Mindennapi gyurcsányozás

Gyurcsány Ferenc az egyik rendezvényen ezt mondta: „Van itt egy jelenség az országban, úgy hívják, hogy gyurcsányozás. Lehet, hogy a következő szótárban önálló szócikket fog jelölni.”

Gyurcsány Ferenc az egyik rendezvényen ezt mondta: „Van itt egy jelenség az országban, úgy hívják, hogy gyurcsányozás. Lehet, hogy a következő szótárban önálló szócikket fog jelölni.” Nos, csak szigorúan, csak a tényeknél maradva ez nem valószínű. Bár igaz, hogy A magyar nyelv nagyszótára még csak a hetedik kötetnél jár, és az El–elz közötti kezdetű szavak szerepelnek benne, tehát a gy kezdetűek még nem, azonban efféle alkalmi, illékony kifejezés aligha kerül bele.

A jómagam által írt Új szavak III. kötetében is csupán a sorosozás kifejezés szerepel, melynek a jelentése: Soros György nevének az emlegetése, a milliárdos okolása valami miatt. Például: Nem kampánytrükk a sorosozás.

Időnként keletkeznek tulajdonnévből efféle módon, azaz szóképzéssel alkalmi neologizmusok, leggyakrabban az -ista, -izmus képzőkkel: fodorista, kókista, werberizmus. Elsősorban a sajtóban szerepelnek, és az adott időszak jellemző megnevezései. A legismertebbek a marxizmus–leninizmus, sztálinizmus, rákosizmus, kádárizmus, gorbacsovizmus, ezek bekerültek a történelmi szótárakba.

A tocsikizmus szó 1997-ben a Magyar Nemzetben a Hétköznapi tocsikizmus címben szerepelt, és a cikkben a következő volt olvasható:

„A magyar demokrácia […] mára valamiféle beteg alakzattá vált: a közép-európai átalakulások állatorvosi lovává. Ez nem »népi« és nem »polgári«, nem »szociális« és nem »keresztény« demokrácia, hanem egy fertelmes »Tocsik«-demokrácia, a balkáni és a banánköztársaságok-beli politikai rendszerek különleges vegyülete. […]

Mert hogyan lehet méltósága ebben az »eltocsikosodott« társadalomban a munkának, az alkotás teremtő igyekezetének, magának az emberi lénynek – ha egyszer nem Tocsik.” Sőt akkoriban megszületett a tocsikfillér összetétel is. „… az MSZP vezetői se kerítenek nagy feneket az egésznek, teljesen a jogállam működésére bíznak mindent, hozzájuk egyetlen tocsikfillér se érkezett” – írta a Népszabadság.

Váltópénz megnevezése is volt akkoriban ez a tulajdonnév: 804 millió = 1 Tocsik. Mára ezek a kifejezések kiestek a nyelvhasználatból, mivel aktuálpolitikai vonatkozásukat elveszítették.

Szintén a politikából eredeztethető az úgynevezett torgyániádák szó, természetesen Torgyán József révén, és a legismertebb torgyániáda az „összetéveszti Gizikét a gőzekével” volt.

Idetartozik még a patakvér, a féregirtás, az álliberális dögkeselyűk és a „mongyonle”. Később a patakvér kifejezést ironikus értelemben használták, és amőba módjára szaporodtak a patak- előtagú összetételek: patakzsömle, patakkönny, patakfátyol, patakbor, patakpia, patakdisznórészeg.

Korábbi időből való és az irodalom területéről Darvas József kifejezése, aki az Írószövetség ülésén Tersánszky Józsi Jenő munkásságáról azt mondta, hogy kakukmarcizmus, amit Tersánszky kakukmarxizmusra keresztelt át, gondolva arra, hogy őt nehezen tudták meggyőzni a szocialista realizmus munkás-paraszt témájának a fontosságáról, ő akkor is „nyersnyakasan” királylányról akart írni. A szomoryzmus is idetartozik, ezzel az elnevezéssel az író sajátos szófordulatait illették.

A legismertebb tulajdonnévvel alkotott szóösszetétel a Bokros-csomag. Ez a máig vitákat kavaró nagy gazdaságpolitikai kiigazítás volt 1995-ben, amely a nevét Bokros Lajos akkori magyar pénzügyminiszterről kapta. Sőt megszületett a szlovákiai Bokros-csomag is, így nevezték az ottani megszorító intézkedéseket, tehát a szó viszonyító-értelmező-azonosító szerepet töltött be. Ehhez hasonló volt a Kupa-program, a Kónya-tanulmány, a Zétényi–Takács-törvény. A legújabb szó pedig a borkaizás. Ez is tiszavirág-életű lesz, mint a fent felsorolt kifejezések legtöbbje.