A Nagy Kürosz által a Kr. előtti hatodik században alapított perzsa Akhaimenida Birodalom a világtörténelem első óriási kiterjedésű, három földrészre kiterjedő nagyhatalma volt, amely Kis-Ázsiától Asszírián és Mezopotámián át Nyugat-Indiáig, Egyiptomtól az Aral-tóig és az Iaxartész (mai neve Szir-darja) folyóig az ókori népek és kultúrák zömét bekebelezte. Az 522–486 között uralkodó Dareiosz nagykirály nyugati irányú hadjáratai során fokozatosan kiterjesztette uralmát az Égei-tenger keleti és északi partvidékén, valamint szigetein fekvő görög városállamokra is. Miután a görög világ nagyobbik fele az ellenőrzése alá került, úgy döntött, hogy a szorosan vett anyaországot is a birodalmához csatolja, de erre már nem volt ideje.
Görögország persze mai értelemben nem létezett, sőt voltaképpen görögök sem, akik helléneknek nevezték magukat, s az általuk lakott földet Hellásznak. Az általunk – a rómaiak nyomán – görögöknek nevezett helléneket a közös nyelv és származástudat, a (különböző kultuszok ellenére) közös vallás és kultúra többé-kevésbé összekötötte ugyan, politikailag azonban elkülönültek, egymás elől elzárkóztak, sőt rendszeresen egymással hadakoztak. Dareiosz, „a Cselekvő”, Xerxész, „a Harcos” és Artaxerxész, „a Nagy Harcos” idején, e három egymást követő nemzedék alatt „több baj sújtotta Görögországot, mint a Dareioszt megelőző húsz nemzedék alatt összesen. E bajokat egyrészt a perzsák zúdították Hellászra, másrészt a hatalomért egymással versengő hellén vezető férfiak” – állapította meg Hérodotosz, aki elsőként mutatta be a hellén városok viszályait, s azt, hogy sokan közülük inkább a perzsákhoz húztak.
Harcos tragédiaíró
A görög–perzsa háborúk, ezen belül a szalamiszi csata két fő ókori leírását Aiszkhülosz (525–456) Perzsák című tragédiája és Hérodotosz (484 k. – 425 k.) történeti könyvei tartalmazzák. A tragédia-, illetve a történetírás „atyja” az első két, s mind a mai napig a legfontosabb és leggyakrabban idézett szerző; mellettük/utánuk pedig Diodórosz és Plutarkhosz a két kiemelkedően fontos forrás. A modern kori történészek főként az ő szövegeik alapján igyekeztek rekonstruálni a szalamiszi csata helyszínét, időpontját, menetét, a szemben álló két flotta nagyságát, alakzatát, hadmozdulatait és veszteségeit. (Szalamisz mítoszáról, emlékezettörténetéről és tudományos rekonstrukcióiról, értelmezéseiről nagyon jó összefoglalást nyújt Bélyácz Katalin tavaly megjelent könyve.)