Szexizmus hatja át a klasszikus irodalmat a brit egyetemek szerint

Amerikából terjedő trend, hogy az egyetemek a diákok lelki épségére figyelemmel figyelmeztető jelzésekkel látják el tantárgyaikat. A Greenwichi Egyetem azonban szakértőknél, politikusoknál és hallgatóknál is kihúzta a gyufát, mikor az egyébként a feminista irodalom egyik előfutárának tartott Jane Austen utolsó művét is szexizmussal vádolta.

Stockholmi Közkönyvtár Forrás: Pixabay

Általánosan elismert igazság, hogy az egyetemista, ha már egyszer felvették, nem hülye. Vagy inkább, hogy ami elromolhat, az el is romlik, pláne a „szexista irodalomban”? Jane Austen bizonyára megtárgyalja ezt Murphyvel, ha már a Greenwichi Egyetem úgy vélte, a XIX. századi írónő híresen szatirikus utolsó regényét csak „szexizmusra” és „nemi sztereotípiákra” való figyelmeztetéssel lehet a hallgatók elé tárni.

Szexizmus a brit irodalomban? Az egyetemek szerint figyelmeztetni kell a diákokat. Fotó: Pixabay

A klastrom titka a naiv Catherine Morland története, aki túlságosan bolondul a kor divatos gótikus regényeiért. Komoly szívfájdalom árán kénytelen megtanulni, hogy az élet nem regény. Eközben Austen – többi írásához hasonlóan – kifigurázza a társadalmi különbségeket, a hiszékenységet és a túlzott erőfitogtatást. Dennis Hayes, a Derby Egyetem professzora szerint az írónő szellemessége éppen abban rejlik, hogy mindenkit megsért, „ezért szeretjük”. Többek között a diákok is. Tehát ideje lenne a különféle egyetemi vezetőknek rájönniük, hogy a hallgatók „nem dédelgetésre vágyó hópelyhek, hanem felnőttek”.

Szexizmus és nyugtalanító jelenetek szerte a brit irodalomban

Az elmúlt hónapokban egyre több brit klasszikus irodalmi mű kerül figyelmeztetési listákra, mivel azok „zavarhatják bizonyos hallgatók érzékenységét”. A trend Amerikából indult, ahol a hallgatói mentális egészség fenntartása érdekében a kifejezetten szexuális erőszakot vagy túlzott rasszimust tartalmazó irodalmi műveket csak a tartalomra való külön figyelemfelhívással adták a diákok kezébe. Idővel azonban nemcsak a Lolitához hasonló „szexista irodalom” listájához tartozó írások kerültek a figyelmeztető kategóriába, hanem ­James Joyce Ulyssese is például.

A trend Angliában elérte Thomas Hardy Távol a világ zajától című művét, amely a Warwick Egyetem szerint „nyugtalanító jeleneteket” tartalmaz, Charles Dickens Szép reményekét és Charlotte Bronte Jane Eyre-jét, amelyek mindketten túlságosan „aggasztóak” a Salford Egyetem szerint.
A trendet az Open University járatta csúcsra, mikor az Angol irodalom Shakespeare-től Austenig kurzus összes olvasmányát valamilyen figyelmeztető jelzéssel látta el. Így a Hamlet vagy Gulliver utazásai „traumától” hemzsegnek, míg Austen Meggyőző érvekje „vészterhesen lehangoló”.

A politika negatívan reagált az egyetemi listákra

A konzervatív képviselő, Andrew Bridgen nevetségesnek nevezte az egyetemek döntéseit, tekintve, hogy olyan regények kerülnek fel a listára, amelyeken a viktoriánus kor óta generációk nőttek fel, anélkül, hogy a szexizmus vagy a nemi sztereotípiák kérdése előkerült volna. Véleménye szerint igen érdekes, hogy a viktoriánus olvasók el tudták viselni, hogy olyan könyveket vegyenek kézbe, amelyek dologházakról és gyerekekre lecsapó bűnözőbandákról mesélnek, de a brit egyetemek szerint az alfa-generáció számára ez már sok. 

Mindeközben a XXI. század a disztópikus irodalom virágzását hozta, hogy a számos, vértől és egyéb testnedvtől fröcsögő videójátékról, illetve streamingsorozatról ne beszéljünk, amelyek után valóban érdemes feltenni a kérdést: pontosan ki is érezte magát nyugtalannak A klastrom titka elolvasása után? 

Mert bizonyára fontos a fotórealisztikus belek látványa után előrelátóan felhívni a figyelmet a szorongásra, amelyet Isabella Thorpe karaktere kelthet az olvasóban, miután átverekedte magát a hamis flörtölővel való afféron. Már csak azt kéne tudni, miről vannak mérgező és nyugtalanító emlékei. Kalapokról esetleg?

Ennek analógiáján ne felejtkezzünk el a többi Austen-regényről sem, hiszen a Büszkeség és balítélet szörnyű osztálytársadalmat ábrázol, nőgyűlölettel egyetemben (ami valóban a tőröl metszett szexizmus), az Emma majdhogynem pedofíliába hajlik, miközben a cigányokat sem politikailag korrekten kezeli, hasonló a helyzet A mansfieldi kastély rabszolgaságával, illetve az Értelem és érzelem vadászatot érintő kommentjeivel is. Továbbá mindegyik regény szereplői kiterjedt alkoholizálásban tobzódnak, ami a XXI. század fiataljai számára aligha elfogadható. Ideje hát erre inni. Meg erre is!
– hogy a klasszikusokat idézzük.

Borítókép: Stockholmi Közkönyvtár (Forrás: Pixabay)