Isten égre tartott ujja

A hegy messziről is megdöbbentő látvány. Az Égei-tengerből emelkedik ki, a türkizszínű víz öleli körbe, amolyan túlságosan is jelentős látványelemként a nyaralók számára. Ez Athosz szent hegye, ahová csak a beavatottak látogathatnak el, de turisták tömegei látják messziről, nem tudván, mi is zajlik ott.

Fotó: Sitkei Levente

Athosz mindig szent volt, amióta ember lakja ezt a vidéket. Valaha Athosz, az óriás harcolt errefelé Poszeidónnal, amikor el kellett dönteniük, ki lesz a mindenség ura. A harc egyik elemeként az óriás az isten felé hajított egy nagy sziklát, amely belezuhant az Égei-tengerbe, s ebből lett a Halkidiki-félsziget legnyugatabbi nyúlványa, Athosz. Ennek a földnyelvnek a tövénél ásatott egykor Xerxész perzsa király egy csatornát, amelyen keresztül meg tudta támadni a görögöket Kr. e. 483-ban, elkerülendő a félsziget körüli veszélyes örvényeket és áramlatokat, amelyek kilenc évvel korábban húszezer perzsa harcos és háromszáz hajó vesztét okozták. A legendák ködébe vesző történetet a korszak legismertebb krónikása, Hérodotosz jegyezte fel, és már kortársai is kételkedtek benne, de a csatorna valóban létezett, a modern régészek megtalálták a három év alatt kiásott, majd soha többé nem használt víziutat.

Amit mi látunk, az kétezer méter magas hegy, távolról is látható a fehér hósipka a tetején, miközben a szomszédos Szithónián nyüzsög a nép a strandon. 

Athoszon nem tudni, lehetne-e turizmus. Feltehetően alkalmas volna a környezet, de az évszázadok során soha nem foglalkozott ezzel a helybéli közösség, ma pedig egyértelműen tiltott. Mert Athosz valójában nem is tartozik senkihez, még ha hivatalosan Görögország része is.

A nagyon furcsa jogi hátterű közösség visszatekintve úgy tartja, hogy Szűz Mária János apostollal utazva Joppéból Ciprusra megállt a földnyelven, és arra kérte szent fiát, hadd kapja meg a gyönyörű félszigetet saját kertjeként. Athosz így lett a szent szűz birtoka, amelyet máig tartanak. A hegyek között meghúzódtak az első keresztények, akik minden támadás ellenére kitartottak, imádságos életet éltek, s lemondtak a világi életről. A negyedik század óta biztosan ott éltek Krisztus-hitű szent emberek, s azóta nem hagyták el a területet. Amely ma már csak és kizárólag az övék.

Görögország ugyan modern és világias ország, nagyon hasonló az Európai Unió többi tagjához, de nem lehet elvonatkoztatni a történelmétől. Az egyház és a világi hatalom elválasztása nem történt meg tökéletesen. Bár hivatalosan a görög államban nem játszik szerepet az egyház, a valóságban igencsak fontos a papság. Az államot átszövi az ősi hatalomgyakorlási rendszer, a lakosság lényegében természetesen válik ortodox kereszténnyé és ismeri el az egyházi adminisztrációt. Ennek is lett eredménye, hogy miközben zajlott a történelem, Athosz abból kimaradt. A hegyei között kolostorok létesültek, ahová beköltöztek a szerzetesek, akik imádságokkal és böjtöléssel töltötték az idejüket, kis cellákban húzva meg magukat. A szerzetesek nem építettek maguknak hatalmas palotákat, megelégedtek a legszükségesebb alapokkal. A legújabb korban, mikor Görögország csatlakozott az Európai Unióhoz, nehéz jogi helyzetbe került Athén.

 A tőle lényegében független, de mégis hozzá tartozó Athoszi Köztársaság ugyanis cseppet se kívánta elfogadni a világi döntéseket az eszmék és emberek szabad áramlásáról,

 Athosz úgy akart élni, ahogy mindig is élt. Ezért egy jogi trükkel külön vették fel Athoszt mint Görögország részét, de kiemelve, hogy ott az uniós szabályok nem érvényesek.

Athoszra máig nem léphet be nő, semmilyen körülmények között, így emlékezve Szűz Mária kérésére. Ez persze teljesen ellentétes az uniós regulákkal, a szerzetesek kérését azonban teljesítette Athén és Brüsszel is. A nők távoltartása annyira szigorú, hogy az esetlegesen megtalált nőnemű állatokat is kirakják a határon kívülre, kivéve a macskákat, amelyek jó szolgálatot tesznek egerészként. Volt ugyan olyan eset, hogy hajótöröttként nő vetődött a félszigetre, de ez a szabályt erősítő kivétel. A szerzetesek kiválóan megvannak magukban. Szinte kizárólag zarándokokat engednek be magukhoz, akik a szárazföld felől nem juthatnak át, ott ugyanis Görögországtól kerítés zárja el a közösséget. Aki be akar jutni Athoszba, annak Thesszalonikiben kell engedélyért folyamodnia, s bíznia a szerzetesek jóindulatában. Egy nap legfeljebb száz embert engednek be, akik mindannyian óhitű keresztények, és legfeljebb napi tíz latin rítusú keresztény juthat be a félszigetre. Athoszon ma is a Juliánusz-naptárat használják, valamint a bizánci időszámítást, amelyen a napkeltekor van 0 óra, de mivel a külvilág számára teljesen mellékes, hogy a szerzetesek mikor imádkoznak, ez a saját időrendjüknek tökéletesen megfelel. A kétezres évek elejéig egy különleges kitétel vonatkozott a látogatókra, mégpedig az, hogy katalánoknak tilos volt a belépés. Az egyházak hagyományosan jól emlékeznek a múltra. A XIV. században létezett egy Katalán Csoport nevű zsoldoshadsereg, amely kifosztotta az atyákat, ők erre válaszul közölték, nem kérnek Barcelona fiaiból. Aztán Katalónia jogi értelemben előbb szűnt meg, mint a kolostorok, a tiltást nehezen lehetne érvényre juttatni, minthogy katalán állampolgárság nem létezik. Mindenesetre a szerzetesek nem engedték a katalánok látogatását, nehogy ősapáik tetteit megismételjék, s csak mintegy hétszáz évvel az események után enyhültek meg.

Jelenleg nagyjából kétezer ember él Athoszon huszonnyolc különböző kolostorban. Az atyák az ortodoxia országaiból érkeznek, mindannyian lemondanak a világi élet hívságairól, ugyanakkor nagyon komoly munkát végeznek. Athoszon ugyanis hatalmas könyvtár található, amelyet feldolgozni hatalmas munka, a régi fóliánsokat, szövegtöredékeket, pergameneket ezek a szerzetesek rendezik. A múlt század hetvenes éveinek elején nagyjából ezren éltek Athoszon, főként idős papok, ma viszont erőre kapott a közösség, fiatal és nagyon képzett szerzetesek igyekeznek bejutni Athoszra, hogy részt vegyenek a munkában és az ottani életben. Az Európai Unió és Görögország anyagilag is támogatja az ottani munkát, miközben jó eséllyel nem fognak az említett ősrégi könyvek onnan kikerülni.

Borítókép: Athosz szent hegye Szithónia felől (A szerző felvétele)