Jane Eyre Sanditonban

A sikeres Twitter-kampány nyomán újjáélesztett Sanditon második évada már elérhető az amerikai és brit streamingszolgáltatóknál. A Jane Austen befejezetlen regényét folytató sorozat új szériája egyszerre austenosabb, brontésabb és dickensesebb, mint a korábbi verzió, és ez jól áll neki.

Fotó: Facebook

Azt hittem, nem látjuk többet! – jegyzi meg a dél-angliai üdülőváros, Sanditon előkelő matriarchája, Lady Denham (Anne Reid) a főszereplő Charlotte Heywood (Rose Williams) visszatértekor. Justin Young forgatókönyve nem írhatná le jobban a sorozat viszontagságos útját.

Jane Austen utolsó, befejezetlen műve igazi remekmű lehetett volna, mivel legalább olyan mély pszichológiával dolgozik, mint az Emma, van olyan sziporkázóan szellemes, mint a Büszkeség és balítélet, és ugyanolyan morálisan érzékeny, mint a Mansfieldi kastély. Ám az az írónő halála miatt mindössze tizenegy fejezet készült el belőle.

A töredék 1925-ben jelent meg először, azóta többen próbálkoztak a történet befejezésével. Legutóbb három éve a BAFTA-díjas, az Austen-feldolgozások keresztapjaként ismert Andrew Davies írt nyolcrészes sorozatot, amely azonban csúfosan megbukott a brit közönség előtt. Pedig az ITV mindent igyekezett kipipálni, amit elvileg a 21. századi Austen-rajongók elvárnának: volt erős, önálló hősnő, jóképű, arrogáns főhős, gunyorosan ábrázolt mellékszereplők, kiváló fényképezés, részletgazdag kosztümök és helyszínek, határozott mennyiségű meztelenség is. Épp ez utóbbi ütötte ki a biztosítékot a brit rajongóknál. Ők Jane Austen világát a visszafogottság és a szemérem miatt szerették, még akkor is, ha a sorozat megközelítése történelmileg valóban nem állt messze a György-kori Anglia szexuális beállítottságától. 

Davies továbbá azzal borzolta a kedélyeket, hogy úgy fosztotta meg a rajongókat az Austen-feldolgozásoknál kötelező happy endtől, hogy nem volt biztos folytatásban. Az ITV, látva az érdektelenséget és a sorozatot kísérő negatív véleményhullámot, még az amerikai bemutató előtt törölte a második évadot. A tengerentúlon a PBS Masterpiece-en vetített első évad azonban a brit számoknál sokkal jobb nézettséget produkált, ráadásul 2020 karácsonyán megérkezett a Netflixre a Bridgerton, aminek köszönhetően minden György-kori mű felértékelődött. Az óceán innenső partján megalakult a Sanditon Sisterhood és a #savesanditon, illetve a #sanditonsisterhood hashtagekkel folyamatosan tweetelve kampányolni kezdett a különböző streamingszolgáltatóknál. Egy művész a somerseti tengerpartra rajzolta meg a sorozat főszereplőinek képét, feltéve a kérdést: ki fogja megmenteni Sanditont? Masterpiece végül az ITV és a BBC közös streamingplatformjával, a BritBoxszal állapodott meg, így a Sanditon nem is egy, hanem mindjárt két új évados berendelést kapott.

A készítők tanultak az első évad kritikáiból. Bár Andrew Davies továbbra is bábáskodik a sorozat mellett, a vezető író pozícióját Justin Young kapta meg, akinek nevéhez az első évad jobb részei is fűződtek.

Young meghallotta a rajongók kérését, és úgy írta meg a második évadot, hogy ha a nézők Austent akarnak, hát megkapják!

Ennek megfelelően az új Sanditon a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem és a Meggyőző érvek szerelemgyereke lett, amelyet Charlotte Bronte és Charles Dickens szelleme kísért. Teljes történetszálak lelhetők fel a befejezett Austen-regényekből (többek között a testvéri kapcsolat vagy a milícia érkezése), de Charlotte Heywood életének eseményeit egyértelműen Jane Eyre inspirálta.

