Balzsam

Erdős Attila 1989-ben végzett az egyetemen, ami után a kórbonctani intézetben kezdett el dolgozni. Négy évig volt kórboncnok, most pedig ezekről az évekről ír könyvében.

Az emberi test mindenkit izgat, még akkor is, ha kissé morbidan van tálalva. Ki ne nézett volna legalább egy olyan tévésorozatot, amelyikben sürgősségis orvosok, sebészek vagy a szakmába éppen belerázódó rezidensek hadakoznak egymással, no és a betegek életéért? A kórboncnok a popkultúra egyik sztárja: a nyomozós sorozatok kulcsjelenetei rendre a boncteremben játszódnak, de dr. House megoldhatatlannak tűnő orvosi rejtélyeit is rengetegszer oldotta meg egy-egy helyes szövettani elemzés.

A szegedi Erdős Attila 1989-ben végzett az egyetemen, ami után rögtön a kórbonctani intézetben kezdett el dolgozni. Négy évig volt kórboncnok, most pedig ezekről az évekről ír könyvében. A Felvágós könyv az emberi test rejtelmeiről és a kórbonctan titokzatos világáról szól, mégis könnyed, majdhogynem bulváros hangvételű, sőt kifejezetten humoros tud maradni amellett, hogy gondosan ügyel a szakmai igényességre is.

A Felvágós könyv persze nem azért íródott, hogy elolvasása után az olvasó is vizsgát tehessen patológiából, vagy hogy bemagolja, hogyan kell kiemelni, eltávolítani vagy professzionális módon tárolni egy-egy emberi szervet.

A bon­colás folyamata meglehetősen morbid és visszataszító dolog ahhoz, hogy valaki könyvet írjon róla, a boncteremben átélt sztorik és az ismeretterjesztő faktor viszont letehetetlenné teszi a könyvet a kicsit gyengébb gyomrú olvasó számára is. Az emberiség anatómia iránti fogékonysága a naturális vagy éppen sötét részleteket is feldobja, érdekfeszítővé teszi kultúrtörténeti érdekességekkel és a groteszkséget ellensúlyozó humorral.

Erdős Attila csapong: anekdotái között kitér a C-vitamin felfedezésére, Darwin orrának tudománytörténet-formáló jelentőségére, egy LSD-vel véletlenül túladagolt elefánt esetére vagy arra a nem igazán reklámozott tényre, hogy nem minden halott került vissza a hozzátartozókhoz a temetés előtt úgy, hogy csak és kizárólag a saját szervei voltak a testében. Mesél egykori tanuló kollégájáról, aki kilopkodta az epeköveket a halottakból, hogy az akváriumát díszítse velük – csak azt az apróságot felejtette el, hogy ezek a kövek vízben szép lassan feloldódnak. A szerző adomázik Lenin balzsamozásáról, a kezdő medikusok ugratásáról és arról, hogy vajon a nagy öregek ugyanúgy esznek és kávéznak-e a boncteremben, mint Robin Cook Kóma című könyvében.

Erdős helyre rakja az előítéletes laikusokat, ugyanis szerinte téved, aki azt hiszi, hogy a patológia iránt érdeklődő egyén biztosan nekro­fil, de legalábbis furcsa perverzitásai vannak.

A kórboncnokok ugyanúgy szakemberek, mint az altatóorvosok vagy az idegsebészek, nekik ráadásul minden szerv betegségéhez érteniük kell. Ők vizsgálják a szövettani metszeteket, ezért óriási felelősség nyomja a vállukat, hiszen a szövettani eredményektől erőteljesen függ maga a kezelés is. Jó- vagy rosszindulatú-e az elváltozás, mennyire van súlyos állapotban, milyen kezelés javasolt: ezekre a kérdésekre a patológustól várják a választ. A szerző szerint az esetek hetven-nyolcvan százaléka ugyan rutinfeladat, ám a többiben nagyon sok kérdés merülhet fel, amelyek akár életről és halálról dönthetnek.

A kiadvány tipográfiailag is különleges: a fotók és a szemléltető ábrák mellett Nemes Anita firkái, karikatúrái színezik a könyvet.

A végére pedig olyan dolgokat is megtudunk belső működésünkről, amelyeket valószínűleg egyáltalán nem akartunk tudni. Kicsit bizarr, mégis nagyon laza és jó stílusban íródott: a Felvágós könyv szó szerint szaftos, tudományos bulvár.

(Erdős Attila: Felvágós könyv. Scolar Kiadó, Budapest, 2018, 272 oldal. Ára: 3999 forint)