Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel… A Toldiból vett idézet az egyik klasszikus példa arra, hogy vannak olyan verssorok, amelyeknek szinte egyetlen szavát sem ismerik a diákok. Miért volna ez gond? Hiszen az idegennyelv-órán nagyon sok új szót tanulnak meg, a különböző tantárgyak elsajátítása során is meg kell ismerniük szakkifejezéseket és azoknak a jelentését. Miért ne bővíthetnék a szókincsüket csodálatos költemények archaizmusaival?
A hímes tojás mindenki számára ismert, a hím szótő jelentése már kevésbé: dísz, díszítő minta. A Czuczor‒Fogarasi-szótár a következő meghatározást adja: „Pettyes, pontokkal tarkázott mű, mely különösen tűzés által hozatott létre. Hímet varrni. Hímmel varrott ruha. Tarka hím. Csinálják pedig a vállravalót aranyból és visszált biborból tarka hímmel. Rossz példa után nem kell hímet varrni (közmondás).” Mindenki ismeri a -z igeképzős alakját, a hímez szót: valamely kelmét, ruhát, terítőt díszítésül kivarr, hímmel, kivarrt mintával díszít, ékesít. Például: A lány egy rózsát hímez a kendőre. Régies, bizalmas szóként azt jelenti, hogy a mondanivalóját köntörfalazva szépítgeti, cifrázza. „Mit hímezed, mondd ki!” „Nem hímezünk szót: ami ajkainkon Hangzik, szivünkben szinte az buzog” (Vörösmarty Mihály) „Ne is hímezzen kend!” (Mikszáth Kálmán) És innen eredeztethető a hímez-hámoz is, azaz kertel. A hímes szó tehát a szövevényes, cifra beszéd jelzője is volt, fosztóképzős alakja ennek az ellenkezőjét jelölte, ezt igazolja egy 1835-ben keletkezett, a palócokról szóló előadás bevezetője: „Rövid, hímetlen, és még is világos Előadást kíván itt tőlem az érdemes Olvasó. Tisztemnek is tartottam erre legfőkép ügyelni.”
Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című versében is szerepel a hímetlen szó, ez mára már teljesen kikopott. „Nékem már a rét hímetlen, / A mező kisűlt, / A zengő liget kietlen, / A nap éjre dűlt.” A legritkábban használatos ez a fosztóképzős alak, a hímetlen rét a Csokonai-versben a virágtalant jelenti, hiszen a költőnek a rétből már hiányoznak a tarka, derűs színű virágok konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A hímzett szinonimája, jelentése: tarkára színezett, élénk, vidám, derűs. Az -s képzős alakját, a hímes tojást is ismeri mindenki: díszített tyúktojás. Ritkábban használt kifejezés a hímes templom, 2007-ben az év költői szava lett, és festett, színpompás mennyezetű, kazettás templomot jelöl.
Itt említhetjük meg a kies szót is, amely jelentésváltozáson ment keresztül, kétféle értelemben használják az emberek. Újfent Csokonaitól hozhatunk rá példát: „Hát, múzsáknak szentelt / Kies tartomány! / Íly számkivetve volt / Nálad minden tudomány?” (Jövendölés az első oskoláról a Somogyban) Sokan úgy vélik, hogy a kies szó jelentése nem a ’szép, bájos, idilli’, hanem éppen ellenkezőleg: ’félreeső, elhagyatott’. Annak megmagyarázásához, hogy ez a valóban meglepő kettősség hogyan, mikor jöhetett létre, a kérdésben érintett szó múltját kell felvillantanunk Grétsy László Kies és kietlen című írása nyomán. „Már több mint fél évezrede él nyelvünkben két eredetileg összetartozó, de az idők folyamán egymástól lassan elkülönülő szó: a kéj és a kény. A kéj-kény szó(pár) főbb jelentései ezek voltak: ’kedv’, ’tetszés’, ’(kellemes) érzés’, ’hajlandóság’, ’szándék’, ’akarat’, de a XIX. századra nagyjából kialakult némi különbség.
A kéj forma inkább a tetszés, kellemes érzés, sőt a gyönyör szava lett, a kény pedig egyre inkább a szándéké s az akaraté. […] A kéjes formának kíjes, kies változata is kifejlődött. Úgy egy évszázada azonban terjedni kezdett a kies szónak ’a forgalomtól távol eső, lehangolóan elhagyatott’ értelemben való használata, feltehetőleg azért, mert az emberek a tőle teljesen független kiesik igével hozták kapcsolatba.”
Borítókép: Képernyőfotó Jancsó Miklós Toldi című rajzfilmsorozatának előzeteséből (Forrás: YouTube/MTVA - tv műsorok, filmek, zene)
