időjárás 18°C Aurél 2022. október 5.
logo

Két pohár víz

Jancsó Orsolya
2019.10.07. 12:10
Két pohár víz

Ismét fellángolt a vita a műfüves pályák borítása körül. Tényleg rákkeltő a gumigranulátum, vagy csak a parafacégek szeretnének egy újabb ­felhasználási területre betörni? Az Európai Unió 2022-től akár be is tilthatja a gumifelhasználást.

A 13 éves Marci mindennap focizik. Hétévesen még csak a kertben rúgta a bőrt, de nagybátyja egyik edző barátja meglátta benne a tehetséget, ezért egyesületbe hívta a fiút, aki reméli, hogy hamarosan az ifjúsági válogatottba is bekerülhet. Korábban minden este úgy ért haza edzésről, hogy a zoknijából, cipőjéből, sokszor még a hajából is kiesett több, a műfüves pályákhoz használt gumidarabka. Marci alapvetően nem kedveli az ilyen pályát, mert a napon forró, és nagyon tud horzsolni a becsúszásoknál. Korábban a kerti füvet sokkal jobban szerette, különösen, hogy annak nem volt gumiszaga. Egészen tavalyig ugyanis gumigranulátummal felszórt pályán játszott, ám a szülői összefogás nyomán az egyesület kicserélte a pálya töltőanyagát, így Marci ma már parafa granulátummal felszórt pályán focizik, ami saját elmondása szerint kényelmesebb, de főként nem olyan büdös a meleg hónapokban, hogy legszívesebben olyan orrcsipesszel játszana, mint amilyen a nővérének van a szinkronúszáshoz.

A labdarúgás egészen ősi sportág, már az i. e. 3–2. évezredből is maradtak fenn kínai feljegyzések, amelyek a játék őséhez köthetők.

A rómaiak egyfajta rögbijátékot játszottak, a középkori Európa rúgott labdával játszott sportjai igen különbözőek voltak. A modern futball szabályait a Cam­bridge-i Egyetemen dolgozták ki 1848-ban, így sokan ma is brit sportnak tartják a focit. Ez abban a tekintetben igaz, hogy az angol éghajlaton nem kérdés a zöld gyep, ám ahogy a futball meghódította Afrika és Dél-Amerika száraz területeit, egyre nagyobb igény mutatkozott, hogy a rengeteg öntözést és folyamatos újratelepítést kívánó zöld gyep helyett egyéb, olcsóbb és könnyebben kezelhető megoldást találjanak a klubok. Ezzel a génmanipulált vetőmagjairól híres-hírhedt Monsanto állt elő 1964-ben. A műfüvet a betonra gurították le, ám hamar rájöttek, hogy az kemény és balesetveszélyes, így az ilyen pályák elterjedésére az ezredforduló környékéig várni kellett. Ekkor jöttek rá a fejlesztők, hogy ha a pályára gumigranulátumot szórnak, az nemcsak puhábbá teszi a felületet, de elgörög az éppen eleső játékos alatt, így az kevésbé horzsolja le a műanyag szálakon a bőrét.

A fenntartás sokkal olcsóbb, mivel az igazi füves pályán heti öt órát lehet körülbelül edzeni, míg a műfüvesen akár nyolcvanat is. Ráadásul akkoriban az újrahasznosítás csodájának tekintették a gumigranulátumot, mivel elhasznált autógumik feldarabolásával készültek. Az elfelejtődött, hogy mivel az autógumi bizonytalan összetételű anyagnak számít (nem a gyártása, hanem az élettartama alatt rárakódott anyagok miatt), a pályákon is veszélyes anyagnak fog számítani, minden tisztítás ellenére. Ez a mai napig így van, így, ha valaki le akarja cserélni a műfüves pályán lévő gumigranulátumot, azt csak veszélyes hulladékként szállíttathatja el és dolgoztathatja fel.

Hollandiában először 2006-ban jelentek meg hírek arról, hogy a gumigranulátum rákkeltő hatású. Arnhem önkormányzata elvégeztetett egy kutatást, miszerint a kisváros frissen telepített műfüves pályája felett mérgező gázok és részecskék voltak. Néhány évvel később egy oknyomozó riport mutatta be, hogy a holland hatóságok mi mindent hagytak figyelmen kívül, amikor engedélyezték a gumigranulátum felhasználását. Egyre több egyetem és kutatócsoport is felfigyelt a problémára, mára közel ötven tanulmány szól granulátumok veszélyeiről. Amy Griffin, amerikai egyetemi női futballedző 38 rákos sportoló esetét vizsgálta, akik közül 34-en kapusok voltak. Griffin szerint az esetek mind azt bizonyítják, hogy a kapusok vannak a legnagyobb veszélyben, mivel a sok vetődés miatt több gumidarát lélegeznek be, és a műanyag fű okozta több sebbe is több granulátum kerülhet. A brit Nemzeti Egészségügyi Központ (NHS) egyik egykori vezetője, Nigel Maguire 2016-ban jelentette ki, hogy fia a műfű és a gumigranulátum miatt lett Hodgkin-kóros, miután az NHS kimutatta, hogy a granulátumba például higany, ólom és arzén is keveredhet. Magyarországon Dzurják József, az FTC korábbi csatára gondolja azt, hogy leukémiáját a gumigranulátum okozta.

