Álmos és Előd a pincében

Az esernyő alatt ülő régész ölében milliméterrácsos papír: négy méter mélyen több száz évvel ezelőtt született falmaradványokat mér fel a budai várban. A Nemzeti Hauszmann Programban megkezdődött a Dísz téren álló egykori Vöröskereszt-székház újjáépítésének előkészítése. Az épület titkait feltáró, bombát, kínai csészét és hídpénzt is találó régészcsapat – az egykori kút kivételével – a héten végez a próbafeltárással.

A törmelékből kerültek elő a Halászbástyát díszítő eredeti vezérszobrok Fotó: Havran Zoltán

Sárgás-szürkés színű fallal kerített foghíjtelek éktelenkedik 1948 óta a budai Dísz téren. A kerítés 120 évvel ezelőtt készült, és nem kerítésnek szánták, hanem egy impozáns épület földszinti fala volt. A telken korábban három kis lakóház állt, ezeket vette meg 1900-ban a Magyar Vöröskereszt, akkori nevén a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete, hogy ott épüljön fel a szervezet új székháza. A Hültl Dezső és Hauszmann Alajos tervei alapján 1902-ben átadott palota Havel Lipót építőmester kivitelezésében készült el. Az új központ egy részét kiadták a Horvát–Szlavón–Dalmát Minisztériumnak, hogy ezzel is bevételi forrásra tegyenek szert.

Sínpálya az iratoknak

– IV. Béla a tatárjárás után alapítja Buda városát a jól védhető Várhegyen. Magyar és német nyelvű lakosságot telepített be, s az új település megkapta Pest jogait. A hosszú telkek utcai rövid frontján épültek a házak, alattuk pincéket alakítottak ki, sokszor több szint mélységben, amelyek a földszinttől mintegy nyolcméteres mélységben gyakorta kifutottak az utcák alá. A városalapítás után három polgári telek állt a Dísz tér sarkán, majd az esztergomi érsekek birtokába került két telekre palotát építettek. Később újra polgári házakat emeltek, majd a XIX. század barokk épületei helyén húzták fel 1902-ben a Vöröskereszt palotáját – foglalta össze pár mondatban a hely történetét Nádai Zsófia régész, a Várkapitányság munkatársa.

Az impozáns épületet 1920-tól a Külügyminisztérium használta. Mivel a korábbinál jóval több embernek kellett hely, közműveket cseréltek, falakat húztak, légópincéket alakítottak ki, az emeleti bérlakások helyén irodákat hoztak létre. Két-három autó számára garázs és 160 fős óvóhely létesült a palota alatt. Többek között a Pénzügyminisztérium épülete felé fúrtak föld alatti járatot, még sínpályát is építettek az iratok mozgatásához.

A budai Várhegy számtalan föld alatti üregének az a magyarázata, hogy a magaslat fő alkotóeleme a márga, amire négy–tíz méter vastag mésztufa paplan rakódott a pleisztocén korban. Ez a mészkőréteg védte meg a márgát az időjárás pusztításától. A márga és a mészkő határán az édesvizű források formálták a budai vár barlangüregeit. A természetes képződményeket és a mesterséges pincéket összekötötték, vagy éppen leválasztották egymásról.

– Az egykori Vöröskereszt-székház a világháborúban megrongálódott, újjáépítés helyett azonban lebontották, a romokat eltakarították, előfordult, hogy pincékbe omlasztották a törmeléket. Az összes hasznosítható anyagot elvitték, minden fémet, faanyagot kiszedtek, üveget is alig találtunk most, a pinceszint törmelékmentesítése során. A földszinti falakat a telek kerítéseként hasznosították. A lebontott épület mintegy 1450 négyzetméteres pincerendszerének nem minden részét töltötték fel a háború után, az északnyugati sarkon lévő néhány boltozatos termet például meghagyták – ismertette a helyszínt Fullár Zoltán, a Várkapitányság régészeti csoportvezetője. A második világháború után a telket az Egyesült Államok nagykövetsége vette meg, de üresen hagyták. A hetvenes évektől a szomszédos Batthyány-palotában működő óvoda kertjeként használták a terület egy részét. A rendszerváltás környékén az önkormányzat megengedte, hogy giccses termékek garmadáját kínáló bazárt alakítsanak itt ki, amelyet tavaly a Várkapitányság felszámolt. A kormány 2019 elején jelentette be, hogy az eredetit követő homlokzattal, de modern belső terekkel, irodaházként épül újjá az egykori palota. Az előkészítési munkálatok 2019 december közepén kezdődtek, azóta 4500 köbméternyi törmeléket szállítottak el.

