A legszebb tőgy

Lassan, nyugodtan lépdel a fekete színben pompázó Göndör, engedelmesen követi Bőr Károlyt, a személyi edzőjét. Ilyen feladatkör nincs a biharnagybajomi szarvasmarhatelepen, illetve mégis. Közel egy hónapot foglalkozott a rövid, őszes hajú férfi az állattal. Naponta mosta és fésülte a szőrzetét, addig járatta, amíg az engedelmesen nem követte őt. A trenírozás egyetlen célja az volt, hogy Göndör szót fogadjon, elviselje más emberek közelségét, a szokatlan zajok kavalkádját. Amikor felkészült, elindultak a 26. alkalommal megrendezett hódmezővásárhelyi
állatshow-ra, amelynek egyik sztárja az ötéves, háromszor ellett tehén lett.

Széna-szalma

– A piros szalag a legszebb tőgyért járt, az öreg tehén kategória első helyéért a kék szalagot kapta, a zöldet pedig a legszebb tehén büszke címéért érdemelte ki. Több mint száz állat versengett az ország minden részéről. A díjesőnek volt előzménye, hiszen tavaly kategóriájában harmadik lett, és a legszebb tőgy díjat is megkapta – büszkélkedik Bőr Károly, aki szerint csak olyat vártak el Göndörtől a versenyen, amit a felkészülés hetei alatt gyakoroltak. A bírálók körbenézik, tapogatják az állatot, ha ehhez nincs szokva, idegesen reagálhat, akár rúghat. A tehén tőgye szakmai szemmel pedig akkor szép, ha arányos, formás, nem lóg a hasánál mélyebbre.

A Biharnagybajomi Dózsa Agrár Zrt. minősített tenyészállat üzemében nyolcszáz törzskönyvezett holstein-fríz tehenet tartanak. Különlegesnek remélt állataikkal 2002 óta járnak versenyekre. Idén megtörtént a csoda: a kiállítás történetében először a fődíjas és második helyezett ugyanonnan, történetesen Biharnagybajomból érkezett. Göndör első díja 750 ezer forintot hozott, a második helyezettért félmilliót kaptak, de ha az összes különdíjat számba veszik, hárommillióhoz közelít a nyeremény. Az állatbemutatók külföldön jóval ismertebbek. Olaszországban, Svájcban, az USA-ban hatalmas csarnokokat töltenek meg az érdeklődők, folyamatosan három-ötezer ember nézelődik az állatok között. A hazai show-ra a szűk szakma és pár száz érdeklődő ment el.

– Akár maga is megpróbálhatja vezetni – biztat Madar László ágazatvezető, aki csupán névrokona a háromszoros válogatott, legtöbbször a Debrecenben focizó Madar Csabának. Illetve annyi közös bennük, hogy fiatalon László is rúgta a bőrt. A Sárrétudvariban született, Biharnagybajomba házasodott férfi 31 éve dolgozik a telepen, 24 éve vezeti azt. Mindig a mezőgazdaság vonzotta, magán tapasztalja, hogy aki ebbe belecsöppen, nem tudja abbahagyni.

A legnagyobb tejhozamúnak tartott, átlagosan hat évig élő holstein-fríz tehenek nyugodt, jó természetű állatok, könnyen kezelhetők. A legtöbb hazai gazdaság ezt a fajtát tartja, amelyet úgy tenyésztettek, szelektáltak, hogy az állatok a legjobban hasznosítsák a füvet, amely származási helyükön, Hollandia északi tartományaiban a legbőségesebben rendelkezésre álló takarmány. Idén tavasszal nem úgy nézett ki, hogy a Nagy-Sárréten gazdálkodó telep állatainak lesz elegendő takarmány.