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) tájékoztatása szerint ugyanakkor „jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan adatok, kutatási eredmények, amelyek megalapozottan, bizonyossággal állítanák, hogy a – technológiai előírások betartása mellett, szakszerűen épített – műfüves pályák az emberi egészségre vagy akár a környezetre az átlagosnál nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenének. Minden, az elmúlt tíz évben az MLSZ ellenőrzése mellett készült pálya biztonságos, amatőr és professzionális sportolásra alkalmas.”

Magyarországon a szülők abban a tekintetben nyugodtak lehetnek, hogy a legvitatottabb fekete granulátumot az MLSZ égisze alatt működő pályák esetén nem használják. Ott csak színezett granulátum jöhet szóba, amelyben minden gumidarabot egy vékony pigment és egy poliuretán ragasztóréteg vesz körül. Mivel azonban ez háromszoros áron kapható a fekete őrleményhez képest, a kisebb klubok és rosszabb esetben az iskolák sem engedhetik meg maguknak.

Műfüves felújítás a Vasas Fáy utcai sporttelepén
Fotó: MTI–Balaton József

Több, neve elhallgatását kérő szülő panaszkodik például arról, hogy a gyerekek lábanként 5-12 szemet hurcolnak haza mindennap, hiszen kötelező a mindennapos testnevelés. A helyszín és az eszköz költségeit a szülők szerint az iskola nem tudta másképp kigazdálkodni, mint hogy a legolcsóbb pályát építtette meg. Régóta létezik például az úgynevezett EDPM granulátum, aminek semmi köze az autógumi-gyártáshoz, viszont ára tízszerese az olcsó verziónak. Ezért akad olyan szülő, aki külön felmentést szerzett a gyerekének, hogy egyrészt ne „abban az orrfacsaró bűzben tornázzon”, másrészt ne kelljen szemenként gyűjtögetnie a granulátumdarabokat, hiszen azt környezettudatos szülőként se a kukába, se a lefolyóba nem dobhatja.

Balla József, a Budapesti Műszaki Egyetem kémiai laboratóriumának vezetője vizsgálódott néhány évvel ezelőtt a kérdésben, és arra jutott, hogy a fekete gumiőrleményben számos azonosíthatatlan eredetű anyag található, így például gyümölcslémaradvány, illetve olyan szénhidrogének, amelyek állatokban bizonyítottan rákot okoznak, és vízbe jutva környezeti terhelést jelentenek.

A vita másik oldalán a parafalobbi áll. A természetes anyag hívei szerint az minden tekintetben jobb, mint a gumigranulátum. Thaly Csaba, a Laurum ügyvezetője szerint olyan, „mint egy természetes rugó, amelynek jobb a rugalmassági együtthatója a gumiénál”. Csonka Péter pályaépítő szerint pedig egyre többen keresik meg, hogy az építendő műfüves pályákat nem gumival akarják feltölteni.

– Hollandiában már nincs új építésű gumi­granulátumos pálya. Magyarországon jelenleg öt százalék körül mozog a parafa pályák aránya, Hollandiában pont fordítva, ott 95 százalék van parafából, és csak öt a gumival töltöttek aránya – mondja.

Thaly Csaba szerint az eltérés oka nagyrészt az árkülönbségben rejlik. A FIFA által is elismert minőség ugyanis körülbelül duplájába kerül a gumigranulátumos pályák költségének, és a kevésbé igényes parafás pályáknál is 50 százalékos a drágulás. Csonka Péter ugyanakkor hozzáteszi, hogy érdemes számolni a veszélyes hulladék elszállításának költségeit, a munkaidőt és a munkadíjat is. Míg a gumigranulátumból egy pályára 12-15 kiló kerül a szálmagasságtól függően négyzetméterenként, addig a parafából elég három kiló is négyzetméterenként. Így sokkal gyorsabb a felhordási sebesség, és az elszállítást sem kell kifizetni, hiszen nem kell cserélni, csak utántölteni.

Az MLSZ szerint éppen ez a probléma, hogy mivel a festett gumi fajsúlya 1,1 kg/liter, míg a parafáé 0,23 kg/liter, ezért a nagy eső kimoshatja, kiúsztatja a parafát, száraz, szeles időben pedig a szél fújhatja ki. Thaly Csaba szerint viszont a kimosott vagy kifújt parafa – természetes anyag lévén – nem károsítja a környezetet, a széthordott gumigranulátum viszont környezetterhelést jelent, hiszen a gumi nehezen lebomló anyag.

– Egy üzleti partnerem annak idején úgy magyarázta el a problémát, hogy ha vesz két pohár vizet, és az egyiket megtölti parafával, a másikat pedig gumival, akkor három nap után meg meri inni a parafásat, a gumisat viszont nem – meséli Thaly Csaba.

Az Európai Vegyianyag-ügynökség augusztusban tett javaslatot a gumigranulátumos pályák 2022-es betiltására. Németország halasztást kért az ügyben, mivel aggódnak, hogyan fogják tudni a kis klubok finanszírozni az átalakítási költségeket. Magyarországon jelenleg magánkezdeményezések nyomán épülnek parafás pályák. Király Gábor kapusiskolája alkalmazza például a technológiát, és a Pázmány Péter Egyetem is szeretné lecserélni gumigranulátumos pályáját. Az MLSZ közlése szerint a szövetség „figyelemmel kíséri a FIFA és az UEFA esetleges szabályváltozásait, és minden esetben eleget tesz az ezekből fakadó kötelezettségeinek, mivel a tömegsport támogatását csak az egészség és a természet megőrzésével párhuzamosan tudja elképzelni”.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.