Nem mindig sül el jól, ha egy színdarabot a mozivászonra adaptálnak, gondoljunk csak a Macskákra, Az öldöklés istenére vagy akár az idei Ma Rainey: A blues nagyasszonyára. Érződhet a végeredmény statikusnak, tele színpadias, élettelen párbeszédekkel, ám az első filmes Zeller remekül vette az akadályt. Vizuális eszközöket is bevet, hogy még jobban érzékeltesse főhőse állapotát, játszik a terekkel: sokszor mi sem tudjuk, hogy akkor most Anthony lakásában vagyunk, a lányáéban, esetleg egy rendelőben vagy idősek otthonában. Bekerülünk Anthony fejébe, a különböző emlékszilánkok és képzelgések összecsúsztatása pedig bravúros.
Egy kevés szereplős, belső terekben játszódó, kamaradráma-szerű alkotás nem működne kiemelkedő színészek nélkül.
A rendező olyannyira ragaszkodott Anthony Hopkinshoz, hogy Az apa francia közegben forgott volna, ha a színész nem bólint rá, ám miután igent mondott, az egész stábot brit szereplőkből válogatták össze, a helyszín pedig London lett. Hopkins bemutatja a színészmesterség magasiskoláját, jutalomjátékában az érzelmek teljes palettáját felvonultatja. Egyik pillanatról a másikra változik sármos, habókos idős férfiból kiállhatatlan, követelőző alakká, szigorú apóssá, majd kétségbeesett, megtört öregemberré. Sokadszorra bizonyítja be, hogy korunk egyik legnagyobb színésze, aki 83 évesen is elképesztő dolgokra képes. Senki nem fogja sajnálni, ha a tragikusan fiatalon elhunyt Chadwick Boseman megkapja a posztumusz Oscar-díjat, de az év férfialakítása Hopkinsé. Partnereinek ennél jóval kisebb feladat jut, a szintén nagyszerű Olivia Colmané (A korona, A kedvenc) viszont hálás szerep: a hajthatatlan, de végső soron tehetetlen Anne-nel mélységesen együtt lehet érezni.
Az apa radikális és érzékeny mű, beférkőzik az agyunkba, elbizonytalanít, majd összetör.
Nem ad pontos látleletet a demenciáról, de nem is ez a célja: szubjektivitásának köszönhetően szinte megfogható élményként mutatja be, milyen is az, ha lassú kínhalálra ítél minket a saját testünk. Vakon vezet a vágás nélküli, szívszaggató fináléig, hogy aztán ott végleg eleressze a kezünket.
(Az apa – angol–francia dráma, 97 perc. Rendező: Florian Zeller. Várható mozipremier: április)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!