Kelet Párisa

A Párisi udvar most újjászületik, az utolsó lépések vannak hátra a felújításból. Hogy a régi városi találkozóhely jellege megmarad-e, még nem tudhatjuk, hiszen luxusszálló nyílik az épületben.

Sajtóbejárás a felújítás alatt álló budapesti Párisi udvarban Fotó: MTI/Mohai Balázs

Jó néhány éve volt, amikor kissé ijedten, rossz érzéssel sétáltam be a Párisi udvar eldugott térképboltjába, ahol egy ritka útikönyvet kerestem. Belül sötét passzázson át vezetett az út üresen álló, hajléktalanszagú üzlethelyiségek és eldobott szemetek között.

Ebből is látszott, a kutya sem sétált már arra, eljártak az idők az egykori pompázatos bevásárlóépület fölött, amelynek a helyén már kétszáz éve is üzletház állt. A kosztól koromfekete homlokzaton alig-alig látszódtak az egykori színpompás, kifinomult díszítések maradványai. A földszinten a Jégbüfé késő kádárista talponálló-cukrászdája terült el a mindig szigorú pultosnőkkel és hívogatónak egyáltalán nem nevezhető enteriőrrel. De persze találkozóhelynek tökéletes volt, hiszen mindenki ismerte, és fél Budapest keresztülutazott itt naponta vagy a felszínen, vagy a föld alatt.

A Párisi udvar most újjászületik, az utolsó lépések vannak hátra a felújításból. Hogy a régi városi találkozóhely jellege megmarad-e, még nem tudhatjuk, hiszen luxusszálló nyílik az épületben.

Pedig… ami itt most elkészül, az szebb lesz, mint újkorában. Ez nem költői túlzás: tényleg szebb. Ugyanis a legendás passzázs olyan világítást fog kapni, amely egy évszázada még nem állt rendelkezésre: úgy fog tündökölni a szecessziós-keleties öntöttvas és üveg mennyezetcsoda, mint még soha.

A Párisi udvart a Belvárosi Takarékpénztár építtette 1909 és 1913 között, a tervező Schmahl Henrik volt. A hamburgi születésű építész a velencei gótika és a mór építészeti stílus hatása alatt tervezte meg mind a Párisi udvart, mind a hozzá stílusában és aprólékos díszítettségében is hasonlító Uránia mozit. A végeredmény csodálatos lett, amihez nagyban hozzájárultak a passzázst fedő, Haas és Somogyi-féle préselt üveg luxferprizmák, a Villeroy & Boch fajanszmunkái és padlóburkolatai, valamint a Zsolnay és más, német cégek homlokzati kerámiadíszei.

Sajtóbejárás a felújítás alatt álló budapesti Párisi udvarban
Fotó: MTI/Mohai Balázs

A fénykor évtizedei után, ahogy az mifelénk megszokott, jöttek a romlás évei díszítmények elpusztításával és eltakarásával, belső terek összevissza szabdalásával, a pezsgő üzleti élet felszámolásával. A hanyatlás egészen az utóbbi évekig tartott, amikor is jordán üzletemberek az épületet megvéve szállodát álmodtak a sokat látott terekbe.

A felújítás és átalakítás mostanáig tartott: az építészeket (Archikon, Nagy Csaba és Pólus Károly) dicséret illeti a kiváló teljesítményért. Érdemes már most megállni az épület előtt, és szintről szintre nézegetni a díszítmények és a különböző kerámiaburkolatok végtelen sorát, a későbbiekben egy kávé mellől csodálni a benti passzázs részleteit.

Ahol szükség volt rá, ízléses kortárs elemekkel és berendezéssel egészítették ki az alsó részt, fentebb pedig a hírek szerint egyedi kialakítású, luxus minőségű szállodai szobák fognak sorakozni – kilátással a Ferenciek terére és a Belváros megannyi részletére.

Vitára adott okot az épület tetejére került kortárs kiegészítés: a törtfehér, homlokzathoz képest hátrébb húzott, szögletes elemeket az épület mellől persze nem lehet látni, a Ferenciek tere távolabbi pontjairól viszont igen. Talán megúszhatta volna a Párisi udvar ezt a tetőtéri kiegészítést, de örvendetes legalább, hogy nem valami harsány ráépítést kapott a patinás ház. Az eredeti homlokzat tornyocskái mögül ki-kivillanó fehér elemeket majd megszokják a járókelők – ha ennyi kellett ahhoz, hogy az épületcsoda újjászülessen, akkor elfogadható a végső mérleg. Nyugat minősége és Kelet luxusa találkozik mostantól a felújított Párisi udvarban – mind a nagyközönség, mind a leendő szállodalakók örömére.