Az óceán sem állítja meg a woke mozgalmat

A woke meg az unokatestvére, a cancel culture gyökerei messzire nyúlnak vissza.

US-RACISM-CONFEDERACY-STATUES-PROTESTS Fotó: RYAN M. KELLY Forrás: Europress/AFP

A woke meg az unokatestvére, a cancel culture gyökerei messzire nyúlnak vissza, de az Egyesült Államokban 2014 az az év, amikor igazán ismertté váltak. Két alapvető áramlat találkozott: a 18 éves fekete Michael Brownt lelőtte egy rendőr, és ez az esemény kiváltotta a Black Lives Matter (BLM) tiltakozási hullámát, amelynek jelszava a „Stay woke”, azaz maradj éber lett. Másrészt az egyetemi campusokon kibontakozott a Great Awokening (nagy ébredés), amely szinte kizárólag fiatal fehér emberek mozgalma. Látszólag idetartozik az LMBTQ-ideológiák megerősödése, de ez nem ebbe a folyamatba illeszkedik bele, hanem sokkal hosszabb mentalitásbeli átformálódás eredménye, ugyanakkor tény, hogy sok ponton érintkezik a woke-kal.
Az identitásról, a társadalmi igazságosságról és az önkifejezésről szóló, egykor radikális eszmék laza halmaza az egyetemi campusokról átterjedt a politikára és a sajtóra, az utcára is kiáramlott, és kezdett az iskolákban is elterjedni, miközben az évek folyamán a BLM szerepe elhalványult.

Agresszív aktivizmus

A nagyon harsány és erőszakos, afroamerikai fajvédő jellemvonásokat is hordozó mozgalom képviselői immár nemcsak a bőrszínalapú politikai, társadalmi megkülönböztetés ellen küzdenek, hanem elsősorban a történelmi múlt és a fehér (európai keresztény) gyarmatosítók mindennemű szellemi és tárgyi kulturális öröksége ellen (a nagy történelmi személyiségektől a sakkfigurákon és meséken keresztül a „túlzottan fehér” katolikus szentekig) emelik fel szavukat. A woke-ságban a kisebbségi identitáspolitika, az áldozati kultúra összes szempontja megjelenik.

Az amerikai nagyvárosok utcáin tüntetők és szobrokat döntögetők túlnyomó többsége fiatal fehér amerikai, akik ifjúkori forradalmi hévtől hajtva a fennálló politikai rendszer ellen és a BLM melletti szolidaritásból tiltakoznak vélt vagy valós faji és társadalmi sérelmek orvoslásáért. A woke három kulcsszava: egyenlőség, sokszínűség, befogadás. (Az egyeteméről eltávolított egyik professzor, Jordan Peterson ezt Diversity, Inclusion, Equity sorrendben használja, hogy a kezdőbetűkből kijöjjön a DIE, azaz a halál szó.) A woke-ot rendkívüli agresszivitással, erkölcsi terrort alkalmazva terjesztik aktivistái, elsősorban az egyetemeken, de ma már munkahelyeken is. Sok aktivistánál a woke a hit szerepét tölti be.

A Great Awokening nyomán gyökeresen megváltozott az amerikai politikai közbeszéd is. Hillary Clinton már egy 2016. februári beszédében „rendszerszerű rasszizmusról” beszélt, és általában többet szólt a faji igazságosságról, mint Obama. 2016-ban a hivatalos pártprogramba is bekerült, hogy a demokraták „küzdeni fognak azért, hogy véget vessenek az intézményi és rendszerszerű rasszizmusnak társadalmunkban”.

A woke lassan az élet minden területére behatol, legnagyobb hatása azonban még most is az egyetemeken van. A már említett kanadai professzor állítja, hogy „minden gyáva kollégámnak woke-nyilatkozatokat kell készítenie, hogy kutatási ösztöndíjat kapjon. Mindannyian hazudnak (kivéve az igazhitűek kisebbségét), és erre tanítják a diákjaikat is. Azok a diákok, akik kiválóak és megfelelő neműek, bőrszínűek és szexuális beállítottságúak, rendben vannak. Ám azok, akik tudásuk alapján megérdemelnék, hogy felvegyék őket, de fehérek, heterók és férfiak, ők többnyire hátrányba kerülnek.”

A woke megjelenik a popzenében. A countryzenében már nem lehet olyan klippet kiadni, amelyben fehér férfi sört iszik. Hollywoodban emlékeztetőket osztogatnak a megfelelő történetmesélésről és arról, hogy hányféle színű vagy nemű szereplőnek kell szerepelnie egy filmben. Közben folyik a múlt átírása, pontosabban eltörlése. Jefferson, a Függetlenségi nyilatkozat megfogalmazójának szobrait le kell dönteni, mert rabszolgatartó volt. Egy északi tábornok szobrát azért döntötték le, mert kiderült, hogy afro­amerikai szakácsnője volt. Washington-szobrot is pusztítottak már. „A múltat végképp eltörölni…” – ez vezet át minket a bolsevizmushoz.

