Beszédes csontok

Az Itália középső részén virágzó etruszk civilizáció régóta foglalkoztatja a kutatókat. Egyebek mellett azért, mert nem indoeurópai nyelvükkel kitűntek szomszédjaik közül. Az e néppel kapcsolatos talányok közül most az egyik legizgalmasabb megoldódni látszik.

lr3021258 Forrás: Europress/AFP

Az etruszk civilizáció időszámításunk előtt a VIII. századtól kezdett kiemelkedni a többi nép közül. Feltehetően nagy befolyással voltak rá a Földközi-tenger keleti medencéjének népei, akiktől a fémeket és a kerámiákat importálták, majd megtanulták a fémszerszámok készítését és az edényművességet. Kiváló hajósként a kalózkodástól sem rettentek vissza. Fénykorukat a VI. és az V. században élték, akkor hozták létre 12 városból álló szövetségüket, amely jelentős európai és észak-afrikai kereskedelmi hálózatot működtetett. Jóllehet a rómaiak előtt az etruszk volt a legnagyobb nép Itáliában, alig négy évszázaddal később a felemelkedő Róma eltüntette ezt a civilizációt.

Bár kortársaik szerint is teljesen elkülönülő etnikai csoportot alkottak, erősen hatottak rájuk a görögök, ők pedig a rómaiakra. Az etruszkok Rómára gyakorolt hatása olyan jelentősnek bizonyult, hogy teljes behódolásuk után is etruszk származással kérkedtek az előkelő római polgárok. A rómaiak tőlük vették át az államszervezet felépítésének módszerét, a főbb állami tisztségeket és ezek jelképeit, vallási szertartásaik rendszerét, illetve a gladiátorjátékokat. Ugyanez igaz a hagyományosan rómainak számító férfiöltözékre, a tógára is.

Az etruszkokkal kapcsolatos egyik probléma, hogy a rómaiakkal és a görögökkel ellentétben nem maradtak utánuk monumentális építmények. Síremlékeik mellett bronz- és terrakottaszobrok és urnák, valamint festett kerámiák alapján következtethetünk civilizációjukra. Az etruszk nyelvet az ismert nyelvekkel rokonságban nem álló, már az ókorban kihalt, úgynevezett szigetnyelvként tartják számon. A nyelvet a nagyjából 11 ezer feliratról ismerjük, amelyek az időszámításunk előtt VII–I. század között keletkeztek. Ezek többségükben rövid, ­néhány szavas feliratok. A leghosszabb szöveg – olvasható a btk.elte.hu portálon – egy Zágrábban őrzött, múmiatekercsnek használt vásznon maradt fenn. Róma erősödésével a latin nyelv fokozatosan átvette az etruszk nyelv funkcióit, s a folyamat végeredményeképpen az etruszk nyelv kihalt.

Etruszk jósfigurák a Római Nemzeti Múzeum-ban. Rokontalan nyelv

Fotó: Europress/AFP

A néphez kötődő legtöbb ismeret görög és római forrásokból származik. Az eredetükkel kapcsolatos egyik hipotézis szerint – amely az időszámításunk előtti V. században élt Hérodo­tosztól, a „történetírás atyjától” származik – az etruszkok anatóliai (ma Törökország) vagy égei csoportok leszármazottai. A halikarnasszoszi ­Dionüsziosz ellenben azon a véleményen volt, hogy Itália őslakói. A régészek többsége a helyi származást tartja valószínűnek. Megfelelően gazdag genetikai minta alapján most a kérdés eldönthetővé vált.

Az MTI is beszámolt arról 2013-ban, hogy az etruszk sírokban talált, több mint kétezer éves csontmaradványokon végzett genetikai vizsgálatot a firenzei egyetem antropológiai és a ferrarai egyetem genetikai kutatócsoportja. A PLOS One tudományos folyóiratban akkor közölt eredmények azt támasztották alá, hogy az etruszk őshonos itáliai nép, nem máshonnan érkezett Itáliába. Ez nem mond teljesen ellent az etruszkok kis-ázsiai származását hangoztató korábbi kutatásoknak, ha az Anatólia és Itália között vélt népvándorlás jóval korábbra, legalább ötezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. Az nyilvánvaló, hogy az etruszkok kultúrája a félszigeten fejlődött ki, és nem a Földközi-tenger keleti medencéjében.

Német, olasz, amerikai, dán és brit kutatókból álló tudóscsoport nemrégiben megjelent tanulmánya szintén e titokzatos népcsoport eredetére világít rá az előbbihez hasonló eredménnyel.

A tanulmány Közép- és Dél-Olaszország 12 régészeti lelőhelyéről származó, 82 ember genetikai információit összegezte – az érintettek időszámításunk előtt 800 és időszámításunk szerinti 1000 között éltek. A Phys.org portálon a napokban idézett eredmények azt mutatják, hogy az etruszkok szoros genetikai rokonságban álltak szomszédjaikkal: genetikai mintázatuk a Róma közelében élő latinok genetikai profiljához hasonlít. A cikk egyik szerzője, David Caramelli, a Firenzei Egyetem antropológusprofesszora szerint a Science Advances folyóiratban megjelent eredményük megkérdőjelezi azt a feltételezést is, hogy a hasonló genetikájú emberek hasonló nyelveket beszélnek. 

Jóval összetettebb forgatókönyvről lehet szó. Ebben az esetben elképzelhető, hogy évszázadok alatt a helyi latin népek beolvadtak az etruszkul beszélők csoportjába

– idézte a professzort a Phys.org portál. A szakemberek azonban továbbra sem értik, hogy míg a genetikai állományuk hasonló volt, miként térhetett el olyan jelentősen az etruszkok nyelve és kultúrája az indoeurópai nyelvet beszélő szomszédokéitól. A nem indoeurópai etruszk nyelv megmaradása izgalmas és megmagyarázhatatlan jelenség, amely további kutatásokat igényel.

A tanulmány további eredménye, hogy az etruszkok génállománya legalább nyolcszáz évig stabil maradt a vaskor és a Római Köztársaság időszakában. Később Közép-Olaszországban nagymértékű genetikai változás következett be, ami a keleti mediterrán lakossággal való keveredéssel magyarázható, beleértve a Római Birodalom területére áttelepített rabszolgákat és katonákat. 

Ez a genetikai váltás egyértelműen mutatja a Római Birodalom felépítését. Az emberek akkoriban folyamatosan költöztek, jelentős volt a mobilitás

– véli Johannes Krause, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet igazgatója.

A Nyugatrómai Birodalom összeomlása után az olasz félszigeten aztán megjelentek a germánok, akik ismét jelentős hatást gyakoroltak Közép-Olaszország genetikai mintázatára.

Borítókép: Etruszk jósfigurák a Római Nemzeti Múzeum-ban. Rokontalan nyelv. Fotó: Europress/AFP