A közönségnek vagy a művészetért érdemes regényt írni?

November az írók számára speciális időszak. Számos sikeres regény született már az írás hónapjának is nevezett NaNoWriMo kihívás alatt, amelyen egyre több magyar vesz részt. A kiadók decemberben megnövekedett kéziratszámmal találkoznak, amikor kiderül, az írók mennyire vonták le a Covid utáni időszak tanulságát: előre meghatározott közönségnek, divatos műfajban kell írni.

Forrás: IMDb.com

Kezdő írók Facebook-csoportjaiban nemrég komoly felhördülést keltett a marketingkommunikációs szakember, Iglódi Csaba októberi nyilatkozata, miszerint bár eredetileg üzleti könyvet szeretett volna írni, inkább a családregényt választotta, mivel az népszerű a magyar piacon. Az eredmények őt igazolták: a Dreher-szimfóniából másfél hónap után nyomdába került a második kiadás. Angolszász szerkesztők jó ideje – és egyre több magyar is – figyelmeztetnek, hogy nem elég zseniálisan fogalmazni, izgalmas történeteket kreálni, azokat a választott közönség által kedvelt formába is kell csomagolni. Tom Flood díjnyertes író és szerkesztő például kijelentette, hogy az értékesítéshez az írónak be kell építenie a közönség által elvárt elemeket a regényébe. Szükséges az adott zsánerben népszerű művek ismerete, és pontosan tudni kell azt is, hogy a célzott korosztály mit szeret.

J. K. Rowling a páratlanul népszerű Harry Potter-könyveket egészen biztosan a közönségnek írta. Fotó: MTI/EPA/Ha Jung Dzson

A kezdő írók ezen a megállapításon rendre felháborodnak, szerintük a szerkesztők „egyformára” fazonírozzák szövegeiket. A szépirodalmi szerzők emiatt vélik úgy, hogy a szórakoztató irodalom nem elég magas szintű, hiszen sémákból építkezik. A zsánerszerkesztők úgy válaszolnak, hogy míg a szépirodalmi szerzők saját magukat valósítják meg, addig a szórakoztató irodalom inkább páros táncra hasonlít, amelyben az író és a közönség is beleszólhat a lépésekbe. 

Ráadásul ismert formulákkal egyáltalán nem könnyebb dolgozni, mint újakat kitalálni, hiszen az olvasó szeret megdolgozni a történetért – akkor is, ha sejti, mi következik. 

Így a kiadók óva intenek minden írót, hogy a novemberben megírt kéziratot rögtön benyújtsák, hiszen a mennyiségi nyomás miatt valószínűleg az elvárt sémákat nem kezelik egyedien. A National November Writing Month íróhónap 1999-ban indult, és 2008 óta van magyar régiója is. A kihívás lényege, hogy a hónap minden napján körülbelül 1667 szót kell leírni, a szószámot fel kell vezetni a NaNoWriMo rendszerébe, és mindenki, aki 30-án éjfélig leír ötvenezer szót, győztesnek számít. Meleg Tímea, a NaNoWriMo magyar régiójának regionális összekötője szerint az évente nevező magyarok negyede veszi sikerrel az akadályt, ugyanakkor mivel a magyar agglutináló nyelv, a hazai győztesek körülbelül tizenöt százalékkal többet írnak, mint az elöljárószavas nyelveken alkotó résztvevők.

Az optimális könyvméret jelenleg négyszáz–hatszáz ezer karakter, az ötvenezer szó magyarul körülbelül 320 ezer karakternek felel meg, amely éppen a kiadható könyvhossz alsó határa. Angolul ez kevesebb, így ott ritkábban fordul elő a Magyarországon megszokott jelenség, hogy decemberben alig javított kéziratok lepik el a kiadókat.

