Hidegvérűek meleg helyzetekben: ezeket a veszélyes állatokat tartják otthon a magyarok

A törvényi szabályozás miatt Magyarországon elsősorban hüllők közül válogathatnak azok, akik veszélyes állatot kívánnak otthon tartani. Az engedéllyel tartható, közepesen veszélyes besorolású hidegvérű jószágokból egyre több egzotikus fajta is beszerezhető – köztük a disznóorrú sikló, a törpekajmán, valamint a bozót vipera –, de az utóbbi években itthon ugyancsak elérhetővé vált mérges gyíkot, a gilát is sikerült már szaporítania magyar tenyésztőnek. A nyílméregbékák tenyésztésében korábban elért magyar siker pedig a nemzetközi jelentőségű.

Fotó: Németh András Péter

Egytonnás amerikai bölény, autó nagyságú grizzly medve, hétméteres zöld anakonda, hiéna, csimpánz — néhány nemzetközi példa arra, hogy milyen veszélyes állatokat tartanak emberek házi kedvencként. Előfordul, hogy a legnagyobb vadállatok is kezes bárányként viselkednek, a Wild Thing névre hallgató bölény például rendszeresen vizitel az őt gyakorlatilag családtagként kezelő texasi házaspár nappalijában. A szintén amerikai Doug Seus pedig abban a meggyőződésben birkózik a kertjében grizzlyjével, hogy nem lenne képes ártani neki a fél tonnánál is súlyosabb jószág. Ám amikor mégis bekövetkezik egy-egy tragédia, az rendszerint derült égből villámcsapásként éri az áldozatot.

Ilyen eset volt, amikor egy hímcsimpánz, Travis leharapta gazdája egyik vendégének több ujját, orrát, az ajkait és az egyik szemhéját is. Charla Nashnek még az arcátültetés sem jelentett teljes gyógyírt, az úttörő operációt követően is jól láthatóan viselte a vérengzés nyomait.

Itthon a hüllők az élen
Magyarországon a fentebb említetthez hasonló baleset nem fordult elő, és a felsorolt állatokat nem is tarthatják magánszemélyek. A 2015 óta érvényes törvényi szabályozás ezeket ugyanis a különösen veszélyes állatok kategóriájába sorolja, ezért csak bizonyos intézmények – elsősorban állatkertek – tarthatnak például nagymacskákat, krokodilokat, nagytestű patás vadállatokat, medvéket, valamint gyorsan ölő mérgű kígyókat, mint például a fekete mamba. Hazánkban a magánszemélyeknek közepesen veszélyesnek minősített fajok tartására van lehetőségük törvényes keretek közt, ám ehhez – számos egyéb feltétel mellett – többlépcsős engedélyeztetési procedúrán is át kell esniük és megfelelő szakirányú végzettségüknek is lennie kell.

Itthon leginkább hüllők közül kerülnek ki az otthon tartott veszélyes állatok, és egyre több egzotikus faj is megtalálható a magángyűjtők terráriumaiban.

Ferencz Balázs Roland hüllőtenyésztő olyan kuriózumokat is tart, mint a gila vagy a viperagyík.

Ezek az állatok már a rendszertani besorolásuk miatt is különlegesek, hiszen az eredetileg az amerikai sivatagokban élő két faj alkotja a mérges gyíkok teljes nemzetségét. Egyébként a varánuszok közeli rokonai 

— mondja a szakember.
 

Western és gila

A megjelenésükben a dinoszauruszokra emlékeztető fajok számos híres westernfilmben is szerepelnek, így például a Sierra Madre kincse című klasszikus emlékezetes jelenetében éppen egy gilát próbál kiszedni rejtekhelyéről az egyik szereplő.

Ezeknek az állatoknak a színe is rendkívül tetszetős: a gila törzsét élénk narancssárga csíkok díszítik, a Guatemalában és Mexikóban honos Alvarez-viperagyík pedig kifejlődve koromfeketévé válik. Nehezen szaporítható hüllőkről van szó, amelyek tenyésztésével alig néhányan foglalkoznak hazánkban. A gilákat illetően Ferencz Balázs Roland úttörőnek tekinthető: a magyar magántenyészetek közül az övében kelt ki először ilyen fajú egyed kicsinye a tojásból.

