Fabricius Gábor a Kádár-kor fordulatairól, bebörtönzött zenészekről és az elmaradt szembenézésről.
– A nyolcvanas években volt gyerek. Milyen élő emlékei vannak erről a korszakról?
– Nagyon nehéz elválasztani a valóságot egy család általános hangulatától. Védett környezetben nőttem fel budai értelmiségi családban, de talán éppen emiatt volt napi szinten beszédtéma az elnyomás paranoiája és a rendszer ideológiai visszásságai. Láttam, hogy mindez bizonytalanságot és kilátástalanságot okoz a szüleimnek, és attól félnek, hogy örökre így marad.
– Nincs önben jóleső nosztalgia?
– Semennyire nincs.
– A nyolcvanas évek második fele már „puhább” diktatúra volt. Nem lehetett érzékelni az enyhülést?
– Hullámokban változott a rendszer. Voltak keményedési fázisok, amikor a pártvezetésben mondjuk olyan ember vette át a hatalmat, aki sokkal inkább lojális volt Moszkva felé, és volt olyan időszak is, amikor kicsit kiengedett a rendszer. 79–83-ig nagyon kemény időszakot éltünk meg, 84-től kicsit elkezdett oldódni, 87-től pedig nagyon. A hetvenes években is voltak különböző fordulatok e tekintetben. Az Eltörölni Frankot 83 novembere első tíz napjának a története, de ez a film összefoglal, sűrít. Tulajdonképpen durván tíz évről beszél: ugyanúgy szól a hetvenes évek közepéről, mint a nyolcvanas évek elejéről – amikor például a CPg szegedi punkzenekar elleni per zajlott 82-ben. Őket simán bevarrták évekre a szövegeikért. Pákh Tibor is politikai pszichiátriai áldozat volt a hetvenes évek végén, akit kényszergyógykezeltek, de ef Zámbó István, a szentendrei művész a hetvenes évek elején szintén volt a pszichiátrián. A késő Kádár-kornak egyfajta sűrítésére, a film hangulatát tekintve elemelt, kortalan képre törekedtem inkább, a kisrealizmus helyett a mitikus, univerzális kérdéseket kerestem a korszakkal kapcsolatban.
– Hogy lehet az, hogy a mai napig nem igazán beszéltek ezekről a dolgokról?
– A Kádár-korszak propagandája jól használta a kognitív tudományokat, komoly szakembergárdával volt felvértezve – kevesen tudják, hogy például Popper Péter is a hatalomnak dolgozott. Ha úgy tetszik, agymosás zajlott: a valóság átírása és az alternatív valóságok felmutatása olyan erősen működött, hogy sikerült egy szeletet kitörölni a valóságból. A filmem erről szól, és arról, hogy milyen eszközökkel, hogyan tudta mindezt a hatalom megvalósítani a magyar társadalom és identitás kárára, és hogy az egyén és a hatalom harcában a kommunista diktatúra mennyire összetetten támadta az emberi tudatot.