Megrendezik az árumintavásárok után az első Budapesti Nemzetközi Vásárt. A jeles eseményt Horthy Miklós kormányzó nyitja meg, aki Belatiny Arthurnak, a kereskedelmi és iparkamara elnökének üdvözlő szavaira úgy válaszol az április 19-i 8 Órai Ujság tudósítása szerint: „Nagy meglepetéssel látom, mint öltenek évről évre nagyobb méreteket árumintavásáraink. Egész Európa nehéz gazdasági helyzete mellett örvendetes jele ez a magyar ipar és kereskedelem életerejének és élni akarásának.” Kiemeli a magyar vásár fontos nemzetközi szerepét és úttörő voltát.
Az idei árumintavásárnak különös jelentőséget ad, hogy először jelenik meg nemzetközi keretekben. Országunkat földrajzi fekvése egyenesen arra utalja, hogy a Nyugat és a Kelet közötti átfutó kereskedelemnek közvetítője legyen. Ebben az irányban nagy lépést jelent árumintavásáraink nemzetközivé tételének kezdeményezése. Az a gyáros, az a kereskedő, aki kiállít, nemcsak arra számíthat, hogy az árucikkét itten fogja értékesíteni, hanem arra is, hogy az innen továbbmegy és Budapest közvetítésével más országokban is piacra talál.
A kormányzó abban a reményben nyitja a Budapesti Nemzetközi Vásárt és kíván a kereskedelmi és iparkamara kezdeményezéséhez sikert, hogy az „árumintavásár szélesebb, nemzetközi kereteiben is újabb bizonysága lesz az intézmény életrevalóságának”.
Megalakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt ― adja hírül a sajtó április 15-én. A Budapesti Hírlap úgy ír a bemutatkozásukról: „A szociáldemokrata pártból kivált ellenzék pártalakító mozgalmának előzményeit Zwickl József ismertette. Mindenekelőtt arra utalt, hogy
a magyarországi munkásmozgalom teljesen téves utakon jár, és már hosszú idő óta nagy az elégedetlenség a szociáldemokrata párt mai vezetősége iránt.” Leszögezi: „Magyarországon más, az eddigiektől eltérő munkásmozgalomnak kell következnie. A szociáldemokrata párt bitorolja a címét. A demokrácia csak a párt cégtábláján van feltüntetve, de a párt életében nem létezik.”
A munkásságot csatlakozásra szólítja föl.
Weisshaus Aladár arról beszél, hogy az első híradásokban még „Magyar Szocialista”-ként szereplő Magyarországi Szocialista Munkáspártnak már egy héttel azelőtt meg kellett volna alakulnia, de a szociáldemokrata párt megakadályozta, amely szerinte már hat éve fékezi a munkásmozgalmat. Vági István, az új párt vezére kijelenti: a szocialista párt hűtlen lett az elveihez, és elhanyagolta a munkásságot. Azzal vádolja anyapártját: „Amikor Magyarországon az ellenforradalom kitört, a szociáldemokrata párt vezetősége csak arra vigyázott, hogy a munkásmozgalom valahogy meg ne erősödjék.” Bejelenti: „Az új párt a Marx-vágány nyílegyenesébe akarja bevezetni a munkásságot.” Kiderül: az MSZMP külön listával vesz részt a községi választásokon, minden kerületben önálló jelölttel. Majd elárulja a jelszavukat: „Los a polgári pártoktól!” Vagyis németről magyarra fordítva: El a polgári pártoktól!
A Magyarország április 15-én arra keresi a választ, miért lesz Wright államtitkár Amerika budapesti nagykövete.
New York-i tudósítójuk beszámol róla, hogy a lapok arról írnak: washingtoni értesülésük szerint „a budapesti amerikai követ lemondása felől még nem döntött ugyan a kormány, de majdnem bizonyos, hogy Brentano lemondását el fogják fogadni”. Közlik: a lemondást „a washingtoni kormányváltozás tette múlhatatlanul szükségessé”. Kiderül: eredetileg J. Buthler Wright helyettes államtitkárt bécsi követté nevezték volna ki, ám a teljesítménycentrikus új külügyminiszter,
Frank B. Kellogg a hivatalban lévő bécsi nagykövet, Albert H. Washburn munkájával elégedett volt, Wright államtitkár ezért „nem kaphatott más követi állást, mint a budapestit, amelyre ki is fogják nevezni”.
Franciaország támogatja Magyarország jogos törekvéseit – közli a Friss Ujság április 16-án. Lucien Hubert szenátor, a francia szenátus elnöke és Georges Reynald szenátor, a testület alelnöke a Luxemburg-palotában fogadják a Magyar Távirati Iroda munkatársát.
Azt nyilatkozzák: „Magyarország mint a Népszövetség tagja és mint olyan állam, amely nemzetközi kötelezettségeinek eleget tesz, joggal számíthat a népszövetségi tagságból kifolyó előnyökre.” Tisztában vannak vele,
hogy Magyarországnak olyan törekvései vannak, amelyek a népszövetségi szerződés gondolatával teljes harmóniában állanak, és Magyarország számíthat arra, hogy Franciaország ezek megvalósításában mindig támogatni fogja.
Szerintük Franciaország kívánja, hogy Magyarország „talpra állításának munkája, amelyet a Népszövetség fennhatósága alatt kezdett meg, az első hónapok fényes eredményei után győzelmes befejezést nyerjen”. Hangsúlyozzák, hogy hazánk „gazdasági helyreállítását Franciaország azzal a meleg érdeklődéssel kíséri, amelyet a két nemzet közötti régi összeköttetés igazol és érthetővé tesz”.
Jászai Marit ünnepli a Múlt és Jövő, a magyar zsidóság 1911-ben alapított kulturális és művészeti folyóirata
– közöl róla beszámolót a 8 Órai Ujság április 16-án.
Mint írják: „Megható jelenet játszódott le a Múlt és Jövő tegnapi kultúrestjén a Fővárosi Vigadóban. Jászai Mari szavalatai után, mialatt a teremben zúgott a taps, föllépett a pódiumra dr. Patai József, és
a nagy tragikának piros-fehér-zöld szalaggal átkötött szentföldi díszoklevelet adott át, amely arról szól, hogy Jászai Mari nevére hódolói és tisztelői olajfakertet ültetnek Jeruzsálem mellett.”
Patai József, a folyóirat alapítója úgy fogalmaz az ünnepségen: „Azon az újjáéledő földön, ahol a próféták szeretetet hirdettek az egész világnak, örökítse meg ez az olajkert a magyar tragédia nagyasszonyának nevét, aki a felkorbácsolt gyűlölet idejében sem ismert mást, mint a művészetet és szeretetet.” A Nemzeti Színház legendás színművésznőjének ünnepléséről úgy ír a napilap: „A közönség, amely a Vigadó nagy és kistermét zsúfolásáig töltötte meg, fölállott és percekig állva éljenezte és ünnepelte Jászai Marit, aki meghatottságtól könnyezve szorította keblére az átnyújtott díszoklevelet.”
Borítókép: A Budapesti Nemzetközi Vásár a Városligetben 1929-ben (Forrás: Fortepan)
