„Nem az aszály okoz kopár földet, hanem a kopár föld okoz aszályt”

A XX. század közepéhez viszonyítva a mezőgazdaságban megtermett zöldségek és gyümölcsök ma húsz-negyven százalékkal kevesebb nyomelemet és ásványi anyagot tartalmaznak. Hetven évvel ezelőtt egy almában százszor több C-vitamin volt, mint ma. Mára a termőföldeknek csak húsz százaléka termőképes. Mit rontottunk el?

CHINA-ENVIRONMENT Fotó: STR Forrás: Europress/AFP

„Az ember 11 ezer éve foglalkozik földműveléssel. Körülbelül két és fél ezer év volt az az időszak, amióta ekét is használ. 1950-re a világ termőföldkészletének fele termesztésre alkalmatlanná vált, elhasználtuk. Csökkent a gazdálkodásra alkalmas terület, és a termőréteg is elvékonyodott. 2010-ig további harminc százalékot tettünk tönkre” – hangzik el Kővári Gábor Mihály és Iván Róbert Mérgezett Föld című dokumentumfilmjében. 

A termőterületek legnagyobb részén nagyipari gazdálkodás folyik, amelynek alkalmazását a túlnépesedéssel indokolják. Pedig tudjuk, hogy a megtermelt élelmiszerek negyven százaléka a kukában végzi. A filmben megszólaló rendszerökológus, Borsos Béla úgy véli, a fölösleges élelmet át kellene csoportosítani a harmadik világba, ahol nem azért éheznek az emberek, mert nem tudnák megtermelni a saját élelmiszerüket, hanem mert a multinacionális vállalatok elveszik a termőföldjeiket, és nekünk termeltetnek mindenfélét. 

Ahogy a szakember fogalmaz: 

Egy torz közgazdasági rendszert hatalmi viszonyokkal manipulálnak. Biológiai oka nincsen annak, hogy ne tudnánk akár tízmilliárd embert is eltartani.

A megoldás a regeneratív gazdálkodás, amely a természet képére formálja a termőföldeket. A talajmegújító mezőgazdaság egy erősödő mozgalom, mely számos előnyt nyújt a gazdáknak és a fogyasztóknak. Alapelveik közé tartozik a kémiai anyagok – permetezők, növényvédő szerek, műtrágyák – és a mechanikai szántás mellőzése, a talaj fedése és védelme, a biológiai sokféleség növelése és az állatok integrálása holisztikus legeltetés formájában. Ezek a módszerek nemcsak növelik a talaj szervesanyag-tartalmát és víztartó képességét, hanem táplálóbb élelmiszerekkel és a globális klímaválság enyhítésével is kecsegtetnek.

A talajegészség-mozgalom egyik úttörője az amerikai Gabe Brown. Az észak-dakotai farmer négy év jégeső és szárazság okozta veszteségek és eladósodás során ébredt rá, hogy saját kezelési módszerei rombolták az erőforrásait. 

A talaj­egész­ség alapelveit követve azonban képes volt felállni és jövedelmező gazdaságot építeni. Brown a profit felől közelíti meg a talajegészséget, sikerével bizonyítva, hogy a természeten alapuló módszerek csökkentik a gazdák anyagköltségeit, miközben növelik a termény minőségét, hosszú távon a mennyiségét is, tehát magasabb hozamot ígérnek.

A tiszta humuszos talajból könnyen kihúzható a répa. Fotó: Havran Zoltán

Jó példa a márványpoloska

A Kiss the Ground – magyarul Becsüld meg a Földet – című amerikai dokumentumfilmből megtudhatjuk, hogyan építi újra a tájat Allan Savory. A zimbabwei tudós holisztikus legeltetési módszere a csordákat utánozza, a szarvasmarhákat napi többször mozgatja a legelőkön, így az otthagyott ürülék és a hosszú pihenőidő után a fű szinte embermagasságúra nő. Savory szerint „nem az aszály okoz kopár földet, hanem a kopár föld okoz aszályt”. 

Magyarországon a talajmegújítás zászlóshajója és a Savory Intézet nemzetközi tagjelöltje a Heves megyei Reményfarm. A gazdaságot alapító fiatal pár megálmodott egy fenntartható farmot, ahol tiszta és klímatudatos ételt termesztenek maguknak és a vevőkörüknek.

A regeneratív mezőgazdaság ma már a világ sok táján népszerű, köztük a második legnagyobb élelmiszer-termelő országban, Hollandiában is. A Rotterdam mellett működő Herenboeren farm azért jött létre, hogy egészséges ételt nyújtson a környékbelieknek, tisztelettel fordulva az állatok, növények és termelők felé. A szövetkezet ötszáz háztartást lát el zöldséggel, gyümölccsel, tojással és hússal. 