– Április 25-én körbejártam a 2600 hektár bérelt területünket, és szinte sírva fakadtam a látványtól. Az azt megelőző hónapokban alig esett eső, a vetéseinken, legelőinken nem nőtt a fű, a lucerna és az őszi kalászosok fejlődése visszamaradt. Azt hittük, nem lesz szalmánk. Azután majd mindennap esett. Emiatt olyan vizes volt a talaj, hogy a gépekkel nem tudtunk rámenni. Most sem vagyok nyugodt, hogy meglesz-e a szükséges takarmányunk. Ha magunk nem termelünk eleget, akkor szénát és szalmát venni kell, ami sokkal drágább – vakarja a fejét Madar László, aki ezzel a néhány mondattal illusztrálja, hogy milyen nehéz kenyér a mezőgazdaságból élőké. Ennek ellenére szíve szerint nyugdíjazásáig vezetné a telepet.

A látogatók számára szervezett bemutató után Göndört beterelik a fejőterembe. Egy órával túl vagyunk a megszokott időponton, az állat láthatóan megszabadulna a tőgyében hullámzó 15-16 liternyi tejtől. A terem különleges. Kör alakban kialakított állások, mindegyikhez saját fejőgép és fejőpontvezérlő tartozik. Az állat beazonosítása, tőgyelőkészítés után ráteszik a fejőgépet, majd amikor végeztek a fejéssel, újabb fertőtlenítés következik, a tehén átadja a helyét egy másiknak. Ami különleges, hogy az állások körbeforognak. Egy fordulat egy fejés. Némelyik állat a teremben enged el tehénlepényt, vagy vizel, de ez láthatóan nem zavarja a középen dolgozó három embert. Miközben nézzük a tehenekkel lassan körbeforgó állásokat, beleszédülünk.

– Eleinte velünk is forgott az épület, de már megszoktuk – nyugtat a harmadik fejőmester.

Az ötödik éves Göndör mellett további tíz Göndör nevű tehén színesíti az állományt. A magyarázat egyszerű: az azonos családba tartozók azonos nevet kapnak. Göndör anyja is Göndör volt, mint ahogy a díjhalmazó tehén valamennyi testvére, utóda, illetve az utódának utóda is ezt a nevet kapta. A nyolcszáz fős állományban számos család van, az egyes tagokat a fülükbe tett azonosító szám alapján különböztetik meg. A díjazott Göndör a 0872-es.

Bika nélkül

A telepen kizárólag nőivarú egyedek élnek. Ha bika születik, azt két hónapos kora után tovább hizlalásra értékesítik. Így már érthető, hogy miért olyan nagy dolog, hogy a versenyen szaporítóanyagot is nyertek a tehenek.

– Ilyen, ejakulátornak nevezett műszalmába van lefagyasztva a bikasperma – nyújtja felém a leginkább vékony szívószálhoz hasonlító valamit a szakember. A „szívószálba” zárt spermát folyékony nitrogénben tárolják a felhasználásig. A bika genetikai értékétől függően 5-25 ezer forint egy-egy műszalma ára. Van, amikor az elsővel sikerrel járnak, olykor a tizedik vezet vemhességhez. A tehenek mesterséges megtermékenyítése a telep inszeminátorának a feladata.

Madar László a díjhalmozóval. A tejtermelés a mezőgazdaság „nehézipara”: itt az év 365 napján éjjel-nappal dolgozni kell
Fotó: Mirkó István

A világ minden tájáról érkezik minta. Használnak amerikai, kanadai, olasz bikáktól származó szaporítóanyagot. Célirányosan választják ki a legjobb tulajdonságú példányokat.

– Az itteni tehenek egyike sem találkozott életében bikával. Nálunk nincs természetes párosítás, kizárólag mesterséges úton fogannak az állatok. Ilyen nagy állományokat bikákkal nem is tudnánk fenntartani. A hozott anyag kellő genetikai változatosságot biztosít, a bikákat nem lehet hónapról hónapra cserélgetni – magyarázza Madar László.