Nádai Zsófia régész körül a pincék maradványai
Fotó: Havran Zoltán

A terület megtisztítása után megkezdődött próbafeltárás során lett világos, hogy a helyrajzi számon a talajszint alatt több méterre lévő mélypincéket a Vöröskereszt-székház építésének idején feltöltötték. Több helyen látszik, hogy középkori eredetű falra húzták fel a XX. századi falakat. Ahol előkerült, ott az is feltűnő, hogy a középkori mélypince járószintje a jelenlegi pinceszint alatt három-négy méterrel található.

A „kerítésen” belül különös kép fogadja a látogatót. Az egykori pincerendszer jelentős részének nincs mennyezete, az ívek elindulnak, de nem találkoznak a túloldallal. A pince padlózatát statikai felmérés és a próbafeltárások során egyes helyeken megbontották, hogy megnézzék, milyen állapotban vannak az alapok, milyen terhet bírnak el, milyen szinteken kezdődnek a régészeti korú rétegek. Az egyik ilyen kutatóárok mélyén ül Nádai Zsófia egy középkori mélypincehelyiség falait és kővel kirakott padlóját vizsgálva. A feltárás során előkerült kút építési ideje még nem ismert, de az bizonyos, hogy legkésőbb a török hódoltság idejében temették be. A kútban XIV–XVII. századi leletekre is bukkantak.

– Az 1849-ben átadott Lánchídon hídpénz fejében kelhettek át az emberek. Többféle hídpénz készült, mi a legkorábbi sorozatból találtunk egyet. Érdekessége, hogy csak az egyik oldalán domború a felület – mutatja a lapos érmét a régésznő. A vékony lemezkén jól kivehető a Lánchíd sziluettje, alatta egy csónakos ember alakját nyomták a fémbe. Egy kínai porceláncsészének majdnem teljesen kiegészíthető darabjaira is rátaláltak a részben feltárt kútban. Csodaszép, világoskék színű mintákat festettek a tárgyra, amelyből a török korban szürcsölték a kávét. A régésznő szerint nagyon jó minőségű, eredeti darabról van szó. Nádai Zsófia számára a kínai porceláncsésze felfedezése volt a munka leg­érdekesebb lelete. A másik a IV. Béla korabeli városalapításhoz köthető, nagyjából észak–déli irányú városfal maradványa, pontosabban annak alapjának megtalálása. A közel két méter vastag építmény mélyen van, kellően réginek tűnik, de hogy valóban abból az időszakból származik-e, azt a habarcs kormeghatározása dönti majd el.

Nürnbergi zseton

A leletek közül a XIV. századi fehér budai kerámiacsésze kevésbé ragadja meg a figyelmet, miközben legalább olyan értékes, mint a kínai. Ólomplombák szintén előkerültek, az egyik a ceglédi gőzmalom felségjelét viseli, a másikon Budapest felirat olvasható. Nem feledkezhetünk meg a nürnbergi zsetonról, amely XVIII. századi számolózseton, egyszerű matematikai műveletekhez, összeadáshoz, kivonáshoz használták. Plombáktól eltekintve a többi érték igazi szakmai csemege, a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményét gyarapítják majd.

