Aki költészetén túl valamelyest ismeri a szerző munkásságát, tudja, hogy abban meghatározó szerepe van a határon túli magyar művelődés és irodalom szolgálatának. Ennek egyik fóruma az általa kiadott Szél-járás című negyedéves folyóirat, amelyet a Mosonmagyaróvár–Bécs–Pozsony-„háromszögben” szerkeszt Deák Ernővel és Görföl Jenővel hármasban. Az egyetemes magyar kultúra horizontját példázó lapról is sok szó esik a följegyzésekben. Böröndi Lajos a munkája során úgy jár-kel heti rendszerességgel Bécsbe, Pozsonyba, Somorjára, Lendvára, őrvidéki és felvidéki iskolákba, könyvtárakba, művelődési házakba, szerkesztőségekbe, mint a köznapi ember a piacra vagy a patikába. Ezért is roppant találó egyik hazaérkezése után született bejegyzése: „Megjöttem, újra elmentem.”
A több száz följegyzés ezerszínű tartalmáról még hozzávetőlegesen sem lehet tájékoztatást adni egy könyvismertetés keretében, fölvillantani is esélytelen a kérdésfölvetéseket, gondolatfutamokat, érzelmi megnyilvánulásokat, aktualitásokhoz fűzött megállapításokat, kulturális reflexiókat. Ízelítőül álljon itt a sok politikai tartalmú megjegyzés közül egyetlen: „Romlik minden. Nincs jogbiztonság, az életlehetőségek beszűkülnek, nincs véleményszabadság, a demokrácia szót már nem is mondja ki az ember pirulás nélkül” – írja jó egy évvel a 2006. őszi rendőrterror után és egy évvel a gazdasági krízis beütése előtt.
A Feljegyzések a Hold túlsó oldaláról a Közép-Európában, összmagyarságban, Kárpát-hazában gondolkodó, ám ízig-vérig mosonvidéki lokálpatrióta értelmiségi naplója, éspedig élete egyik nehéz korszakáról. Talán épp az egzisztenciáját is megingató „éles helyzet” epizódjainak megörökítésével lesz műve igazán hiteles önportré.
(Böröndi Lajos: Feljegyzések a Hold túlsó oldaláról. Napló 2007–2010. Mosonvármegye Lap- és Könyvkiadó, Feketeerdő, 2022, 382 oldal. Ármegjelölés nélkül)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!