Csak egy fizetett gazda dolgozik a farmon, és a szövetkezet minden tagja besegít havi egy óra önkéntes munkával. A farm fejlesztéséről közösen döntenek. Sikerüket az ökoszisztéma helyreállításában a növekvő madár- és rovarseregek bizonyítják. Hogy a madarak ne tegyenek kárt a termésben, olyan fákat ültetnek, amelyeknek gyümölcse emberek számára nem ehető, a madaraknak azonban bőséges lakoma.

A Mérgezett Föld című filmben szintén meg­szólaló ökológus, Gyulai Iván Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szuha-patak völgyében él. Az Ökológiai Intézet Alapítvány igazgatóját otthonában, Szuhafőn látogattuk meg. 1999-ben itt talált rá és vette meg az akkor egyhektáros telket, amely mára legelővel, kaszálóval, gyümölcsössel bővült.

– Az őskertem ötszáz négyzetméter – vezet körbe a lankás domboldalon Gyulai Iván. 

– Két évig megpróbáltam hagyományosan gazdálkodni, ahogy én is tanultam – nem sok eredménnyel. Mivel lovak kezdettől fogva voltak, elkezdtem kihordani a földre a friss istállóalmot. Október végén kezdem el takarni, és március elejéig folyamatosan takargatom. Az ötven centiméter alomból május végére másfél-két centiméter korhadék lesz. Huszonkét év alatt huszonöt-harminc centiméter televény talaj keletkezett.

Akik talajtakarással foglalkoznak, nem tanácsolják a téli mulcsozást, de Gyulai Iván ellenkezőleg gondolkodott. Ősszel lehullik a falevél, betakarja a felszínt, tehát ő is pontosan azt csinálta, amit a természet. Mások a fordítottját teszik, ősszel felássák a talajt – tehát kitakarják.

Sokféle takarónövényzetet lehet ültetni a termények közé és mellé, amelyek növelik a biodiverzitást, segítik a tápanyagbevitelt a talajba. A gazdag növényzet otthont nyújt az állatoknak, és vonzza a hasznos rovarokat. A takaró megvédi a talajt a napi hőingástól, a szél és a csapadék koptató hatásaitól, a tömörödéstől, a tápanyagok kimosódásától, és növeli a talaj vízfelvevő és vízmegtartó képességét. 

Gyulai Iván ötszáz négyzetméteres szuhafői őskertje. A növényzet otthont nyújt az állatoknak és a hasznos rovaroknak. Fotó: Havran Zoltán

A felszínt borító szerves anyagot, szervetlen anyagok jelenlétében, a talajban munkálkodó paránylények, mikroorganizmusok alakítják át egyszerűbb szerves anyagokká, amelyekből egyrészt a növények számára felvehető tápoldatok, másrészt humuszanyagok keletkeznek. 

Ez a két folyamat természetes körülmények között egyensúlyi, amelyet az ember azzal borít fel, hogy eltávolítja a felszínről a szerves anyagok jelentős hányadát. Ennek következtében folyamatosan csökken a talaj humuszvagyona. Holott a humusz tápanyagokat raktároz, serkentőleg hat a talajéletre, a kalciummal megkötődve a talaj morzsalékos szerkezetéért és vízmegkötő képességért is felelős, vagy éppen detoxikálja a talajt azáltal, hogy leköti a belekerült toxikus anyagokat. Egy maréknyi termőföldben több élőlény van, mint ember a Földön!

– Én soha nem ásom a földet, és a gyökérzöldségeket kivéve semmit nem húzok ki belőle. Ha mindent eltüntetünk, és csak a kultúrnövények maradnak a kertben, akkor a nem kívánt „vendégek” mit fognak enni? A kultúrnövényeket. Jó példa erre a márványpoloska. Mindenki panaszkodik rá, hogy megszurkálja a paradicsomját, miközben a kórókat eltávolítja a kertjéből. Nekem stratégiai szövetségesem a foltos bürök, mérgező növény, amely az összes poloskát magára vonja.

A kertben nincsenek ágyások, tökéletes káosz­ uralkodik. A völgyben már volt fagy, de a póréhagyma, cékla, téli bimbóskel még bírja. A téli vajfej saláta most kelt ki. Hatalmasra nőtt a zöld és piros levelű mángold, és mindent elborít a petrezselyem.

– Fogja meg ezt a talajt! – markol bele a földbe. 