Az évad kezdetén Charlotte visszatér Sanditonba, ahol kísértik az előző évad románcának eseményei. Theo James úgy döntött, nem tér vissza Sidney Parkerként, ezért a készítők nehéz kérdéssel szembesültek: hogyan adják meg az Austen-rajongó nézőknek a kötelező happy endet férfi főszereplő nélkül? Lehetőség lett volna a karakter újracastingolása, de James jóképű, karizmatikus figuráját aligha tudták volna mással eljátszatni, így inkább a karakter megölésénél döntöttek. Jól tették. A gyász ugyanis új fejezetet nyit Sanditon életében: gyakorlatilag az előző évad történetszálainak kilencven százaléka a kukában végezte, minek következtében úgy készülhetett új megközelítésű sorozat, hogy csak a legjobb építőelemek tartattak meg, de mégsem teljesen idegen az alapoktól.

A legnagyobb változás a későbbi irodalom beemelése. A gyász miatt Charlotte úgy dönt, egyáltalán nem akar férjhez menni, ám így kénytelen munkát keresni. Nevelőnőnek szegődik a komor, zárkózott özvegy Alexander Colbourne (Ben Lloyd-Hughes) lánya és unokahúga mellé. Colbourne felesége tisztázatlan körülmények között hunyt el és a zongorát elzárva tarja. Üdv, Mr. Rochester, Von Trapp kapitány, Maxim DeWinter és Mr. Darcy egy személyben! Colbourne már az első részben kifejti, hogy milyen különbség van a tanultság és a társadalom által elvárt műveltség között. Mintha csak Blanche Ingramet hallanánk!

Hogy az austeni szál se vesszen el, Charlotte megragadja a figyelmét a városba érkező vöröskabátosok vezetőjének, Francis Lennox (Tom Weston-Jones) ezredesnek is, aki akár vezethette volna a Merytonban állomásozó nemzetőrezredet is, vagy együtt harcolhatott  volna Frederick Wentworth-szel, hiszen mindketten hősként tértek vissza a napóleoni háborúból.

A dickensi életérzést Sidney korábbi gyámleánya, a mulatt örökösnő, Georgiana Lambe (Crystal Clarke) új felvigyázói hozzák. A helyi prédikátor és húga Dickens lelkészfiguráinak lenyomata. Georgiana a történet komolyabb szálát is képviseli, mivel Austen egyetlen színes szereplőjeként a rabszolgasághoz való 19. századi brit hozzáállást mutatja meg. Clark nyilatkozta, hogy azzal a feltétellel vállalta a két új évadot, hogy Georgiana nemcsak romantikus szereplőként jelenik meg. Ennek ellenére a Sanditon nem hoz semmi világmegváltót, inkább a felszínt kapargatja, azt viszont szórakoztatóan teszi.

A fényképezés még mindig kitűnő, a jelmezek kifogástalanok, bár a Bridgerton-hatás nyomán mind a város, mind a kosztümök is jóval színesebbek, mint az első évadban (vagy a valóságban). A sorozat egyértelmű erőssége a románc, így a központi szerelmi háromszögön kívül még legalább két romantikus szálat követhetünk: Charlotte húga, a történet mindig vidám karaktere, Allison (Rosie Graham) is két hódolóval találkozik (Maxim Ays és Frank Blake), Gerogiana pedig egy Lord Byronhoz hasonlító festővel (Alexander Vlahos) kerül kapcsolatba. A botrány sem maradhat el, az előző évad főgonoszai (Jack Fox és Lily Sacofsky) is visszatérnek újabb összeesküvést szőni, az intrikusból romantikus hőssé érett Esther Babbington (Charlotte Spencer) pedig a történet drámai szálát képviseli.

A Sanditon sok kritikát kapott az előző évadban, hogy túl sokat akart, de keveset fogott, mivel a túl sok szál elnyújtotta a sorozatot.

Most a korábbi nyolc rész helyett hat készült el, ami jót tesz a dinamikának. Szintén pozitívum, hogy az első évad túlzott szexualitását sokkal visszafogottabbra vették a készítők, belátva, hogy a híresen prűd amerikai közönség nem nézi jó szemmel a változtatást. (A Bridgerton esetében más a helyzet, mivel az sokkal inkább kitalált világban játszódik, mint a Sanditon.) Szintén a Bridgertonhoz köthető módon Georgiana mellett színes szolgálók is megjelennek, hogy az elvárt diverzitással ne legyen gond, továbbá Colbourne lánya fiúnak képzeli magát, így az LMBTQ-közösség igényeit is kielégíti a sorozat.

Egy dolog nem változott: a cliffhangeres vég. A kérdés, hogy a nagyközönség mit szól majd.

Igaz, a harmadik évad biztosra vehető, mégis nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a Sanditon már megint szerencsejátékot játszik, és a túlzott elodázás, a pozitív lezárás hiánya előbb-utóbb vissza fog ütni.

Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Facebook)