Húsz éve jártam a kutatóközpontban. Most alig találtam ismerős helyet. Barnaföldi Gergely Gábor, a Wigner Fizikai Kutatóközpont csoportvezető fizikusa megnyugtat, ő gyakorta jár ki, mégis elcsodálkozik a változásokon. Ahol pár éve mezőgazdasági területek voltak, ott most lakóparkok terpeszkednek, kisebb-nagyobb vállalkozások sora települt a határ francia oldalára. Azért oda, mert ott érezhetően minden olcsóbb, mint a csillogó-villogó svájci városban. A Dolgozz Genfben, lakj és élj Franciaországban! szlogent nagyon sokan betartják.
Fogadás száz dollárban
A fellendülés egyértelmű oka az LHC (Large Hadron Collider, Nagy Hadronütköztető), a különleges részecskegyorsító, amelynek a története 1954-ben kezdődött. Az európai országok az amerikai nemzeti laboratóriumok mintájára közös kutatóközpontot akartak létrehozni kimondottan alapkutatási céllal, mindenféle hadi célú felhasználás nélkül. A CERN 1954-ben 12 ország összefogásával jött létre, három évvel később már üzembe helyezték az első protonokat gyorsító eszközt. Ez jelenleg a világ legnagyobb részecskefizikai alapkutatásra szakosodott intézménye, jelentősége azonban messze túlnő a részecskefizikán. Egy példa: Georges Charpak francia fizikus 1968-ban Genfben építette meg azt a részecskedetektort, amelyért 1992-ben Nobel-díjat kapott.

A CERN máig legnagyobb jelentőségű (mellék)terméke a „világháló”. 1993. április 30-án jelentették itt be, hogy a világháló mindenki számára szabadon hozzáférhető és ingyenes. Tim Berners-Lee brit tudós eredetileg a CERN kutatói közötti adat, hír és dokumentáció megosztására fejlesztette ki. Megalkotása – a feltaláló szerint – a kétségbeesés műve volt, mert nélküle Európa legnagyobb kutatóközpontjában nehéz volt dolgozni.
Az LHC tervezése 1985-ben indult, és 23 év alatt épült fel. 2008. szeptember 10-én futott végig az első protonnyaláb. A tízmilliárd euróból épített gyorsítónak és detektorainak egyik fő célja a Higgs-bozon megtalálása, vagy – rosszabb esetben – létezésének teljes kizárása volt. 2012-ben – fél évszázaddal a részecske létének feltételezése után – sikerült bizonyítani az „isteni részecskének” is nevezett bozon létezését. A világhírű brit elméleti fizikus, Stephen Hawking száz dollárban fogadott Gordon Kane amerikai elméleti fizikussal, hogy megtalálják-e valaha a Higgs-bozont. Hawking szerint erre nincs esély. „Úgy látszik, vesztettem száz dollárt” – reagált a 2012-es bejelentésre Hawking. A Higgs-bozon felfedezését követő évben Francois Englert és Peter Higgs megkapta a fizikai Nobel-díjat.