– Tiszta humusz. Nézze, milyen könnyen ki lehet húzni a répát a földből! Nem kell ásni, annyira laza a talaj. A burgonyát szénában termesztem, semmi másban. Itt nincs burgonyabogár, kell mellé ültetni egy kis babot, koriandert, és kész.

Gyulai Iván semmiféle növényvédelmet nem alkalmaz, biót sem. Nyáron naponta negyedórát foglalkozik a földdel, amíg leszedi a termést. Egész évben tudnak valamit enni a kertből.

Rettentő zöld tömeg

– Minden növényem egészséges, mert hagyom a sokféleséget. Akármelyik öntözött, műtrágyázott kerttel össze merem hasonlítani, biztos, hogy húsz százalékkal nagyobb a termés. Ebben az évben eddig 340 mm csapadék esett le. Annak ellenére, hogy nyáron sem öntöztem, jó termésem volt. Ez a rettentő zöld tömeg, amit itt lát, mind a talajt fogja gyarapítani. Plusz ide hordom, amit a lovak alól kiszedek. De bármely állat szalmával kevert ürüléke is alkalmas lehet, ha nem tömörödött. Az emberi vizeletet is fel lehet használni talajépítésre, de nem közvetlenül. Közvetlenül semmit nem juttatunk a talajba. A természet is a felszínre rak mindent.

Felballagunk az őskert feletti területre, ahol 1,4 hektáron is regenerálják majd a talajt, erdőkertet alakítanak ki. Ebbe a földbe alig lehet belenyomni az ásót, tele van kaviccsal, kővel. Ilyen volt a lenti kert is. Itt fenn kicsi, körbejárható kerteket hoztak létre.

Önszabályozó ökológia

– Illatolja meg az istenfát! Mi szörpöt készítünk belőle. A fáim is mulcsolva vannak, s növényekkel társítom. A cseresznyefa alatt pöszméte, paszternák, szúrós gyöngyajak, ribiszke, som, fekete bodza, tárkony, cickafark nő. A talajegészséget táplálva, megújítva négy év alatt teljesen önszabályozó ökológiai rendszert lehet kiépíteni, s egészségesebb élelmiszert termelni. A mai, csapadékszegény körülmények között minél hamarabb fákat kellene ültetni az árnyék és a párolgás miatt, és mulcshagyó direkt vetéssel gazdálkodni a gabonaföldeken is.

– Ha az ember nem bolygatná a földet, akkor maradna benne élet és minden más: víz, önszabályozás. A természet dolgozik helyettünk – fogalmaz Gyulai Iván. 

– Az emberek bevásároltak a technikával, és ha valakinek megvan a technológiai tudása, akkor nehezen fog váltani. Le kellene cserélnie egyrészt a tudását, a szemléletét, másrészt a gépeit. És a pénz beszél. Ha az emberek azt csinálnák, amit én, akkor nem vennének műtrágyát, vegyszert, gépeket…

Az Ökológiai Intézet gömörszőlősi oktatóközpontja a fenntartható életmóddal foglalkozik: hogyan lehet jobban, észszerűbben használni az erőforrásokat, gazdaságosan tüzelni, ember- és környezetkímélő módon gazdálkodni. 

A világhálón látható videóik közül némelyiket félmillióan látták. Egyre többen jelentkeznek a Mélymulcs kezdőknek elnevezésű képzésükre és más tanfolyamaikra, ahol megtanítják, hogyan kell egy kertet öko-logikusan kialakítani. A képzésre több száz hektáros gazdák is jönnek, mint sokakat, az aszály őket is ráébresztette, hogy változtatni kell. Gyulai Iván tíz évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy teljesen remény­telen a helyzet. Ma már optimistább. Látja az emberekben a keresést és az akaratot. Ez a jó hír. 

A rossz, hogy nem sok időnk maradt. Ha az ember elkezdene másként gondolkozni és másként gazdálkodni, meg tudná fordítani a talaj pusztulásának a folyamatát. Éled a remény. Az utóbbi években egyre több fiatal üt tábort vidéken. 

Ők azok, akik a két kezükkel és a természettel együttműködve szeretnének megélhetést teremteni és egészséges élelmiszert fogyasztani. Az utolsó pillanatban vagyunk. A ma emberének felelőssége újrateremteni a lábunk alatt porladó kincset, megbecsülni a földet.

Borítókép: Kínai nő pózol a Jangce folyó kiszáradt medrében Vuhannál 2022 szeptemberében. Legalább húsz civilizáció végét jelentette a földművelés összeomlása (Fotó: Europress/AFP)