Árkossy István A lélegző vonal című idén megjelent prózakötetének egyik „művészeti írásában” – Az idő vonzásában – vall indulásának kezdetéről. A családdal baráti kapcsolatot tartó Tóth István festőművésznél kellett tehetségéről még szinte gyerekemberként számot adnia. Egy félig telt vizespohárból, gyufaskatulyából – rajta néhány gyufaszállal – és két „formátlanra sikeredett, jókora” krumpliból hirtelen összeállított csendéletet kellett lerajzolnia a Munkácsy Mihály Miltonjáról és Siralomházáról ábrándozó művészpalántának.
„Amit itt látsz, az nem egyéb, mint maga a kicsinyített nagyvilág” – hallhatta biztatásul. Azóta bő hat évtized telt el. A kolozsvári Farkas utca történelmi légkörében eszmélkedő diák, a Képzőművészeti Egyetem végzős növendéke húsz éven át gondozta az Utunk című kulturális hetilap képzőművészeti rovatát, mielőtt az 1980-as évek végén Budapesten második otthonára talált, és addig is gazdag munkásságát életművé tágíthatta.
Világsíkok című albuma művészi pályájának „közbülső” áttekintése. (Mielőtt a végső összegzést elkészítené.) A szülővárosának, Kolozsvárnak dedikált kötet belső cím nélküli első része képekkel illusztrált szöveggyűjtemény, de tekinthető rendhagyó tárlatvezetésnek is. Résztvevőjeként meggyőződhetünk arról, hogy a Király László Kék farkasok című regényét 1971-ben illusztráló „negatív rézkarc”, Árkossy István művészi felkészültségének képi dokumentuma kifejező erejével, hangulatával, esztétikai színvonalával nemcsak kiegészíti, hanem gazdagítja is az 1950-es évek székelyföldi eseményeit megidéző balladás történetet.
E korai rézkarcra a művész munkásságának legavatottabb ismerője, Banner Zoltán is kitér tömör magyarázatával Árkossy István című monográfiájában. Az album e részében a szerzőt méltató virtuális tárlatvezetők között olvasható Bágyoni Szabó István, Fekete György, Gábor Dénes, Jánosi Zoltán, Lászlóffy Aladár, Páskándi Géza, Szakolczay Lajos egy vagy több írása, valamint Kenéz Ferenc, Király László és Zalán Tibor egy-egy verse.
