időjárás 2°C Artúr, Vince 2022. January 22.
logo
Pardi Norbert a laborok ellenőrzéséről, a kutatói kitartásról és a rákgyógyítás esélyeiről

Véderő

Ötvös Zoltán
2021.11.27. 13:00 2021.11.27. 14:52
Véderő

Sok embernek mondhatnak bármit, a hitén, az előítéletein nem sikerül áttörni – véli Pardi Norbert, aki a Pennsylvaniai Egyetem Mikrobiológiai­ Tanszékén vezeti saját laboratóriumát. A molekuláris biológus évtizede együtt dolgozik Karikó Katalinnal és Drew Weissmannal a koronavírus elleni mRNS-vakcinák alapjait jelentő technológián.

– Vakcinák és a Covid–19-sztori címmel tartott előadást a Magyar Tudomány Ünnepén. Egyik legfőbb üzenete az volt, hogy a vakcinák minden évben milliók életét mentik meg. Akkor miért félnek mégis olyan sokan az oltásoktól?

– Több szempont játszik ebben szerepet. Az egyik, hogy az oltásokkal kapcsolatban nagyon sok, sokszor egymásnak ellentmondó információt hallani, amelyekből a laikusok nehezen vagy nem tudják kiválogatni a tudományosan megalapozott közléseket. A szakemberekre kellene hallgatni, ebben az esetben az orvosokra, immunológusokra, virológusokra, biokémikusokra, és nem olyanokra, akik nem rendelkeznek ezen a téren alapos tudással. Én sem adok tanácsot az autószerelőnek, hogy mit tegyen a futóművel, hiszen nem értek hozzá. Ugyanakkor bármerre járok, mindenütt azt tapasztalom, hogy sok embernek mondhatnak bármit, a hitén, az előítéletein nem sikerül áttörni. Úgy sem, ha a közvetlen környezetében hal meg valaki a koronavírus-fertőzés következményeként. Azt vallom, nagyon fontos az őszinte kommunikáció és a megfelelő tájékoztatás a szakemberek részéről, ugyanakkor az ezen a téren laikusoknak bízniuk kell azokban, akik sok éve vagy évtizede vakcinákkal, kórokozókkal vagy éppen az immunrendszer működésével foglalkoznak.

A nagy kérdés

– Mit tudunk most a koronavírusról?

– A korábbi koronavírusos fertőzések során szerzett tapasztalatokat most használtuk fel.

A 2003 februárjában Ázsiában kitörő járványból – azt is koronavírus, a SARS–CoV–1 okozta – nem lett pandémia, ezért nem született akkor humán vakcina, de rengeteget tanult abból az esetből a tudomány, akárcsak a nagyjából tíz évvel későbbi MERS–-CoV-járványból. Jelentős részben ezekkel az „előtanulmányokkal”, illetve az elmúlt tíz év elképesztő technológiai fejlődésével magyarázható, hogy nagyjából egy év alatt sikerült előállni hatékony Covid–19-vakcinákkal.

– Időszerű a kérdés: meddig véd a koronavírus ellen az mRNS-alapú vakcina?

– Nem tudjuk pontosan. Függ az egyéntől, elsősorban attól, hogy milyen az immunrendszere. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy a második oltás után négy-hat hónappal kérjük a harmadikat, főként a fokozottan veszélyeztetett csoportok esetében. A nagy kérdés, hogy mi lesz ezután. Elképzelhető, hogy nem lesz szükség újabb oltásra, mert olyan magas szintű lesz a védettségünk, de az sincs kizárva, hogy jövő ősszel ismét oltatni kell magunkat. Ez számos más tényező mellett függ attól, hogy a harmadik oltás által kiváltott masszív ellenanyagszint milyen sebességgel fog csökkenni, illetve attól is, hogy megjelennek-e olyan vírusvariánsok, amelyek ellen a jelenlegi vakcinák nem vagy kevésbé hatékonyak.

– Lehet olyan megoldás, amely élethosszig tartó védettséget ad?

– Azt hiszem, a jelenlegi vakcinák erre nem képesek, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy csupán négy-öt évente kell emlékeztető oltás. Abban is bízom, hogy amennyiben elegendő embert beoltanak, akkor a kórokozó nem okoz többé pandémiát.

– A vakcinákat a vuhani variáns ellen fejlesztették ki, miközben a most tomboló delta sokkal fertőzőbb. A folyton mutálódó vírust képesek követni a vakcinafejlesztők?

