Sára Sándor, a Galga völgyéből, Turáról indult rendező-operatőr mindig szenvedéllyel alkotott. A Kossuth-nagydíjas művész, a Duna Televízió egykori elnöke sokak számára igazodási pontot jelentett. Pintér Judit filmkritikus, a Magyar Filmintézet munkatársa, a Filmkultúra folyóirat szerkesztője 1982-ben ismerkedett meg vele. A Duna Televízióba Szőts István ajánlotta filmszerkesztőnek. 1993 és 2000 között Sára Sándor a tévé elnökeként kivételes szabadságot adott a munkatársainak, cserébe viszont megkövetelte a minőséget. A csatorna 1999-ben elnyerte A világ legjobb kulturális televíziója címet, ennek ellenére Sára szerződését a következő évben nem hosszabbították meg. Pintér Judittal távozása után is szoros munkakapcsolatban maradtak. 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia felkérésére Pintér szerkesztette a Propatria – Sára 80 című kötetet. A rendező 85. születésnapját ünnepelték a Vigadóban, amikor megszületett a nagy fotóalbum gondolata a Magyar Művészeti Akadémia Kiadó gondozásában. Sárával közösen tervezték a könyvet, együtt találták ki, hogy kik legyenek a kötetben megjelenő tanulmányok szerzői.

Fotó: Friedmann Endre
A sort Gelencsér Gábor kezdi, aki a magyar filmkultúrában elfoglalt helyéről, a művész pályafutásának gazdagságáról ír, majd Benke Attila elemzi rendezői és operatőri munkásságát. Gaál István Sodrásban és Kósa Ferenc Tízezer nap című filmjében Sára operatőrként dolgozott, majd 1968-ban megrendezte első játékfilmjét, Feldobott kő címmel. Ezt követte a Holnap lesz fácán, a 80 huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók és A vád. A Nehézsorsúak című fejezetben Pörös Géza nagyrészt történelmi tematikájú dokumentumfilmjeiről ad átfogó ismertetőt, melyek főleg a magyar közelmúlt traumatikus eseményeit mutatták be egyéni sorsokon keresztül. Sárát az elkeseredett és megalázott emberek sorsa érdekelte, azoké, akik addig nem tudták elmesélni az életüket. A Cigányok, a Krónika, a Csonka Bereg, a Magyar nők a Gulágon című munkáit minden iskolába el kellene juttatni. Bakos Edit eleveníti fel a Duna Televízió megalapításának körülményeit, a médiaháborút, a folyamatos harcot, a „frontszolgálatot”, a Duna-ellenes indulatokat és persze a nézők kitartását és szeretetét.