Peter Morgan 2007-ben Oscar-jelölést kapott A királynőért, és azóta a Windsorok nem hivatalos szakértőjének számít. Így amikor 2016-ban a Netflix bemutatta addigi legnagyobb költségvetésű sorozatát a brit királyi családról, a közönség elragadtatva merült el egy magasztos korszak drámájában, amely érdekes történelmi pillanatokat villantott fel, mesés ruhákkal és nagyszabású díszletekkel fűszerezve. II. Erzsébet először Claire Foy, majd Olivia Colman tolmácsolásában tragikus hősnő volt, kötelességtudó uralkodó, akit ennek köszönhető távoltartása elidegenített a családjától. A hat évad során azonban a struktúra megmerevedett, önismétlővé vált, hogy a monarchia feje és tagjai mi mindent áldoznak fel a brit társadalomban elfoglalt helyükért.

A hosszan futó sorozatok gyakori problémája az öregedés, például musicalepizódok vagy álomjelenetek jelzik, ha a készítők kifogynak a munícióból. A korona sem mentes a hasonló életúttól, a ragyogó Claire Foy királynője Imelda Staunton tálalásában visszafogott, szinte Hallmark-filmbe illő, ahogy a hatodik évad elején először Diana hercegnő szellemével (Elizabeth Debicki) társalog, majd a második etapban Tony Blair koronázásáról (Bertie Carvel) szóló rémálmot lát a Things Can Only Get Better (Minden csak jobb lehet) új nemzeti himnuszára.
Az, hogy Staunton nem annyira átütő királynő, mint az első két évadban Foy, illetve a harmadik-negyedikben Olivia Colman, köszönhető egyrész Morgan látásmódjának, aki az idősebb Erzsébetet egy érzelmileg visszavonult uralkodónőnek látta, akit minden tradicionalista beidegződése ellenére kedvel a modern világ, másrészt az 1990-es és kétezres évek történéseinek. A hat évtizedet átölelő sorozat az első évadokban a Windsorok magánélete mellett olyan eseményekkel foglalkozott, mint az 1952-es nagy londoni szmog, az aberfani bányaomlás 1966-ban vagy Margaret Thatcher miniszterelnöksége. Ahogy közeledtünk a jelenkorhoz, egyre több bulvárhírből válogattak a készítők, így Diana hercegné boldogtalan házassága, Károly herceg és Camilla Parker-Bowles kapcsolata kezdte uralni a történetet, és például a tamponbotrány jelentősége aligha mérhető a szuezi válságéhoz. A hatodik évadban is lenne ugyan fontos történelmi esemény, például szeptember 11. vagy az iraki háború, de Morgan a brit bulvárújságokon szocializálódott tömegek érdekében inkább a hálószobatitkokra koncentrál.