időjárás °C Miklós 2021. December 6.
logo
Rendhagyó tárlatvezetés Árkossy István világában

Negatív rézkarc

Kovács István
2021.11.19. 13:00
Negatív rézkarc

Árkossy István A lélegző vonal című idén megjelent prózakötetének egyik „művészeti írásában” – Az idő vonzásában – vall indulásának kezdetéről. A családdal baráti kapcsolatot tartó Tóth István festőművésznél kellett tehetségéről még szinte gyerekemberként számot adnia. Egy félig telt vizespohárból, gyufaskatulyából – rajta néhány gyufaszállal – és két „formátlanra sikeredett, jókora” krumpliból hirtelen összeállított csendéletet kellett lerajzolnia a Munkácsy Mihály Miltonjáról és Siralomházáról ábrándozó művészpalántának. 

„Amit itt látsz, az nem egyéb, mint maga a kicsinyített nagyvilág” – hallhatta biztatásul. Azóta bő hat évtized telt el. A kolozsvári Farkas utca történelmi légkörében eszmélkedő diák, a Képzőművészeti Egyetem végzős növendéke húsz éven át gondozta az Utunk című kulturális hetilap képzőművészeti rovatát, mielőtt az 1980-as évek végén Budapesten második otthonára talált, és addig is gazdag munkásságát életművé tágíthatta.

Világsíkok című albuma művészi pályájának „közbülső” áttekintése. (Mielőtt a végső összegzést elkészítené.) A szülővárosának, Kolozsvárnak dedikált kötet belső cím nélküli első része képekkel illusztrált szöveggyűjtemény, de tekinthető rendhagyó tárlatvezetésnek is. Résztvevőjeként meggyőződhetünk arról, hogy a Király László Kék farkasok című regényét 1971-ben illusztráló „negatív rézkarc”, Árkossy István művészi felkészültségének képi dokumentuma kifejező erejével, hangulatával, esztétikai színvonalával nemcsak kiegészíti, hanem gazdagítja is az 1950-es évek székelyföldi eseményeit megidéző balladás történetet. 

E korai rézkarcra a művész munkásságának legavatottabb ismerője, Banner Zoltán is kitér tömör magyarázatával Árkossy István című monográfiá­jában. Az album e részében a szerzőt méltató virtuális tárlatvezetők között olvasható Bágyoni Szabó­ István, Fekete György, Gábor Dénes, Jánosi Zoltán, Lászlóffy Aladár, Páskándi Géza, Szakolczay Lajos egy vagy több írása, valamint Kenéz Ferenc, Király László és Zalán Tibor egy-egy verse.

Az album második része címével utal a tartalomra: Képtár. Ez az Árkossy István által tervezett könyvborítókat, folyóiratcímlapokat, valamint vers-, novella- és regényillusztrációkat tartalmazza. Így láthatók egymással szemközt Alexandre Dumas Monte Cristo grófjának jellegzetes XIX. századi regényalakjai és Bálint Tibor Én voltam a császárának mesehősei. 

Az előbbiek a történethez illő komor tusrajzok, az utóbbiak jókedvet sugalló akvarellek. Ezt követően oldalakon át golyóstoll-, tus- és ceruzarajzok uralják a „képeskönyvet”. A vándornál, A fáraónál, a Kincskeresőnél, a Nagykalaposnál – és a fehér lapokat egyre-másra életre keltő további rajzoknál – szinte varázslatként élhetjük meg azt, hogy Árkossy István kezében mire képes a köznapi ember által már-már elfeledett ceruza…

Végül eljutunk oda, ahová Árkossy is „csak” alkotói korszakának utolsó emberöltőjében ért el: az olajfestményeihez. Azokhoz a művekhez, amelyek a múlt és a jövő metszetében sejtetik a jelent, s ezáltal az időtlenség érzetét sugallják.

A festmények részleteiben kiérezhető a művész által meghatározónak tartott reneszánsz (és részben barokk) hatása, amely a szellemi alapozáson átütő egyes stílusjegyekben is felfedhető. Ennek izgalmas dokumentumaként a különböző „nagymesterek” életművéből is ízelítőt kaphatunk. Megelevenedik többek között Giovanni Bellini, Paolo Veronese, Van Dyck, Rubens, Rogier van der Weyden, Lorenzo Lotto, Pieter Bruegel, Albrecht Dürer arcképe és egy-egy jellegzetes művének központi részlete. 

E festmények arra ösztökélnek, hogy – a teljesség iránt fellobbant igénnyel – ismét fellapozzuk Árkossy István 2015-ben napvilágot látott Nagymesterek – Reneszánsz és barokk festőművészek arcképcsarnoka című albumát.

(Árkossy István: Világsíkok – ábrázolás és tükrözés. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2021, 268 oldal. Ára: 5900 forint)

Borítókép: Munkácsy Mihály Siralomház című festménye a Magyar Nemzeti Galériában 2019. november 15-én (Fotó:MTI/Bruzák Noémi)