– Az mRNS-vakcinákat fejlesztő cégek igen. A BioNTech elnöke, Uğur Şahin professzor nyilatkozta, hogy nagyjából hat hét alatt új vírusvariánsok ellen is hatékony vakcinát készíthetnek. Az mRNS-vakcina szintetikus készítmény, könnyen előállítható és módosítható.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a vírus emberi közreműködéssel egy vuhani – vagy valamelyik másik – laboratóriumban született?

– Elméletileg elképzelhető, de sem ellene, sem mellette nem tudok érvelni. Az én feladatom az, hogy segítsem a jelenlegi helyzet megoldásának keresését azáltal, hogy minél jobb vakcinák vagy egyéb terápiák kifejlesztésén dolgozom.

– Ha mégis, az súlyos kérdéseket vet fel a megbízókkal vagy a kísérletező kedvű kutatókkal kapcsolatban. A nyilvánosság nem láthat bele, hogy mi folyik a laborok mélyén. Hogyan kontrollálható ez a folyamat?

– Megnyugtatok mindenkit, a világ döntő részén nagyon komolyan ellenőrzik, hogy mi történik a laborokban.

– Mi vitte a biológusi pályára?

– Nem volt kétséges, hogy valamilyen formában ez lesz az én utam. Kisújszálláson nőttem fel, a szülői ház az utolsó előtti utcában van, nagyon közel a természethez. Vagy fociztunk, vagy erdőn-mezőn barangoltunk a barátaimmal, gombásztunk, horgásztunk, vagy hallgattuk a madarak énekét apukámmal. Olyan akartam lenni, mint David Attenborough, aki egész életében utazott, aki az állatok és a növények titkait kutatta. Általános iskolásként jó néhány biológia- és kémiaversenyen elindultam. Azt akkor nem tudhattam, hogy a biológián belül később a molekuláris biológia rejtelmeiben fogok elmélyedni.

Nyári „felkészítők”

– Egy 1949-ben készült fotón az ön nagyapja, Pardi Lukács és Karikó Katalin édesapja, Karikó János, Kisújszállás két hentese látható. Egy 63 évvel később készült felvételen Karikó Katalinnal állnak ugyanígy a Pennsylvaniai Egyetem laborjában. A két család története folyamatosan szoros volt?

– A nagyszüleim és Katalin szülei tartották a kapcsolatot, mint ahogy az én szüleim, illetve apukám testvérei is jól ismerték Katalint és családját, hiszen kortársak voltak, ám az ő kapcsolatuk megszakadt, amikor Katalin a családjával 1985-ben az Egyesült Államokba költözött.

– Hogyan ismerkedtek meg?

– Én kezdeményeztem a kapcsolatfelvételt. Földijeként 2001-ben írtam neki először – másodéves egyetemistaként. Rengeteget segített, elsőként számolt be az akkori kutatási eredményeiről. Folyamatosan biztatott, erősítette bennem a kutatási vágyat. Nyaranta meglátogatta az édesanyját Kisújszálláson, ilyenkor két-három napos tudományos „felkészítőt” tartott nekem. Nagyon kevés hozzá hasonló, a szó legjobb értelmében megszállott, elkötelezett kutatót ismerek, akinek ennyire a tudomány a mindene. Már PhD-hallgató koromban biztatott, hogy minél gyorsabban szerezzem meg a doktori fokozatom, és utána nála is dolgozhatok. Amikor 2011-ben kimentem Philadelphiába, vele és Drew Weissmannal dolgozhattam. Karikó Katalin 2013 végén a BioNTechhez ment át, így a Pennsylvaniai Egyetemen Drew Weissmannal folytattuk a közös munkát. 2014-ben jöttünk rá arra, hogy miként lehet mRNS-t hatékonyan és biztonságosan állatokba bevinni. A jelenleg használt Moderna és Pfizer-BioNTech Covid–19 mRNS-vakcinák ezt a technológiát használják.

– Több helyen olvastam, hogy csoportjuk meglehetősen szerény körülmények között dolgozott a Pennsylvaniai Egyetem laborjában. Ám a koronavírus elleni mRNS-vakcina alapjául szolgáló technológia felfedezésének, a világhírnek köszönhetően ma már megbecsült kutatókként tevékenykednek. Azaz megnyíltak a pénzcsapok?

– Fontos eredményeink ellenére a mai napig meg kell küzdenünk a támogatásokért. Barabási Albert-László A képlet című könyvében arról ír, nem azért sikeres sok ember, mert csak simogatást kapott az élettől, hanem azért, mert a pofonok után felállt, és újra megpróbálta beteljesíteni céljait. Katalin kutatói pályája erre ékes bizonyíték, de én is beadtam húsz nagy pályázatot az elmúlt néhány évben, és azokból négyet fogadtak el. Ha csak négyet adok be, lehet, hogy egyszer sem nyerek.

