A Berlintől alig negyven kilométerre fekvő Zossen nevű városka Wünsdorf nevű része érdekes hely: a XX. századi had- és politikatörténet „kistükre”, egyben annak bizonyítéka is, miféle kapcsolódási pontok mentén épülhetnek egymásra a különféle történelmi korszakok. Wünsdorfban az 1910-es években jöttek létre az első katonai létesítmények, amikor még II. Vilmos császár ült a Német Birodalom trónján. 1935-ben – amikor már Adolf Hitler volt Németország kancellárja – ide települt a Wehrmacht főhadiszállása.
A második világháborút követően immár Kelet-Németországba sorolódott, így a Vörös Hadsereg építette át, majd vette használatba a létesítményt: itt volt a Szovjet Fegyveres Erők Németországi Csoportjának főhadiszállása. Egyes becslések szerint a hidegháború évtizedeiben hatvan-hetvenezer fő állomásozott itt. A hely jelentőségét mutatja, hogy vasútállomásáról akár naponta indulhatott vonat Moszkvába. A Vörös Hadsereg által átalakított katonavárosban minden olyan létesítmény megtalálható volt, amely egy civil településen is – üzletek, óvodák, sportlétesítmények, gyógyszertár, takarékpénztár, kórház, de a keletnémet állampolgárok közül csak azok léphettek a területére, és azok is csak a munkavállalásra feljogosító papírjaik felmutatásával, akik itt dolgoztak.
A népnyelv ezért „verbotene Stadt”-ként, vagyis (a helyieknek) tiltott városként kezdte emlegetni a szovjet katonai komplexumot.
A visszaemlékezésekből persze kiderül, hogy aki be akart jutni a területére, bizonyos pontokon azért bejuthatott, csupán az őrséget adó kiskatonákat kellett „észérvekkel meggyőznie”, vagyis megvesztegetni hozzá. Miért akarta volna bárki is ezt megkockáztatni? Nos, leginkább azért, hogy vásárolhasson: a tiltott város boltjaiban ugyanis egyes termékeket – például a cigarettát és a szeszt – olcsóbban lehetett beszerezni, mint a falain túl található boltokban, így rendre akadtak „beszivárgók”.
Németország 1990-ben aztán újra egyesült, felbomlott a keleti blokk, és megkezdődött a Vörös Hadsereg kivonulása a megszállt országokból.
A szovjet katonák 94-ben távoztak Wünsdorfból, meglehetősen kapkodva. A feljegyzések szerint harminc tonna lőszert és 45 ezer köbméter háztartási hulladékot hagytak hátra, a boltok csaknem teljes árukészletéről vagy a házikedvencként tartott kutyák és macskák sokaságáról nem beszélve.
A terület azóta részben egy – a zosseni önkormányzat által is birtokolt – ingatlanfejlesztési társaság kezelésében van. Múzeumokat létesítettek, ahol megoldható volt, lakóépületekké alakították az egykori laktanyákat, a megtisztított területeken családi házak és egyéb létesítmények nőttek ki a földből. Ám a változás csak részleges: az egykori tiltott város épületeinek többsége még ma is áll, de nem használható, ahhoz túlságosan elhanyagolt állapotban van. Aki a közelükbe akar jutni, akkor választja a legbiztosabb megoldást, ha regisztrál a legfrekventáltabb helyszíneket érintő, vezetett túrák valamelyikére. Így maga is meggyőződhet arról, hogy a színházterem vörös székei elárvultan porosodnak, az uszoda medencéjében pedig még mindig ott függenek a sávokat elválasztó bójasorok, mintha csak a múlt héten eresztették volna le alóluk a vizet…
Borítókép: Wünsdorf (Fotó: Flickr)