Évente közel nyolcszáz ellésre kerül sor, amelyik tehén nem hoz világra utódot, addig fejik, amíg megéri a tartása – ez napi 15-20 liter tej. Ha nem adnak elég tejet, és nem sikerül a megtermékenyítés, jön a leselejtezés, majd a vágóhíd. A telepen élő tehenek átlagosan 2,2 utódot hoznak világra, amiből az következik, hogy négy-öt éves korukban a vágóhídra kerülnek. Évente 250-260 tehenet kiselejteznek. Ezek helyét a szaporulat veszi át. Göndör márciusban üszőt ellett, az előző bika volt – ez az utód hizlalás alatt van. Május közepén újra az inszeminátor vette kezelésbe a nagydíjast.

Felszívódó munkaerő

– Két hónappal az ellés után, a legjobb kondícióban ment a versenyre, de szó sem volt programozott vemhességről. Így alakult – nyugtat meg a telepvezető. A háromszor ellett Göndör a szenior kategóriában tarolt, amiből következik, hogy nem sok van már hátra az életéből. Két-három további ellése lehet, és ha minden jól megy, jövő tavasszal ismét elviszik Hódmezővásárhelyre.

A telepen keletkező több száz köbméternyi istállótrágya nagy része a szántóföldekre megy, kisebb hányada a cég biogázüzemét táplálja, amely elektromos áramot állít elő. Utóbbi nem nagy biznisz, mert nagyon alacsony az áram átvételi ára. A vemhes üszők eladása, a leselejtezett állatok vágóhídi értékesítése jóval több bevételt hoz.

A legtöbb pénz a tej eladásából folyik be – évente nagyjából 8-8,5 millió litert adnak az állatok. Némelyik különleges teljesítményre képes. 2018-ban köszöntötték a tenyészet 11. aranytörzskönyves tehenét – ezt a címet az a jószág érdemli ki, amelyik élete során legalább százezer liter tejet adott. Akkor a tízéves, kilencszer ellett 5803 ETA nyakába került az elismerést jelképező szalag. Most nincs ilyen tehenük, Göndör is csupán negyvenezer liter tejet produkált eddig.

A tej literéért nagyjából száz forintot kapnak, ami nem sok. Ilyen ár mellett nehéz nyereségessé tenni az itteni munkát. Nem hiába mondják, hogy a tejtermelés a mezőgazdaság „nehézipara”. Itt az év 365 napján kell dolgozni, éjjel-nappal. Olyan nem fordulhat elő, hogy a tehenet nem fejik meg naponta háromszor – hajnali négykor, délben és este nyolckor. Itt nincs ünnepnap, hétvége, itt munka van. Mindössze harmincnyolcan dolgoznak a telepen. Hihetetlen odafigyelést igényel, hogy mindig meglegyen a három műszak, hogy mindennap ugyanolyan odafigyeléssel végezzék a munkát, és hogy a dolgozók ki tudják venni az éves szabadságukat.

A biztos munkahelyet a többség megbecsüli, de olyan is akad, aki heteken át könyörög, hogy „Laci bácsi, vegyen fel!”, majd egy nap után felszívódik – a régióban magasnak számító jövedelem ellenére. Öt-tíz évvel ezelőtt sorban álltak az emberek a kapu előtt, most a telepvezető kutat megbízható (vagy annak tűnő) munkaerő után.

A fejőház korszerű, a tartási körülményeken lenne mit fejleszteni, új istállók, megfelelő pihenőboxok, ventilátorok, párásítók kellenének. Amikor azt kérdezem, hogy mi célt szolgál a másfél méteres magasságban az istálló egyik oszlopához erősített kefe, a telepvezető elmosolyodik. A tehenek időnként átmennek alatta, hozzádörzsölik a hátukat. Sok a légy, a hátuk közepét nem érik el a farkukkal, a kefével vígan vakarózhatnak.

Hiába a százezer literes teljesítmény, az országosan szép tőgy, ez sem menti meg az állatokat a vágóhídtól – agg tehenek otthona nincs sem itt, sem másutt. Göndörre is ez a sors vár.