Ha a gyerek felszabadultan, magabiztosan mozog a filmes világban, az biztos jele annak, hogy élvezi is, amit csinál. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jól tudjon teljesíteni. A sártengeren átcaplató kisfiú láthatóan élvezte a közös munkát: híres hazai színészekkel beszélgetett sminkelés közben, és arról álmodozott, milyen lesz majd a premier napján felállni a vörös szőnyegre. Addig azonban még rengeteg munka vár rá. Az ő útját követjük végig az El a kezekkel a papámtól! című magyar játékfilm bemutatójáig.
Az első megmérettetés a casting. Tárnok Zsanett szerint azok, akik idejekorán elkezdenek meghallgatásokra járni, olyan teljesítményhelyzetbe kerülnek, amelyben felnőttek sem állják meg a helyüket minden esetben. Ezért lényeges a jó kudarctűrő képesség. A sikertelenség feldolgozását pedig megkönnyítheti a játékosság.
– A versenyeztetés része a gyerekek életének. Az ember néha nyer, néha veszít, van, hogy övé a szerep, és van, hogy nem kapja meg, ezt meg kell tanulnia kezelni
– erősíti meg a castingszervező is. – Fontos lenne azonban, hogy a sikertelen meghallgatásról is vidáman jöjjön ki a jelentkező.
Gyerekszínészünk sikerrel járt, és bekerült a magyar játékfilm főszereplői közé, ezzel egy időben kikerült az iskolapadból egy katonásan működő, varázslatosnak tűnő, de igen kemény világba. A forgatásokon mindenki siet, ideges, és a saját feladatára koncentrál. Gyerekszínészként is hozzá kell ehhez szokni.
– A filmezés nem csak arra jó, hogy sztárrá váljunk – mondja Steinhauser Andrea –, hiszen fejleszti a koncentrációt, a memóriát és a beszédkészséget is. Amikor például elered az eső, át kell állnia a stábnak, ami gyakran két-három óra várakozással jár. Ilyen helyzetekben a türelem és a kitartás is lényeges, miközben meg kell tanulni egyszerre kikapcsolódni és mégis összefogottnak maradni.
Hogyan lehet ezt megkövetelni egy hatéves kisfiútól? Mindenekelőtt szüksége van valakire, aki a nyüzsgésben állandó támaszt nyújt neki. Tárnok Zsanett szerint a sikeresség a stáb felnőtt tagjain múlik, ugyanis a gyerek mindig függő helyzetben van, nem lehet felnőttként kezelni. Alaptermészete, hogy meg akar felelni. Míg a profi színész koncentrált tud maradni, addig a színészpalánták figyelmét elvonják a környezetében lévő emberek és díszletek. A gyerekszínész jobbkeze a coach, ő gondoskodik róla, játszik vele, és figyel arra is, hogy hősünk ne veszítse el a fókuszt, hanem szükség esetén azonnal vissza tudjon térni a jelenetbe. Persze huszonöt forgatási nap alatt hamar unalmassá válik az összpontosítást fejlesztő Double társasjáték, így újabb, hasonló elfoglaltságot kell neki keresni.
– A coach a főbb szöveges szereplőkkel foglalkozik, segít nekik kikapcsolódni, és amikor munka van, újra felvenni a fonalat – jellemzi a munkakört Steinhauser Andrea. – Erre jó módszer például a társasozás. De az alapszükségleteket is figyelembe kell venni, mert a gyermek, ha például éhes, nem tud koncentrálni. Ha a kortársaival együtt vesz részt a forgatáson, akkor beindul a csoportdinamika, kialakulhatnak beszélgetések, fogócskázások és veszekedések is. Ezek egyrészt jó kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak, másrészt viszont feszültséget és fáradtságot is okozhatnak. Meg kell teremteni az egyensúlyt játék és munka között.
– A szorongás rontja a teljesítményt – állítja a gyerekpszichológus, aki szerint szintén az egyensúly megtalálása a legfontosabb.
– Nincs ezzel probléma, csak kontrollálni kell: a kis szorongás se jó, mert olyankor a gazella nem fut el, viszont ha nagyon fél, lefagy: mindenképp megeszi az oroszlán. Tehát a tétet nem szabad se túl alacsonyra, se túl magasra tenni. Arra a tapasztalatra kell támaszkodni, amelyet már megélt a gyermek.
A szorongás gyakran fáradtsággal társul. Hatéves főhősünk nincs hozzászokva a hatórás munkaidőhöz, ezért gyakran eltörik a mécses. Pedig ha két perc múlva kamera előtt kell állnia, akkor nem sírhat, mert lefolyik a sminkje, és miatta csúszik a forgatás. Gyerekszínészként az egyik legnagyobb feladat kontrollálni az érzelmeket. Ebben a legnagyobb a felnőttek felelőssége.
A stáb tagjaitól igazi eredménynek számít, ha sikerül biztosítaniuk a gyermek jóllétét. A forgatási napok rendben lementek, és a kisfiú élvezte a közös munkát. Két hónapig nem járt iskolába, nem találkozott az osztálytársaival, és nagyot fordult vele a világ. De nem lehet hirtelen elengedni a kezét, és elvárni, hogy egyik napról a másikra visszatérjen a régi életéhez. – Minden nem tipikus helyzetbe kerülő gyermek kilóg a társai közül: magasabb pozícióba kerül, ami támadási felület is lehet – hívja fel rá a figyelmet Tárnok Zsanett. – A sztárolt fiatalok nem reális visszajelzéseket kapnak. A félrement karrierek mind arról szólnak, hogy környezetük nem kezelte megfelelően a sikert. Ez valahol abúzus: használták őket arra, amiben tehetségesek voltak, de egy idő után elkerülhetetlen, hogy ugyanazt a figyelmet kapják, így a gyereksztárok óhatatlanul marginalizálódnak. Ingerküszöbüket innentől kezdve vajon mi fogja elérni? Mert ha semmi, akkor nagyon gyorsan kiégnek.
Steinhauser Andrea is segít az utánkövetésben, feldolgozásban, és gyakran elmondja a nagyjátékfilmek gyerekszereplőinek: minden forgatási napra ajándékként kell tekinteni, elraktározni a szívben, de miután vége van, az élet ugyanolyan lesz, mint előtte. A szülők figyelmét is felhívja arra, hogy nem szabad rögtön új meghallgatásokra vinni gyermekeiket, hanem meg kell tanulni lezárni a folyamatot.
