De már odakészítettél úgy fél liter vizet magad mellé, amelybe beletettél legfeljebb egy deci olajat, és a réteslapokat ezzel az olajos vízzel összetapicskolod annyira, hogy tocsogós legyen, kivéve a negyedik lapot, mert azt megszórod a töltelék egyik harmadával. Aztán jön megint négy réteslap, egyenként, összetapicskolva tocsogósra, a negyedik megint száraz marad, arra jön megint a töltelék. Ezt a folyamatot megismételed harmadszor is, a tetejére pedig rákerül az utolsó négy réteslap, de ekkor az utolsót is összetapicskolod. Kétszáz fokos sütőbe teszed fél órára, majd kiveszed, a tetejét újfent meglocsolod olajos vízzel, majd 180 fokos sütőbe visszateszed még fél órára. Kész is van. Jéghideg görög joghurttal tálalod, s a szférák zenéje hallik…
Péter tatárja következik. Rezeda Kázmér amúgy azt gondolta gyerekkorában, hogy a tatár a Magyarhonba betörő s magyar vitézek ledarálta kutyafejű tatárok húsából készül valóban, és meglehetős csalódás volt, hogy vastag tehénhúsokból. Imigyen: Végy fél kiló jó marhahúst. Persze bélszínt, de ha nem futja, kitűnő a szép felsál is, de kétszer darálva, rigorózusan lehártyázva. Egy egész tojás, só, bors gondolomformán, egy fej vereshagyma negyede, de lereszelve, szinte csak a leve folyjék a húsba, kevés pirospaprika, inkább a jó szín, mintsem az íz végett, mustár – és ami most következik, szégyellve íratik le, azzal a megjegyzéssel, hogy az egyetlen étel a világon, ahol ennek helye lehet, az Péter tatárja! –, szóval kell egy kis ketchup; és most következik a titok, amelytől Péter tatárja a legjobb: szükségeltetik bele egy kevéske, kizárólag Franciaországban kapható, Maggi márkájú Arome
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!