Törésvonal

Az új technológiákkal szemben egyre nagyobb a kiábrándultság, és növekszik a félelem. A közösségi média azt ígérte, hogy közelebb hozza az embereket – ezzel szemben behatol a magánéletünkbe.

Robotnővér egy bangkoki kórházban. Kreatív destrukció? Fotó: Athit Perawongmetha Forrás: Reuters

Robotnővér egy bangkoki kórházban. Kreatív destrukció?
Fotó: Reuters

De mit is tekinthetünk emberi mivoltunk fő jellemzőjének, lényegünknek? Az öntudaton túl azt, hogy halandók vagyunk, és szellemi és fizikai képességeink korlátozottak. Az új technológiák ezzel szemben éppen azt kínálják, hogy halhatatlanná tesznek, és testi és szellemi képességeinket korlátlanul fejlesztik, azaz isteni tulajdonságokkal leszünk felruházva. Ezt nevezi Harari Homo Deusnak, az istenné vált embernek.

A neurobiológia a genetikával és az informatikával szövetkezve az agy szkennelésére, letöltésére törekszik, mely majd lehetővé teszi, hogy virtuálisan, digitális adathordozókon örökké élhessünk. Kurzweil – Neumann nyomán – szingularitásról beszél, amikor majd a gépi intelligencia utóléri az emberit, és a kettő egyesül. Letérünk az evolúció csigalassúságú pályájáról, és a technikai fejlődés gyorsforgalmi sztrádáján száguldunk tovább. Eljön a kiborgok és kimérák kora. Az új technológiák tehát nem környezetünket, eszközeinket, életkörülményeinket változtatják meg, mint az eddigiek, hanem minket magunkat!

Akarjuk-e ezt a jövőt? Amely az emberek tömegétől elveszi az értelmes munka lehetőségét, az életnek értelmet adó öngondoskodás felelősségét, és a magánélettől a politikai rendszerig mindent felforgat. Az Economist – híven önmagához – egy korábbi elemzésében a mesterséges intelligencia kordában tartását is ugyanolyan technikai problémának tartotta, mint az állam, a piac vagy a hadsereg ellenőrzését, politikai kontrollját. Ez azonban más jellegű feladat, és nem hasonlítható a piacszabályozáshoz vagy egy gazdasági ágazat speciális jellemzőinek áttekintéséhez. Max Tegmark, napjaink legjelesebb mesterségesintelligencia-kutatója nemzetközi szervezetet hozott létre az informatika legjobb szakértőiből a mesterséges intelligencia kordában tartására, melyet a XXI. század legnagyobb kihívásának tekint. Sokan úgy gondolják, hogy az atomfegyverek fel nem használása, a rájuk vonatkozó nemzetközi megállapodások jó például szolgálnak a leginkább destruktív technológia szabályozására. Tévedés, az atombomba könnyű eset, egyszerű döntésről van szó: vagy mindenki tartózkodik a bevetésétől, vagy mindnyájan elpusztulunk. A mesterséges intelligencia és az új technológiák esetében azonban nem lehet megmondani, hogy melyik az a pont, amelyen túllépve már nincs visszaút, amikor a fejleményeket már nem lehet megállítani. Nem kellett volna hagyni, hogy kifejlesszék az arcfelismerő algoritmusokat? Vagy következetesen tiltani kellett volna minden olyan genetikai eljárást, mely érinti a csíravonalat? Miközben az új technológiák számtalan áldását élvezzük, nem tudjuk, hogy mikor lépjük át a kritikus pontot.

Amikor mérnökök, informatikusok újabb és újabb lenyűgöző eredményekről számolnak be, közgazdászok pedig azon sopánkodnak, hogy le vagyunk maradva a digitális gazdaságban, ne feledjük, ez a technológia már nem az a technológia! Kézben tartásához, korlátozásához az eddigiekhez képest más módszerekre lesz szükség.

A szerző közgazdász és társadalomkutató