Bakelit

A pandémia alatt újabb lendületet kapott a retróláz. A nagymamák bútorai­ után apáink technikai eszközei kerülnek a polcokra, mert a működésen túl mégsem olyan rossz dolog magunkénak tudni valamit. A járványhelyzet is felpörgette a birtoklási vágyat.

Óriás retró tévé Szegeden a Szetáv fűtőmű tűzfalán. A legújabb mánia a katódsugárcsöves készülék Fotó: Karnok Csaba Forrás: Délmagyarország–Karnok Csaba

A kilencvenes-kétezres évek táján a millenniumi generációt kirázta a hideg a nagymama sezlonjától, a politúrozott bútoroktól és a csipkés nippekkel díszített felületektől.

A 2010-es években viszont a Z generációval karöltve rájöttek, hogy a nagymamánál nem lógott dán dizájnlámpa Poul Henningsentől, és a székeket sem Arne Jacobsen tervezte, a nagymamának nem volt lehetősége különleges, egyedi vagy iparművészeti darabokkal berendezni a kilencedik emeleti panelt vagy a takaros Kádár-kockát, hanem a hiánygazdaságban azt vette, amit éppen kapott. Ugyanazt mindenki, kommersz végeredményt kapva. Mikor néhány évvel ezelőtt Magyarországra is betört a lakberendezési retróláz, a nagymama is felfedezte, hogy az a legkevésbé sem unalmas, hanem humoros, vidám és lendületes stílus, amely a színek játékával felpörget és ironizál, a forma és használat egységével pedig segíti a mindennapokat. Az Amerikából indult őrület külföldön leginkább a hatvanas éveket jeleníti meg modern formában, ezáltal szimbolizálva az űrkorszak hurráoptimizmusát. Magyarországon az ötvenes-nyolcvanas éveket idézi, amelyben a Good bye, Lenin! mintájára egyszerre jelennek meg a kommunizmus évtizedeinek keserédes emlékei és a csillogó amerikai retró.

A múlt iránti nosztalgia nem újdonság, már a XVII–XVIII. században foglalkoztak a jelenséggel, igaz, akkor a honvágyhoz kapcsolódó betegségnek tartották.

Még a XX. század folyamán is pszichológiai rendellenességnek tekintették, mi több, a század közepén kényszerbetegségnek vélték a depresszióval és a szorongással összefüggésben. A kilencvenes évekre viszont egyértelművé vált, hogy kellemes emlékeink felidézése örömet szerez, tehát létezik a nosztalgia pozitív oldala is.

A retró rajongói a kétezres évek előtti tárgyakat sokszor a digitalizációs robbanás előtti lassabb információáramlással, az emberközelibb élettel kötik össze. A tárgyak az állandó készültségi állapot hiányát testesítik meg.

A pandémia során ezért is lendült fel a régi lemezek, kazetták piaca, mert az emberek rájöttek, hogy a streaming- és zenelejátszó szolgáltatók bármikor letörölhetik kedvenc műsorukat, így megvan annak a bája, ha az ember kézzelfogható gyűjteményt hoz létre kedvenc dalaiból vagy filmjeiből.

Már 2019-ben is mutatta a brit YouGov felmérése, hogy a britek többsége szívesebben élne a múltban, mint a jelenben, és kevesebb mint harmaduk választotta csak a jövőt.

A kilencvenes évek a legnépszerűbb évtized a nosztalgiázók között, de a nyolcvanas és a hatvanas évek is kedvelt. 2020-ban pedig a brit adatok azt mutatták, hogy 156 ezer magnókazetta fogyott, vagyis az eladások a világjárványnak köszönhetően 2003 óta először lépték át a százezres határt. Így felmerül a kérdés: vajon a kazettáknak is akkora reneszánszuk várható, mint a bakelitlemezeknek?

Elképzelhető, mivel a filmes videókazetták (VHS) piaca óriási az eBayen, több mint hatszázezer darab jelenik meg egyetlen keresésre. Az Amazonon is tízezres a szám. Szakértők szerint a klasszikusan szemcsés kazetták a 9/11 előtti biztonságot, az amúgy is legkedveltebb évtized, a kilencvenes évek hangulatát idézik a vásárlók számára. Ráadásul – állítja Dan Herbert, a Michigani Egyetem médiatudósa – míg a vinylfelvételeket azért gyűjtik a vájtfülűek, mert kiváló minőségűek, a VHS éppen a gyenge minőség, a játékosan szemcsés kép miatt vonzó. Ugyanez lehet a helyzet a zenés kazetták esetén, amelyeken a szalagot híresen könnyen lehetett meggyűrni vagy elszakítani, és amelyek ennek megfelelően recsegő hangzást biztosítanak.