 

Hazatérést fontolgatva

– A nehézségek ellenére mi tartotta kint? Sohasem bizonytalanodtak el, hogy zsákutcában járnak?

– Karikó Katalin mellett az ember nem veszíti el a motivációját. Ha eljövök, nem lehettem volna részese az mRNS-vakcinákkal kapcsolatos fontos felfedezéseknek. Egymás után jöttek ki a kulcsfontosságú eredmények.

– Mi volt a szerepe?

– Mi publikáltuk először, hogy ha speciális lipidrészecskébe csomagoljuk az mRNS-t, akkor megőrizhető a stabilitása, és biztonságosan és hatékonyan juttatható be állatokba. Legelőször szintén mi írtuk le, hogy ez a megoldás kiválóan működhet fertőző betegségek ellen fejlesztett vakcinákban. A Nature-cikkben jelent meg az utóbbi tanulmány 2017-ben.

– Egy ilyen publikáció itthon életre szóló muníciót ad. És ott?

– Az Egyesült Államokban is megsüvegelik azt, aki a világ egyik legfontosabb lapjában publikál, de egyetlen cikkre nem lehet kutatói pályát építeni. Folyamatosan teljesíteni kell, és ez így van rendjén.

– A Pardi-laborban több projekt fut. Így például megoldást keresnek az mRNS-alapú vakcinák tárolási hőmérsékletének optimalizálására, hiszen jelenleg fagyasztva lehet ezeket hosszú távon eltartani. Elérhető a szobahőmérsékleti tárolás?

– Azt tudjuk, hogy előállítható olyan mRNS-vakcina, amely akár három-négy hónapon keresztül szobahőmérsékleten is eltartható, normál hűtőszekrényben pedig ennél sokkal tovább, ám a gyártástechnológia miatt ez a készítmény nagyon drága. Nekünk olyan eljárást kell találnunk, amely olcsón állít elő fagyasztás nélkül tárolható hatóanyagot.

– Egy alkalommal azt mondta, hogy az mRNS-technológia a jövőben szerepet kaphat rákterápiában is. Mégis hogyan?

– A világ számos pontján dolgoznak rák elleni vakcinákon. Az esetek döntő többségében ezek terápiás szerek, azaz rákos betegeket oltanak, nem pedig egészséges embereknek adnak megelőzési céllal vakcinát, mint általában a fertőző betegségek elleni küzdelemben. Az adott ráktípusra jellemző specifikus motívumokat használnak antigénként, amely ellen ha létrejön a specifikus immunválasz, elpusztul a rákos sejt.

A rákterápia részeként ellenanyagokat is termeltethetnénk az mRNS-sel, és úgynevezett passzív immunizálásra lehetne használni. Ezek a kutatások azonban messze nincsenek olyan stádiumban, mint a fertőző betegségek ellen kifejlesztett mRNS-vakcinák.

– A világ azt remélte, hogy az mRNS-technológia idén Nobel-díjat érhet az eljárás megalkotóinak. Sokféle magyarázat született arra, hogy miért, de ez elmaradt. Csalódottak voltak?

– Ez nagyon fontos felfedezés, amit előbb-utóbb a Nobel-bizottság is elismer majd. Nem voltam csalódott, úgy gondolom, hogy valamikor a következő években az érintettek megkapják a Nobel-díjat. Nem kell túldramatizálni a késést.

– Tervezi a hazatérést?

– Hiányzik Magyarország. Már most is nagyon sok közös programom van hazai kutatóhelyekkel. Terveim között szerepel saját laboratórium indítása, majd a nem túl távoli jövőben a hazatérés is szóba jöhet. Ehhez az kell, hogy legyen elegendő kutatási forrás, és hogy kellő számú, kiválóan képzett munkatárs vegyen körül.

Névjegy

A Szolnokon 1981-ben született Pardi Norbert a Szegedi Tudományegyetemen szerzett biológusdiplomát, illetve ugyanott védte meg PhD-dolgozatát. Az utóbbi tíz évben az mRNS-alapú vakcinák és terápiás lehetőségek kutatásával foglalkozik. Karikó Katalin és Drew Weissman munkatársaként úttörő szerepet játszott az új generációs vakcinák létrehozásában. Jelenleg a Pennsylvaniai Egyetem Mikrobiológiai Tanszékén vezeti saját laboratóriumát.

Borítókép: Pardi Norbert (Fotó: Teknős Miklós)