Putyin a woke kapcsán azt állítja, hogy Oroszország fejlettebb stádiumban van, mint Észak- Amerika. Putyin többször foglalkozott a témával, még a dumát is oktatta a témáról. Íme egy idézet 2021 végéről: „Az úgynevezett »társadalmi haladás« szószólói azt hiszik, hogy valamiféle új és jobb tudatosságba vezetik be az emberiséget. Isten éltessen benneteket, húzzátok fel a zászlókat, ahogy mi mondjuk, csak előre. Most csak annyit szeretnék mondani, hogy az előírásaik egyáltalán nem újak. Lehet, hogy néhány ember számára meglepő lesz, de Oroszország már járt ott… Az 1917-es forradalom után a bolsevikok Marx és Engels dogmáira támaszkodva szintén azt mondták, hogy megváltoztatják a meglévő szokásokat, és nemcsak a politikai és gazdasági szokásokat, hanem magát az emberi erkölcsöt és az egészséges társadalom alapjait is. Az ősi értékek, a vallás és az emberek közötti kapcsolatok lerombolása, egészen a család teljes elutasításáig (nálunk az is megvolt), a szeretteink besúgására való buzdítás – mindezt haladásnak hirdették, akkoriban széles körben támogatták világszerte, és elég divatos volt, ugyanúgy, mint ma. A bolsevikok egyébként teljesen intoleránsak voltak a tőlük eltérő véleményekkel szemben.”

Kettészakított társadalom

De hogyan lehet ez elfogadott Amerikában? Ennyire eltolódott az amerikai nézetrendszer, és befogadta a woke-ot? A válasz igen, tömegek tolódtak el – mondjuk így – balra, ezzel ketté is szakítva az amerikai társadalmat. A felmérések például még 2014-ben is azt mutatták, hogy a hiperprogressziónak nem sikerült áttörnie a közvélemény szélesebb szintjein: abban az évben az amerikaiak többsége még úgy gondolta, nincs szükség további nagy horderejű változtatásokra a fekete-fehér egyenlőtlenség csökkentése érdekében. 2017-ben viszont már 61 százalék vélekedett úgy, az ugrást pedig a demokrata szavazók gondolkodásában bekövetkezett éles váltás magyarázza. A fenti kérdésre 2009-ben 57 százalékuk, 2017-ben már 81 százalékuk felelt igennel, míg azzal az állítással, hogy a feketék nehéz helyzetének a faji diszkrimináció az oka, 2010 körül a demokraták mintegy harmada, 2017-ben a 64 százalékuk (!) értett egyet. A bevándorláshoz való hozzáállás is jelentősen változott: 1994-ben az amerikaiak 31 százaléka gondolta úgy, hogy a bevándorlók kemény munkájukkal erősebbé teszik az országot, 2017-ben már 65 százalék volt ez az arány (a demokratáknál 32 százalék és 84 százalék a két vonatkozó adat). Valójában az a vicces helyzet állt elő, hogy a fehér demokraták immár érzékenyebbnek mutatkoznak a kirekesztésre, mint maguk a feketék.

Az óceán nem akadály

Az óceán nem állítja meg a woke-ot, jön át ­Európába. Francia barátaim már tele vannak panasszal, vagy akár itt van ez a példa most szep­temberből. Rendkívüli közgyűlésen fogadta el a múzeumok nemzetközi szervezete, a negyvenezer szakembert és húszezer intézményt tömörítő Icom az új múzeumdefinícióra vonatkozó javaslatot Prágában, lezárva ezzel egy hosszú vitát. Az új meghatározás a sokszínűségre, a fenntarthatóságra és a gyarmati múlttal való szembenézésre, a nők, valamint a nem fehér bőrű rasszok alulreprezentáltságának problémáira helyezi a hangsúlyt. És ez még csupán a definíció – a végrehajtási utasítások csak most jönnek. Francois Mairesse, a Sorbonne Nouvelle Egyetem professzora, a Nemzetközi Muzeológiai Bizottság (Icofom) elnöke annyira felháborodott, hogy lemondott a posztjáról. Az Art Newspapernek adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: „a javaslat nem definíció, hanem divatos elvárások melletti állásfoglalás, túl bonyolult és részben aberrált.”

Egy filozófus nyilatkozta 1890 körül, hogy a marxizmus még nagyon nagy pusztítást fog hozni, mert munkástömegeknek tetsző, könnyen befogadható romboló ideológia lesz. Csak remélni lehet, hogy a woke nem járja be ugyanezt a pályát.

Apropó: cancel culture? Mit kívánunk mi eltörölni? Én az emberi hülyeséget, erőszakot, nyakkendőt, a hosszú reklámokat, a zenét a liftben, a szorongást, a lombfúvót, az éhínséget… Hányat lehet kívánni?

Borítókép: Robert E. Lee tábornok „kidekorált” emlékműve afféle sportpálya-installációként Richmondban (Fotó: Europress/AFP)