Anglia legnyugatibb megyéje, Cornwall elsősorban mocsaras területeiről, hosszú és változatos tengerpartjáról és enyhe klímájáról ismert. És persze arról, hogy földje olyannyira gazdag ásványkincsekben és nyersanyagokban, hogy a bronzkortól kezdve a múlt század második feléig csaknem mindig bányásztak itt valamit: rezet, ónt, cinket, ezüstöt… Még a környék egyik ételkülönlegessége, a corni pástétom is e javak kinyeréséhez köthető: a bányászfeleségek gyakran ezt az egyszerű, ám tápláló ételt készítették ebédre a föld mélyén dolgozó férjüknek. Ami pedig a környék irodalmi megjelenítését illeti, Winston Graham regénysorozata, az immár két televíziós feldolgozást is megért Poldark a XVIII. századi Cornwall dicső és kalandos napjait mutatja be olvasóknak és nézőknek.
Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a környék manapság a szigetország egyik legszegényebb régiója. Ezért is keltett élénk érdeklődést, amikor néhány évvel ezelőtt egy volt befektetési bankár létrehozta a Cornish Lithium (CL) nevű céget. Az már az 1860-as évek óta ismert, hogy a Redruth nevű városka szomszédságában fakadó meleg forrás vize nagy mennyiségű lítiumot tartalmaz, de mert ekkoriban még nem mutatkozott igény e fém felhasználására, nem bolygatták meg a százhúsz fokos vízréteget. Napjainkra azonban a lítium szerepe megváltozott: e viszonylag ritkán előforduló alkálifémet nemcsak hőálló üvegek készítéséhez vagy a repülőgépiparban használt ötvözetek előállításához használják, de a laptopok és mobiltelefonok, sőt az elektromos autók akkumulátoraihoz is nélkülözhetetlen. És mert az elektromos autók piaca rohamosan bővül, a Cornwall földjében nyugvó lítiumkészlet értéke jócskán megnőtt – különösen azok után, hogy a CL azon óvatos becslésének adott hangot: amennyiben az ország átáll az elektromos autók gyártására, az itt található mennyiség Anglia összes igényének kielégítésére alkalmas lehet.
A lítium kitermelése hagyományos módszerekkel meglehetősen idő- és energiaigényes, és fokozott környezeti terheléssel jár. Rengeteg vizet igényel, ráadásul egy tonna lítium kinyerésekor 15 tonna szén-dioxid kerül a légkörbe. Ezzel szemben a CL úgy véli, hogy a cornwalli készletek kinyerése kis környezeti lábnyom hátrahagyásával, alacsony szén-dioxid-kibocsátással is megoldható. Az első feladat annak meghatározása, hogy pontosan hol lássanak neki az érdemi munkának. Ehhez digitalizálják Cornwall bányászati örökségének eddigi anyagait – képeket, kimutatásokat, feljegyzéseket –, és egy e célra létrehozott adatbázisban egyesítik azokat. Az 1860-as, 1900-as, 1960-as évekből származó információkat így könnyen össze lehet majd vetni azokkal, amelyeket műholdak és drónok szolgáltattak a későbbiek folyamán. Az elemzés végén nagy pontossággal meg lehet majd határozni, hol kell a földbe vezetni a fúrófejeket.