Az első gilabébi születése magyarországi magántenyészetben. Fotó: Ferencz Balázs Roland  

A ritka hüllőfajok – mint minden veszélyeztetett állat – esetében a tenyésztés azért is fontos, hogy a lelkes terraristák ne a vadon élő állatokat fogják be, vagy legalábbis ne ilyen egyedeket vásároljanak, ami ráadásul jellemzően illegális is. – Etikusabb és környezettudatosabb fogságban született állatokat tartani. Szerencsére a piacon kapható hüllők zöme már tenyésztőknél született. Ennek a pozitív következményeit magam is megtapasztalhattam, amikor egy német forgalmazó azt vetette a szememre: részben az általam tenyésztett hüllők miatt zuhant le a kereslet a vadonból befogott állataik iránt – idézi fel a több cikket és egy szakkönyvet is jegyző szerző. Szavai szerint a fogságban született egyedek érzékelhetően békésebbek a vadonból befogott társaiknál és könnyebben rászoktathatók, hogy tűrjék az ember közelségét. Gilái például általában kíváncsian előmásznak, ha megközelíti a terráriumukat, mivel feltehetően abban reménykednek, hogy etetés következik. A nagyobb lakomákat követően időnként emberinek tűnő viselkedésformát is bemutatnak ezek a hüllők, amikor jól lakva, hanyatt fekve elterülnek, sokszor kilógó nyelvvel. 

Magyar áttörés 
Ferencz Balázs Roland kitér arra is: egy kétéltű fajcsoport esetében nemcsak a hazai, hanem az egész európai tenyésztés vonatkozásában szintén magyarok jártak elöl. Kovalcsik Géza és Zsilinszky Sándor az 1980-as években folytatott közép-amerikai expedíciójuk során elsőként fogtak be, majd kezdtek tenyészteni nyílméregbékákat. Egész Európában ők rakták le ennek alapjai. Az, hogy milyen aprólékos munkát és odafigyelést igényel ezen állatok tenyésztése, azzal is érzékeltethető, hogy egyenként kell nevelni a kikelt ebihalakat. Ennek az is az oka, hogy egyes alfajok ebihalai kannibálként viselkednek. Kevésbé ismert, hogy mivel a fogságban tartott nyílméregbékák étrendje különbözik a természetes élőhelyükön fogyasztott eledelektől, ezért sokkal gyengébb mérget termel a szervezetük.

Megkerestük a Dragon Heart Breeders elnevezésű hüllőtenyészetet is, ahol Aszódi Alexandra társtulajdonos egy sor egzotikus hüllő között kalauzol bennünket. A közepesen veszélyes kategóriába sorolt fajok közül fellelhető náluk egyebek mellett a disznóorrú sikló, a törpekajmán, a tarka varánusz, a kockás piton, valamint a viperagyík is. Jelenleg a legveszélyesebb és legkörültekintőbb figyelmet igénylő állatuk a bozót vipera, amelyből egy csapatnyi nemrégiben érkezett a tenyészetbe.

Velük kell talán a legnagyobb óvatossággal foglalkoznunk, csak takarításnál szoktuk őket kivenni egy hosszú kígyóbot segítségével, az etetés pedig egy hosszú csipesszel történik. Eddig egyik egyedünkkel sem történt komolyabb baleset a csapatmunkának és az óvatosságunknak köszönhetően 

– mondja Aszódi Alexandra. A Dragon Heart Breeders színes menazsériáját egyébként TikTok-videókban is bemutatják. Mára meglehetősen széles követőtábora alakult ki a megkomponált, zenével ellátott videóknak.
 

