A veszprémi könyvesék

Oda jártak Rezeda Kázmérék a könyvesékkel, meg az alsóörsi Felső Kocsmába, és ennyi nagyjából le is fedte már a bebarangolandó világot.

Sok a probléma az alkoholos italokkal a romkocsmákban Fotó: Kurucz Árpád

A veszprémi könyvesék régiféle, Rezeda Kázmér kedvére való emberek. Kosztolányit kedvelő emberek. Régiségboltokat, kicsike piacokat járó emberek, és a házaspár nagyobb hatalmú, erősebb akaratú tagja, Andrea öreg, molyette, cipőgombszemű mackókat vagy öreg, megkövesedett bőrű gyerekcipőket szokott ajándékozni barátainak.

– Ki tudja, talán Ady Endre járt ebben a kiscipőben – mondta, amikor átadta a szépséges csomagot, és Rezeda Kázmér, aki szeretett nagyon cinikus lenni, hogy elrejthesse sebezhető lelkét, félrenézett akkor egy kicsit. „Na most képzelhető, ha ez a nő hordja náluk a nadrágot az égig érő, korszerűtlen lelkével, akkor milyen lehet Péter, a férj?” – mosolygott magában, leginkább azért, mert Péter éppen olyan volt, mint ő maga, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a könyves Péter készítette a világ legjobb tatárját, és ezt Rezeda Kázmér soha nem bocsátotta meg neki.

A könyves Andi pedig a világ legjobb burekjét csinálta, ami szintúgy megbocsájthatatlan, különösképpen odalent az Adrián, a Zadar melletti kis falucskában, ahová mindig együtt jártak nyaralni, csinárt inni, sajtokat vacsorálni, melléje Dingačot kortyolni, a régi világ elmúltán keseregni.

Oda jártak Rezeda Kázmérék a könyvesékkel, meg az alsóörsi Felső Kocsmába, és ennyi nagyjából le is fedte már a bebarangolandó világot. Ez az egyik nagy haszna az öregedésnek, hogy nem kell messzire menni nagyot érezni.

De térjünk vissza a burekre meg a tatárra. Rezeda Kázmér sokévnyi életveszélyes fenyegetés, öngyilkossággal riogatás, ököllel mellet verés, zokogás és esküdözés árán végre hozzájutott a receptekhez úgy, hogy soha senkinek nem adja tovább, és leendő kriptájában külön kis fülkét készíttet majd a recepteknek, hogy kizárólag a meglepett utókor jusson hozzá, ugyanis a meglepett utókor valószínűleg már csak okosporokat és intelligenspasztákat fog fogyasztani a guminők és instant, alkoholmentes műborok mellé.

Rezeda Kázmér megígért mindent, és így megkapta a recepteket.

Andrea így csinálta a bureket: Végy két csomag réteslapot (ha már egyszer képtelen vagy rétestésztát gyúrni és nyújtani magad, ahogy hajdan nagyanyád tette – de ezt már csak Rezeda Kázmér tette hozzá magában). Szóval két csomagot, mert az 16 lap, és annyi kell éppen. Kell még ötven deka túró, egy deci tejfel, egy deci ásványvíz, egy tojás, egy evőkanál só. Ezekből készül a töltelék, ugye. Ha az megvan, akkor egy nagyjából öt centiméter magas tepsit veszünk – lehetőleg kerek legyen, a gusztálás jobb úgy –, kikened olajjal, és elkezded a pakolást. Fogsz négy lap rétestésztát, belerakod a tepsi aljába.

De már odakészítettél úgy fél liter vizet magad mellé, amelybe beletettél legfeljebb egy deci olajat, és a réteslapokat ezzel az olajos vízzel összetapicskolod annyira, hogy tocsogós legyen, kivéve a negyedik lapot, mert azt megszórod a töltelék egyik harmadával. Aztán jön megint négy réteslap, egyenként, összetapicskolva tocsogósra, a negyedik megint száraz marad, arra jön megint a töltelék. Ezt a folyamatot megismételed harmadszor is, a tetejére pedig rákerül az utolsó négy réteslap, de ekkor az utolsót is összetapicskolod. Kétszáz fokos sütőbe teszed fél órára, majd kiveszed, a tetejét újfent meglocsolod olajos vízzel, majd 180 fokos sütőbe visszateszed még fél órára. Kész is van. Jéghideg görög joghurttal tálalod, s a szférák zenéje hallik…

Péter tatárja következik. Rezeda Kázmér amúgy azt gondolta gyerekkorában, hogy a tatár a Magyarhonba betörő s magyar vitézek ledarálta kutyafejű tatárok húsából készül valóban, és meglehetős csalódás volt, hogy vastag tehénhúsokból. Imigyen: Végy fél kiló jó marhahúst. Persze bélszínt, de ha nem futja, kitűnő a szép felsál is, de kétszer darálva, rigorózusan lehártyázva. Egy egész tojás, só, bors gondolomformán, egy fej vereshagyma negyede, de lereszelve, szinte csak a leve folyjék a húsba, kevés pirospaprika, inkább a jó szín, mintsem az íz végett, mustár – és ami most következik, szégyellve íratik le, azzal a megjegyzéssel, hogy az egyetlen étel a világon, ahol ennek helye lehet, az Péter tatárja! –, szóval kell egy kis ketchup; és most következik a titok, amelytől Péter tatárja a legjobb: szükségeltetik bele egy kevéske, kizárólag Franciaországban kapható, Maggi márkájú Arome

Saveur szósz, amelyet amúgy a franciák salátára szoktak locsolgatni. S még annyi, hogy minden egyes összetevőt külön-külön keverünk össze a hússal, nem egyszerre, mint a barbárok. Ha húsunk keverés előtt fél napot áll, s keverés után is legalább felet, jó úton járunk. Így készítsétek, ha jót akartok!

De akárhogy készítitek, bármilyen csodás lesz is, a könyvesék barátsága és mosolya akkor is hiányozni fog belőle! – gondolta magában Rezeda Kázmér, és összecihelődött, hogy elinduljon Veszprémbe.