A buszmegállóból egyre sűrűbben tekingetünk ki az útra, amikor végre feltűnik a 151-es. A várakozók már helyezkednek, az ajtók irányába tömörülnek, csak a nő áll fegyelmezetten a labradorral, bal kezében a kutyahám fogója. Tudja-e a vakvezető kutya, hányas busz érkezett a megállóba? Nem, mert nem tud olvasni. Gyerekek szokták kérdezni: miért nem tud annyit ugatni a kutyus, ahányas busz érkezik? Erre az egyébként igen praktikus felvetésre Schiff Mónika, az MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központjának vezetője már csak széttárja a karját: itt, Csepelen a 151-es busz jár, mire azt kiugatná a segítőkutya, addigra el is menne a busz.

Ajtóhoz, előre, utat keres!
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének egyetlen vakvezetőkutya kiképzése 4,2 millió forintjába került 2022-ben. Csepelen, a Kis-Duna jobb partján másfél hektáros területen fekszik a szervezet Vakvezetőkutya-kiképző Központja. A hosszan elnyúló kennelsor felől csaholás hallatszik: a kiképzők részben itt, részben saját lakóhelyükön, majd a belváros forgalmas csomópontjain dolgoznak a segítőkutyákkal. Évente közel félszázzal, amelyből végül csak nyolc-tíz kerül látássérült gazdához. Pedig szükség lenne minél többre: látogatásunk napján éppen elérte a százat azoknak a száma, akik vakvezető kutyát igényeltek a szövetségtől.
Loki, Loki, Loki – hallom az izgatott női hangot, ugyanazzal az izgatottsággal pedig már oda is furakodik közénk egy halványsárga labrador retriever, hogy felmérjen minket, idegeneket.
A magunk módján, de igazán udvariasan bemutatkozunk egymásnak, és megismerkedünk Loki gazdájával, Mayer Mónikával is, aki 26. hétre született, és az inkubátorban elveszítette a látását. Loki két és fél éve van vele, most a tanpályára készülnek. Csatlakozunk hozzájuk.

Az első feladat a felöltöztetés: mindig a kutyának kell belebújnia a hámba. – Ül, fekszik, áll, ajtóhoz, előre, utat keres… – vezényszótól vezényszóig dolgozik Loki, így indulunk a szobából a Rithnovszky János tanpályára, amely a magyar vakvezetőkutya-kiképzés elindítójának nevét viseli. Mintha a városi forgalomban közlekednénk, az okos társ megállással jelez minden le- és föllépés előtt, maga felől kerüli az akadályokat, a tócsát, és közben még azzal is számol, hogy megnövekedtek a méretei egy embernyivel. Harminc-harmincöt vezényszót ismer; amikor a gazdájával vásárolni indul, és átvág a forgalmas téren, elég neki annyit mondani: „Ajtóhoz!”, és minden akadályt, padot, szökőkutat kerülve biztonságosan elvezet a bolt bejáratáig.
A tanpályán megtalálja a buszmegállót is, de a dicséret sem marad el.