Aszódi Alexandra egy kockás pitonnal. Fotó: Németh András Péter / Szabad Föld

Oroszlán Mátyásföldön
A rendszerváltás körüli időkben, amikor még nem létezett törvényi szabályozás a veszélyes állatok tartására, történt néhány regénybe illő próbálkozás életveszélyes fenevadak tartására. — A vadkapitalizmus éveiből származó egyik történet főszereplője egy vállalkozó, aki a mátyásföldi otthona kertjében felállított ketrecben egy oroszlánt tartott. Akkor kapott nagyobb nyilvánosságot az eset, amikor a nagymacska megharapta az egyik családtagot és a sajtó is írt az ügyről. Ezt követően a hatóság elkobozta az állatot, hiszen magánszemély akkoriban sem tarthatott oroszlánt Magyarországon – mondja a Lugas megkeresésére Szelényi Gábor, a Fővárosi Állat- és Növénykert gyűjteményi-és természetvédelmi referense. Hozzátette: aki korábban nagymacska – vagy éppen medve – tartásával próbálkozott, jellemzően vándorcirkuszoktól szerezte be azokat. Korábban egyes majomféléket – főként a makákókat és néha páviánt is – viszonylag sokan tartottak házi kedvencként, ám ma már ezt tiltja a törvény. 

A makákó és a pávián ráadásul különösen veszélyes, hiszen ezek a majmok rendkívül gyorsak, mozgékonyak, könnyen válnak agresszívvá, arról nem is beszélve, hogy nagyon súlyos sérüléseket tudnak okozni a méretes szemfogaikkal 

– mutat rá Szelényi Gábor.

Sokba fájó marások

Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője pedig arról számol be, az illegálisan tartott mérgeskígyók okozta balesetek időnként az intézményét is rosszul érintik. – Ugyanis aki feketén tart mérgeskígyót, annak jellemzően nincs ellenszéruma, ami pedig az engedély kiadásának az egyik feltétele. Amennyiben nálunk megtalálható az adott kígyófaj, a szerencsétlenül járt terraristát kezelő kórház hozzánk fordul antidótumért, hiszen nem várható el, hogy a magyar egészségügyi intézményeknek legyen ilyenük. Az állatkert persze segít az életmentésben, de arra nincsen berendezkedve, hogy ingyen osztogassa az akár több millió forintba is kerülő szérumot. Nem is beszélve arról, hogy nekünk is csak olyan szérumaink vannak, amilyenek az általunk tartott fajokhoz szükséges – fejti ki a szóvivő.

Kevesen gondolnák, de közepesen veszélyes állatnak számít a szavanna nevű macskafajta is, amelynek a tartása így engedélyhez kötött. 

Ennek oka, hogy egy Afrikában honos macskaféle, a szervál, valamint a házi macska keresztezéséből származik ez a típus, tehát nem lehet háziállatnak tekinteni 

– ismerteti Hanga Zoltán, aki egy további érdekességet is megemlít. Noha ritkaságszámba megy, de arra is akad példa, hogy egy korábban különösen veszélyesnek tartott állatot enyhébb kategóriába sorol át a törvény. – Ez történt a struccal, amelyet magántartóknak nem engedélyezett az 1998-as jogszabály, ám a gazdasági jelentősége és elterjedtsége miatt végül csak odafigyelést igénylő fajnak minősítették – idézi fel az állatkert szóvivője.
 

Veszélyes vizeken. Időnként előfordul, hogy egyes hobbiállattartók szélnek eresztik a megunt egyedeket vagy az új szaporulat példányait, így néha egészen veszélyes jószágok is a természetbe kerülnek. Both Zoltán veszélyesállat-befogó arról számol be lapunknak, hogy egyebek mellett a Dunában, a Balatonban, valamint a délegyházi horgásztóban is fogott veszélyes hüllőket, köztük aligátorteknősöket. – Húsz kilogramm körüli példányokat is kiszedtem ezekből a vizekből. Szerencsére ezek az állatok itthon még nem okoztak balesetet, ám rendkívül súlyos sérüléseket képesek okozni. Ha valakinek a lábujja például egy ekkora példány szájába kerül, akkor ott is marad – mondja Both Zoltán. Az állatbefogó karrierje talán legextrémebb epizódjaként említi az esetet, amikor egy évtizede egy többméteres, combnyi vastagságú tigrispitonhoz hívták, amely a XVIII. kerület egyik templomkertjében tűnt fel. Az óriáskígyó már a plébános macskáját méregette, amikor Both Zoltán még időben befogta az állatot, amely végül a Fővárosi Állat- és Növénykertbe került.

Borítókép: A tarka varánusz is közepesen veszélyesen állatnak számít. (Fotó: Németh András Péter / Szabad Föld)