Az emberi test mindenkit izgat, még akkor is, ha kissé morbidan van tálalva. Ki ne nézett volna legalább egy olyan tévésorozatot, amelyikben sürgősségis orvosok, sebészek vagy a szakmába éppen belerázódó rezidensek hadakoznak egymással, no és a betegek életéért? A kórboncnok a popkultúra egyik sztárja: a nyomozós sorozatok kulcsjelenetei rendre a boncteremben játszódnak, de dr. House megoldhatatlannak tűnő orvosi rejtélyeit is rengetegszer oldotta meg egy-egy helyes szövettani elemzés.
A szegedi Erdős Attila 1989-ben végzett az egyetemen, ami után rögtön a kórbonctani intézetben kezdett el dolgozni. Négy évig volt kórboncnok, most pedig ezekről az évekről ír könyvében. A Felvágós könyv az emberi test rejtelmeiről és a kórbonctan titokzatos világáról szól, mégis könnyed, majdhogynem bulváros hangvételű, sőt kifejezetten humoros tud maradni amellett, hogy gondosan ügyel a szakmai igényességre is.
A Felvágós könyv persze nem azért íródott, hogy elolvasása után az olvasó is vizsgát tehessen patológiából, vagy hogy bemagolja, hogyan kell kiemelni, eltávolítani vagy professzionális módon tárolni egy-egy emberi szervet.
A boncolás folyamata meglehetősen morbid és visszataszító dolog ahhoz, hogy valaki könyvet írjon róla, a boncteremben átélt sztorik és az ismeretterjesztő faktor viszont letehetetlenné teszi a könyvet a kicsit gyengébb gyomrú olvasó számára is. Az emberiség anatómia iránti fogékonysága a naturális vagy éppen sötét részleteket is feldobja, érdekfeszítővé teszi kultúrtörténeti érdekességekkel és a groteszkséget ellensúlyozó humorral.
Erdős Attila csapong: anekdotái között kitér a C-vitamin felfedezésére, Darwin orrának tudománytörténet-formáló jelentőségére, egy LSD-vel véletlenül túladagolt elefánt esetére vagy arra a nem igazán reklámozott tényre, hogy nem minden halott került vissza a hozzátartozókhoz a temetés előtt úgy, hogy csak és kizárólag a saját szervei voltak a testében. Mesél egykori tanuló kollégájáról, aki kilopkodta az epeköveket a halottakból, hogy az akváriumát díszítse velük – csak azt az apróságot felejtette el, hogy ezek a kövek vízben szép lassan feloldódnak. A szerző adomázik Lenin balzsamozásáról, a kezdő medikusok ugratásáról és arról, hogy vajon a nagy öregek ugyanúgy esznek és kávéznak-e a boncteremben, mint Robin Cook Kóma című könyvében.
