Áruló nyelv

A román lakosság győzelemérzetével szemben az erdélyi magyarok tragédiaként élték meg az impériumváltást.

2020. 06. 04. 13:47
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kilencszáztizenkilenc május 27-én I. Ferdinánd király és felesége Kolozsvárra érkezett, ahol nép­viseletbe öltözött ünneplő románok fogadták. Aznapi naplóbejegyzésében Mária királyné így számolt be erdélyi útjuk tapasztalatairól: „A városok elszomorítanak, van ­valami ellenséges bennük, míg nagy házaik – többségükben német stílusban – egyáltalán nem románok, semmilyen módon, a falak mögött szomorú szíveket és ellenséges gondolatokat érzel.”

Sejtése helytálló volt, hiszen a román lakosság euforikus győzelemérzetével szemben az erdélyi magyarok nemzeti tragédiaként élték meg az impériumváltást. Úgy érezték, megfosztották őket hazájuktól. Ezzel a gondolattal indul a kötet bevezető tanulmánya is, amely széles történelmi kontextusba helyezi az erdélyi kérdést, miközben felvázolja előzményeit, és értelmezési keretet kínál az olvasónak. A terjedelmes értekezésből az Erdély, Erdély kell nekünk! című alfejezetet emelném ki, amelyben a szerző, L. Balogh Béni azon román törekvéseket foglalja össze, amelyek a XIX. század elejétől, az erdélyi román felvilágosodástól elvezettek a gyulafehérvári „nagy egyesüléshez”.

A forrásközlők célja az volt, hogy magyarul még nem publikált dokumentumok segítségével mutassák be Románia Erdély megszerzésé­ért vívott 1918–20-as küzdelmét, katonai lépéseit, a román külpolitika érdekeit és mozgatórugóit, az intézkedések hátterét. A közzétett iratok betekintést nyújtanak a korszak román diplomatáinak mentalitásába, nem egy esetben személyes mozgatórugóikra is fény derítenek.

Bár tragikus, részben mégis jólesik leírva látni Alexandru Cottescu ipari és kereskedelmi miniszter 1918. november 17-i helyzetjelentését, amelyben azt fejtegeti, hogy a közeli egyesülés miatt nagy gazdasági változások elé néznek: „Eszerint az iparnak általában és főleg a bányászatnak, a kohászatnak stb. különös fontossága lesz az új Romániában, mivel ezek a tevékenységi körök nagyon fejlettek az új területeken, kiváltképp Erdélyben. Egy kiemelten agrárországból rövid időn belül ipari országgá válhatunk.”

A kötetben közölt 98 – köztük 86 román, tíz francia és két angol nyelvű – dokumentum nagy részét bukaresti levéltárakban kutatták fel a szakemberek, de a kolozsvári egyetemi könyvtár digitalizált gyűjteményében is találtak vonatkozó iratot. Ezeket egészítették ki román forrásközlésekben, kiadványokban már megjelent okmányokkal. Magyar fordításban először olvashatók, egyes esetekben magyarázó jegyzetekkel.

A válogatásba I. Ferdinánd román király egyik interjúja is bekerült. Ezt a The Times brit napilapnak adta 1919 márciusában, példát szolgáltatva arra, miként lehet meghamisítani a történelmet: „Ha a szövetségesek észrevennék Románia tönkretett állapotát, mind Magyarországot, mind Bulgáriát rég kötelezték volna arra, hogy visszaszolgáltassanak sok mindent abból, amit elloptak, a veszteséget, amely most is megnyomorít minket.”

Ami az erdélyi magyarok megítélését illeti, sokatmondó Frank Rattigannak, Nagy-Britannia bukaresti ügyvivőjének jelentése ­George Curzon brit külügyminiszternek arról a beszélgetésről, amelyet 1919. november 27-én Bukarestben folytatott Iuliu Maniuval, a nagyszebeni kormányzótanács elnökével. Ebben kiemelte: az erdélyi magyarok képtelenek megbékélni a gondolattal, hogy az ország román lett. Minden olyan alkalmat kihasználnak, amellyel a románokat lejárathatják. Majláth Károly gyulafehérvári római katolikus püspök például kijelentette: egy brit tisztnek álcázott románt küldtek hozzá látogatóba, aki olyan történetet talált ki, amely a letartóztatásához vezetett, írja Rattigan. Az igazság az, hogy egy Baerlein nevű brit újságíró látogatta meg, és mivel sokkolta a püspöknek a vendégek jelenlétében használt „áruló” nyelvezete, jelentette a román hatóságoknak. Az egyházi elöljárót ezért kényszerlakhelyre ítélték…

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára tudományos munkatársának gyűjteményét a szakterület kutatói is friss, „ropogós” forrásként tanulmányozhatják.

(Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban – Dokumentumok. Magyar történelmi emlékek – Okmánytárak sorozat. Szerkesztette: L. Balogh Béni. Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2020, 258 oldal. Ára: 2900 forint)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.