Varga Bea, a Tehetség Íróstúdió vezetője kezei közé rengeteg rossz kézirat került, amikor Magyarország legnagyobb írós tehetségkutatóját irányította. Ha a verseny közel esett a NaNoWriMo lezárásához, a szerkesztők alig győzték kiszűrni a gyöngyszemeket. 

Ilyenkor a szerző a saját erősségeire építve írja meg a történetét, tehát ha jó párbeszédeket ír, akkor rendszeresen hiányoznak a leírások. Ha a leírásai kifejezők, akkor azok anélkül terjengenek, hogy bármi megtörné a szöveget. Ugyanakkor az egy hónap alatt az írót végigviszi a lendület, tehát nem esik ki a történetből, nem fenyeget a veszély, hogy közben zsánert vált vagy megváltozik az írói hangja. Ezért, ha van idő javítani, akkor a NaNoWriMón készült szöveg kiváló alap a későbbi munkához

 – mondja el Varga Bea.

Beszámolók szerint a hónap mindig lelkesen indul, ám a szerző hamarosan nem találja a szavakat, és nem tud megfelelni az előírásnak. A hónap vége előtt azonban szinte mindenki megtáltosodik, és ilyenkor akár a kötelező mennyiség dupláját is sikerül papírra vetni. Jim Thomas, a Random House szerkesztője a NaNoWriMo kapcsán rendre felhívja figyelmet, hogy a résztvevőknek nem szabad félniük a hibáktól, a szószámra kell koncentrálniuk, amiből lehet, később akár húsz-harminc oldalas blokkokat is törölni fognak. De ha a kritikus hangok, a folyamatos javítás eltereli a figyelmüket, biztos nem jutnak a regény végére. 

Bátori Kurek Nikoletta író szerint az előre megtervezett cselekménnyel, karakterekkel és világgal lehet a NaNoWriMo sikeres.

 Szaszkó Gabriella író azt teszi hozzá, hogy a befejezés sikere nagyban függ a könyv zsánerétől, hiszen egy történelmi regényt sokkal mélyebben kell kutatni (és ez nem mindig sikerül előre). Az is probléma lehet, hogy ha valaki rosszul viseli a határidőket, ilyenkor az egy hónapos limit inkább blokkolja a munkát. A résztvevők mindegyike kiemeli, hogy a kihívás legfontosabb húzóereje a közösség. A magyar régió a Discordon tartja a kapcsolatot, rendszeresen beszélgetnek a résztvevők, tanácsot kérnek egymástól egy-egy probléma megoldására, és közös írást, egyfajta sprintversenyt tartanak, mikor 15-20 percen keresztül mindenki koncentráltan ír. 

Azt mondják, amit az ember huszonegyszer megcsinál, az szokássá válik. Ezért fordulhat elő, hogy sokszor a harmadik héten jutnak el a NaNoWriMo résztvevői az igazi tartalomhoz, nem csak szavakhoz egymás után. A gyakorlás rengeteget segít, hogy minőségi szöveg szülessen. Ahogy az izmainkat is edzeni kell, úgy a kreativitásunkat is. Igaz, segítség lehet, ha könnyebben teljesíthető karakterszámot tűzünk ki célul

 – mondja el Nádasi Krisztina író. 

Az írás mindig két szinten, tudatos és tudattalan szinten folyik, és a legjobb jeleneteket a tudattalan írja, ezért van szükség a pihenésre is. A NaNoWriMo alatt nincs idő, ezért fontos a felkészülés, mivel gyakorlatilag ilyenkor dolgozik a tudattalan

 – magyarázza Varga Bea.

A pihenés, illetve a javítás hiánya miatt a profi írók közül nem mindenki támogatja a kezdeményezést. Ugyanakkor Meg Cabot, Neil Gaiman, Elizabeth Gilbert, Sara Gruen és Audrey Niffe­negger rendszeresen buzdítják a fiatal írókat a csatlakozásra. Gruen például így írta meg a Vizet az elefántnak című regénye első változatát.

Borítókép: Stephen King (Fotó: IMDb.com)