Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című műve – melyet az író személyesen szerzett, első világháborús élményei ihlettek – eredetileg 1929-ben jelent meg, és minden pátosztól mentesen mutatta be a konfliktus mindennapjait a közkatonák szempontjából. Aligha véletlen, hogy a náci Németországban nemzetellenes könyvnek minősítették, példányait máglyára vetették, a szerzőt pedig megfosztották az állampolgárságától.
A regény persze nem kopott ki a köztudatból: Hollywoodban már 1930-ban film készült belőle, mely megkapta a legjobb alkotásnak, valamint a legjobb rendezésnek járó Oscar-díjat. Az 1979-es változat a tévék képernyőjén debütált, és jóval mérsékeltebb sikert aratott. Idén viszont eljött az ideje, hogy Edward Berger rendezésében elkészülhessen a német és francia nyelvű, koprodukciós verziója.
A történet főhőse egy Paul Baumer nevű, tizennyolcadik életévét még be nem töltött fiatalember, aki odahamisítja a szükséges dokumentumokra édesapja aláírását, hogy 1917 májusában jelentkezhessen a német hadseregbe. Amikor átveszi a felszerelését, még nem sejti, mi vár rá, de a néző igen: a holmikat ugyanis egy korábban elesett fiatal katona teteméről húzták le. Ez a film egyik legmegrázóbb jelenete – és még csak a tizenharmadik percnél járunk.
Baumert a nyugati frontra vezénylik, és annak testet gyötrő, lelket őrlő viszonyai közepette hazafias lelkesedéstől fűtött, naiv kölyökből illúzióit vesztett újonc lesz. Rá kell jönnie: az olyan fogalmaknak, mint a hazaszeretet, a hősiesség vagy a becsület, nincs sok közük a háborúhoz. Átalakulását szemléletesen mutatja, hogy míg a film elején lelkes tapsban tör ki „A császárért, Istenért és a hazáért” szólam hallatán, nem sokkal a vége előtt már kiüresedett tekintettel, erős defetizmussal fogadja a győzelemmel kecsegtető vezetői szózatot.
Egy másik szálon ugyanakkor azt látjuk, amint a pacifista politikus, Matthias Erzberger (Daniel Brühl) béketárgyalásba kezd a francia felet képviselő, kérlelhetetlen Foch marsallal. A fegyverszünet tető alá hozása esélyt kínál Paulnak és társainak a túlélésre, csakhogy a német csapatokat irányító Friedrichs tábornok elképzelései szerint egy átütő erejű, diadalmas német offenzívával kellene elbúcsúzni 1918 novemberétől…