A pandémia nemcsak a vásárlók oldalán pörgette fel a birtoklási vágyat, hanem mivel a koncertek tiltottá váltak, az előadók elemi érdeke lett, hogy a stremingen túl is szerezzenek bevételt.

Ma egy átlagos stream bevétele 0,006 dollár, így a jogdíjból csak azok a világsztárok élnek meg, akik százmilliós letöltéseket tudhatnak magukénak. A többiek számára hasznosak a fizikai hordozók, különösen az olcsón előállítható típusok. Így kerültek előtérbe a magnókazetták, illetve filmes körökben a VHS-ek.

Loki István, Budapest legrégebbi lemezboltja, a Rockin’ Box tulajdonosa szerint ugyanakkor nem okvetlenül igaz, hogy a bakelitlemezek jobb minőségűek. Tény – állítja –, hogy a megfelelő stúdiómunkával, megfelelő minőségű lemezre készült felvétel sokkal jobb, mint a modern digitális hangzás, de számos olcsó lemez készült rossz minőségben. Így nem feltétlenül oka a különleges hangzás a bakelitek újrafelfedezésének.

Óriás retró tévé Szegeden a Szetáv fűtőmű tűzfalán. A legújabb mánia a katódsugárcsöves készülék
Fotó: Délmagyarország–Karnok Csaba

A fekete lemez hangjai melegebbek és otthonosabbak a digitális hangzásnál, ami sokat hallgatva fárasztó lehet. Jó minőségben nagyon tisztán is szólnak ezek a hangok, de a barátságosság a kellemes ropogásban is megnyilvánulhat, így sokan veszik az olcsónak számító használt bakeliteket, akkor is, ha azok nem a legjobb minőségűek. Mivel Magyarország kis piac, ezért az igazán jó minőségű bakelit ráadásul hat-hétezer forintba is kerülhet, amelyet a legnagyobb gyűjtőkön kívül a hétköznapi közönség ritkán enged meg magának. A szakértő szerint ennek is köszönhető, hogy Magyarország túl van a bakelitek felfutásán. Jelenleg két-háromezer darab értékesíthető, ami akár háromszoros szorzással is elenyésző az igazi fénykorhoz képest, mikor egy sikeres előadó két-háromszázezer lemezt adhatott el. Külföldön a nagyobb piac miatt mind az újonnan előállított, mind a használt bakelitek keresettebbek.

A retróláz legújabb szereplői a katódsugárcsöves tévék – igaz, elsősorban szintén külföldön.

Az eBayen árult jó minőségű képcsöves tévék vagy monitorok ára vetekszik a modern, folyadékkristályos, nagy képátmérőjű és felbontású tévékével. Elsősorban a videójátékok és a régi filmek kedvelői keresik a katódsugárcsöves tévéket, mivel azok válaszideje és színhűsége (elsősorban a fekete árnyalatokban) jobb, mint az LCD-technológiában. Főként sportközvetítések vagy gyors mozgású számítógépes játékok esetén szembetűnő, hogy az új típusú tévék homályossá válhatnak, ami a profi gamerek, e-sportolók számára komoly gondot okoz. Az alacsonyabb felbontású tartalmak sokkal élvezhetőbbek a katódsugárcsöves képernyőkön, így a VHS felfutásával az ilyen készülékek iránt is megnőtt a kereslet. Valószínűleg az árdrágulás miatt főként a kisebb képernyős tévék a legnépszerűbbek, ezek könnyebben is tárolhatók, illetve szállíthatók, ami a mai lapostechnológiához szokott szem számára fontos szempont lehet. További szempont, hogy mivel a katódsugárcsöves készülékek veszélyes hulladéknak számítanak, így a nagy daraboktól még nehezebb megszabadulni, mint a kicsiktől. Igaz, például a Sony ikonikus óriástévéi így is keresettek az online piactereken, több ezer dollárba is kerülhet egy drágább, korábban pár tíz, esetleg száz dolláros darab.

Magyarországon ez a fajta felfutás még nem kezdődött el. A gamerek is inkább a modern technológiát választják, főként, hogy egyre kevesebb olyan megbízható szakember van, akik hozzá tudnak nyúlni egy meghibásodott katódsugárcsöves képernyőhöz. Ezért kényelmesebb a nagy gyártók szervizszolgáltatásával élni, semmint elmerülni a retrólázban. Pedig az a szakértők szerint hozzásegíthetne a körforgásos gazdasághoz. A modern mikroelektronika ugyanis három-öt éves használatra készül, a régi katódsugárcsöves készülékek esetében azonban még nem az anyagon való spórolás volt az elsődleges szempont, így szakértők szerint a szerelőknek érdemes volna ismét elővenniük régi tudásukat.