Lítiumdelírium Cornwallban

A lítium kitermelése hagyományos módszerekkel meglehetősen idő- és energiaigényes, és fokozott környezeti terheléssel jár.

Budapest, 2012. június 15. A vízátalakító cellái annak a magyar fejlesztõk által épített – a világon egyedülálló - hibrid meghajtású, hidrogénnel, árammal (lítium akkumulátor) és benzinnel is mûködõ jármûnek, amelyet a Múzeumok éjszakáján mutatnak be a Magyar Mûszaki és Közlekedési Múzeumban. A kísérleti autó az alternatív meghajtású gépjármûvek versenyén, a Széchenyi Futamon kategóriagyõztesként elsõ helyezést ért el, és egy innovációs elsõ helyezést is elnyert. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Anglia legnyugatibb megyéje, Corn­wall elsősorban mocsaras területeiről, hosszú és változatos tengerpartjáról és enyhe klímájáról ismert. És persze arról, hogy földje olyannyira gazdag ásványkincsekben és nyersanyagokban, hogy a bronzkortól kezdve a múlt század második feléig csaknem mindig bányásztak itt valamit: rezet, ónt, cinket, ezüstöt… Még a környék egyik ételkülönlegessége, a corni pástétom is e javak kinyeréséhez köthető: a bányászfeleségek gyakran ezt az egyszerű, ám tápláló ételt ké­szítették ebédre a föld mélyén dolgozó férjüknek. Ami pedig a környék irodalmi megjele­nítését illeti, Winston Graham regénysorozata, az immár két televíziós feldolgozást is megért Poldark a XVIII. századi Cornwall dicső és kalandos napjait mutatja be olvasóknak és nézőknek.

Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a környék manapság a szigetország egyik legszegényebb régiója. Ezért is keltett élénk érdeklődést, amikor néhány évvel ezelőtt egy volt befektetési bankár létrehozta a Cornish Lithium (CL) nevű céget. Az már az 1860-as évek óta ismert, hogy a Redruth nevű városka szomszédságában fakadó meleg forrás vize nagy mennyiségű lítiumot tartalmaz, de mert ekkoriban még nem mutatkozott igény e fém felhasználására, nem bolygatták meg a százhúsz fokos vízréteget. Napjainkra azonban a lítium szerepe megváltozott: e viszonylag ritkán előforduló alkálifémet nemcsak hőálló üvegek készítéséhez vagy a repülőgépiparban használt ötvözetek előállításához használják, de a laptopok és mobiltelefonok, sőt az elektromos autók akkumulátoraihoz is nélkülözhetetlen. És mert az elektromos autók piaca rohamosan bővül, a Cornwall földjében nyugvó lítiumkészlet értéke jócskán megnőtt – különösen azok után, hogy a CL azon óvatos becslésének adott hangot: amennyiben az ország átáll az elektromos autók­ gyártására, az itt található mennyiség Anglia összes igényének kielégítésére alkalmas lehet.

A lítium kitermelése hagyományos módszerekkel meglehetősen idő- és energiaigényes, és fokozott környezeti terheléssel jár. Rengeteg vizet igényel, ráadásul egy tonna lítium kinyerésekor 15 tonna szén-dioxid kerül a légkörbe. Ezzel szemben a CL úgy véli, hogy a cornwalli készletek kinyerése kis környezeti lábnyom hátrahagyásával, alacsony szén-dioxid-kibocsátással is megoldható. Az első feladat annak meghatározása, hogy pontosan hol lássanak neki az érdemi munkának. Ehhez digitalizálják Cornwall bányászati örökségének eddigi anyagait – képeket, kimutatásokat, feljegyzéseket –, és egy e célra létrehozott adatbázisban egyesítik azokat. Az 1860-as, 1900-as, 1960-as évekből származó információkat így könnyen össze lehet majd vetni azokkal, amelyeket műholdak és drónok szolgáltattak a későbbiek folyamán. Az elemzés végén nagy pontossággal meg lehet majd határozni, hol kell a földbe vezetni a fúrófejeket.

A másik projekt azt igyekszik tisztázni, milyen körülmények között lehet a lítiumot közvetlenül a geotermikus sóoldatból kivonni. A cég által előnyben részesített speciális technológiának eddig nagyjából hatvan, a világ különféle lelőhelyein alkalmazott válfaja van (valamennyi lényege a „kémiai szitaként” működő, ioncserélő gyanta alkalmazása), de a korábban említetthez képest jóval környezetkímélőbb eljárás. Ez egyebek mellett abban is megmutatkozik, hogy a kivonási procedúra végeztével a lítiumot immár nem tartalmazó vizet fúrólyukakon keresztül visszavezetik a földbe. Az eddig elért részeredmények láttán egyes elemzők máris úgy tekintenek Redruthra és környékére, mint az Egyesült Királyság elektromos autókhoz alkalmas akkumulátorgyártásának jövendőbeli központjára.

És mit szólnak mindehhez az alig tizenötezer fős városka lakói? Nos, óvatos optimizmusuknak adtak hangot. A gazdasági élénkülés legtöbbjüknek komoly könnyebbséget jelentene, a helyben keletkező munkahelyek és helyben maradó jövedelmek előnyös hatásairól nem is beszélve. Ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá tették, hogy nem kérnek a környezetromboló megoldásokból. Cornwall bevételeinek negyedét ugyanis a turizmus adja. Évente ötmillió látogató keresi fel a vidéket, és ha a lítium bányászata következtében fellépő változások miatt akár csak néhány százalékuk is elmarad, az komoly érvágás az idegenforgalomból élőknek.