A sittben többmázsás középkori faragott kövek mellett a székház maradványait is megtalálták, amelyek az épület hiteles rekonstrukcióját segítik. Megannyi kályhacsempe és gipszstukkó, burkolatmaradvány, irodaszer, bútor, cipő is előkerült, illetve olyan részletekre derült fény, amelyek az egykori épület eredeti tervrajzain sem szerepeltek – ilyen a harmincas években készült, a pincékhez vezető vasbeton csigalépcső. A díszlépcsőház alatti törmelékrétegben bújt meg egy hatalmas világháborús bomba, éppen az óvóhely melletti helyiségben. Különleges darab a vörös mészkőből készült, díszített kézmosó medence is.

A Halászbástyáról a Hősök terére

Elveszettnek hitt műalkotások szintén előkerültek a törmelékből. Az Álmos és Előd vezéreket mintázó, több mint százéves szobrok egykor a Halászbástya északi főtornyát díszítették. A Mikula Ferenc által készített eredeti művek a második világháborúban megsérültek (hiányoznak a vezérek fejei és kezei), helyükre a most is látható másolataik kerültek.

– Nem tudjuk, hogyan és mikor kerültek a pincébe ezek a szobrok. Többször restaurálták a Halászbástyát, további kutatás tárhatja fel a művek sorsát, a tervek szerint a Kiscelli Múzeumba kerülnek – tájékoztat Fullár Zoltán. A régész szerint a Halászbástyára valamennyi vezérről lovas szobor készült volna, ám végül a Hősök terére kerültek a nagy elődök lovas alakjai. Álmos és Előd lovak nélkül, a ma is látható változatban ékesítik a Halászbástyát. Érdekes módon a művész két másik, ugyancsak Álmost és Elődöt ábrázoló alkotása a Parlament északi falát díszíti.

A törmelékből kerültek elő a Halászbástyát díszítő eredeti vezérszobrok
Fotó: Havran Zoltán

A feltárás során szerzett információk, statikai elemzések alapján dől el a tervezett épület végső formája. A huszadik század elején lerakott méter vastag téglaalapok, későbbi vasbeton falak kellően erősnek tűnnek ahhoz, hogy elbírják az eredetihez hasonló, de modern épületet. A száraz, hangulatos pincerendszer is funkciót kaphat. Az egykori belső udvar területéhez eddig nem nyúltak, ám ha a fejlesztés ezt a területet is érinteni fogja, a régészeti feltárás nem maradhat el.

– Hosszú évek szakmai munkája vár még ránk a Nemzeti Hauszmann Programhoz kötődően – érzékelteti Fullár Zoltán, hogy a Dísz tér sarkán ugyan hamarosan végeznek, de a világörökségi helyszín alatt rengeteg feltárásra váró érték rejtőzik.

Értékmentés

Tavaly év elejétől irányítja a Várkapitányság Nonprofit Zrt. a Várnegyed kormányzati fejlesztési programját. A cél az, hogy a budai vár visszanyerje régi eleganciáját, a világörökségi státuszához méltó rangját. A Nemzeti Hauszmann Program részeként rendbe teszik a budavári palotanegyedben lévő közterületeket, zöldfelületeket, utakat. A programban már újjáépült a Lovarda és a Főőrség épülete, jövőre pedig befejezik az épületek környezetének, a Csikós udvarnak a rendezését és akadálymentesítését. Az Ybl-támfalat és a Budavári Palota déli összekötő szárnyát is helyreállítják az eredeti pompájában újjászülető Szent István-teremmel, ezeket 2021-ben szintén átadják. – A történelmi épületek rekonstrukciója a Budavári Palota és az egykori Vöröskereszt-székház épülete mellett kiterjed a Honvéd Főparancsnokság épületére és József főherceg palotájára, annak reprezentatív kertjével együtt – tájékoztatott Kőrösi Gábor, a Várkapitányság kommunikációs és marketingigazgatója, aki szerint minden fejlesztésük előtt nagy hangsúlyt fektetnek a műemlék épületek tudományos kutatására, a helyszínek régészeti feltárására.