tánclépéseket, a francia filmben is hatásosak, és egyáltalán nem bántóan közhelyes az egész, ami legfőképpen a karakterek autentikus megformálásának köszönhető.
Az elmúlt évek többnyire gyenge és erőltetett francia vígjátékaihoz képest a Szabadúszók képes egyszerre elgondolkodtatni és szórakoztatni, és végre bazári komédiások helyett igazi színészeket láthatunk játszani.
(Szabadúszók [Le grand bain]. Rendezte: Gilles Lellouche, francia vígjáték, 122 perc, magyar premier: 2019. március 14. Forgalmazó: ADS Service Kft.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!