Felszabadítók

Az amszterdami fecske megjelenése előtt számosan már jó előre szóltak, hogy a következő szexuális eltévelyedés, amelyért a lobbiszervezet kiállhat, nem lesz más, mint a pedofília.

Megérkezett az első fecske Amszterdamba. Bár már jócskán benne járunk a nyárban, ebben nincs semmi meglepő. Az előző hétvégén rendezték meg a Pride felvonulást Hollandia nagyvárosában, a homoszexuálisok büszkeségének napját. Semmi különös nem történt, nem gyülekeztek heteroszexuális ellentüntetők, még egy rosszízű bekiabálás sem hangzott el, ment az identitásában büszke menet. Kivéve egy eseményt, amely az idén először esett meg a rendezvényen. Egy férfi röplapokat kezdett el osztogatni a körülötte vonulóknak. Ezen a résztvevők azt olvashatták, hogy az LGBT+ nevű világszervezet, amely mindenféle szexuális aberráció elfogadásáért küzd, fogadja be a pedofilok közösségét, adjon nekik helyet menetükben, hogy ők is büszkén kiállhassanak jogaik védelméért. Tette ezt a férfi a Gyermekek Felszabadítási Frontja nevében, erről szólt a PedoPride című kiáltvány.

Ő volt az első fecske, aki arcát vállalva azt követelte az LGBT+-tól, hogy a hozzá hasonlóknak is adjanak helyet a felvonuláson, ők is hirdetni akarják büszkeségüket, amelyre – valljuk meg – senki sem kíváncsi. A nagy, globális szervezethez való tartozás melegséggel, biztonsággal töltheti el az eddig kivert kutyaként élő pedofilokat, és reményt szülhet nekik, hogy egyszer majd „másként” is lehet törvényesen szeretni a gyermekeket.

Az amszterdami fecske megjelenése előtt számosan már jó előre szóltak, hogy a következő szexuális eltévelyedés, amelyért a lobbiszervezet kiállhat, nem lesz más, mint a pedofília. A jelek szerint még nem jött el az ideje. Most törvénytisztelő polgárként jártak el a szervezők: egy kis lökdösődés után értesítették az összetűzésről a rendőrséget, amely azon nyomban kiemelte a menetből az illetőt, és bevitte az őrsre. A pedofília városi gerillája azonban rövid időn belül szabadon távozhatott, hiszen semmilyen törvényellenes cselekményt nem tudtak számlájára írni. A kiáltványstócot a rendőrségen kellett hagynia, de majd a rendezvény lezárulta után, akár másnap, érte jöhet – ezzel búcsúztak el tőle a rend őrei.

Az eseményt szervező LGBT+ helyesen járt el. Keményen elhatárolódott a személytől, ugyanis, mint a szóvivőjük kifejtette: a pedofília bűncselekmény, ők pedig semmi ilyennek nem adnak helyet, nem akarják azt, hogy nevük együtt szerepeljen a „bűnözőkkel”. Pedig a Gyermekek Felszabadítási Frontja, legalábbis a nevéből ítélve, komolyan gondolja. Az az érzésem, hogy a pedofil jogokért küzdők máshol már nem lesznek ennyire megértők, mint az amszterdami egyetlen képviselőjük. Lehet, hogy erőszakkal akarnak majd helyet követelni a büszkeség menetében. Az sem kizárt, hogy egyes tagjaik fegyvert is készek fogni, nyilván erre utal a front katonai típusú értelmezése. Még akár terrorcselekményt is elkövethetnek, ezek mindenre készek. Csak ki ne robbanjon egy belháború a különböző „frakciók” között, mert lehet, hogy a következő meneten éles harcot láthatunk.

Csak csendben jegyzem meg, hogy a pedofil felszabadítási frontnak valójában igaza van, ugyanis ötven éve, amikor számtalan országban bűncselekmény volt az azonos neműek közti kapcsolat, az LGBT elődje is szembeszállt az uralkodó törvénnyel. Miért ne tenné ezt a gyermekek felszabadításáért küzdő front? Nekik lehetett, a később érkezőknek meg nem?! Gyanítom – sőt sajnos tudom –, hogy akkoriban még a Coca-Colának sem jutott eszébe homoszexuális párokkal hirdetni magát. A világ változik. A világcég a macsós korszaka után most büszkén hirdeti, hogy „a szerelem az szerelem”. Vajon szerintük egy ilyen kapcsolat mely korhatárig tűnik a részt vevő felek közt elfogadhatónak?

A pedofilok közt vannak olyanok, akik babákra gerjednek. A legjobb, ha várakozó álláspontra helyezkednek, ha a helyzet úgy adódik, akkor a reklámjaikon kedvükre csökkenthetik az egyik szereplő életkorát. A glossza szabályai szerint ilyenkor szokott jönni egy humoros fordulat. Elnézést, erről a témáról nekem semmi vicces nem jut az eszembe. Eljutottunk odáig, hogy minden figyelmünkkel védeni kell gyermekeinket és unokáinkat. A „felszabadítók” a front mögül már leselkednek.