Búcsú Yokótól

Nobuyoshi Araki, virágokat ábrázoló, bámulatos színekben tobzódó fotóitól szinte egyenes út vezet a megkötözött nőkig és a különös pózokban látható meztelen prostituáltakig.

Nobuyoshi Araki: Tokyo Comedy, 1997 Forrás: Mai Manó Ház

Nehéz megszólalni Nobuyoshi Araki képeit látva, ugyanis zavarba ejtő kettősség kezd munkálni a látogatóban. A virágokat ábrázoló, bámulatos színekben tobzódó fotóktól szinte egyenes út vezet a megkötözött nőkig és a különös pózokban látható meztelen prostituáltakig. Araki művészetét ezért könnyen tekinthetnénk az alantas ösztönök kiszolgálójának, és a pornográfia skatulyájába helyezve azonnal megfeledkezhetnénk róla. Mi sem lenne ennél könnyebb, mi azonban a nehezebb utat választjuk, a maga összetettségében kívánunk foglalkozni az Araki-képekkel.

A virágok és a pucérság csak a kiállított anyag két esztétikai végpontját képviselik, amelyben jócskán teret kap az egyedi látásmód és a végletekig kiterjesztett önfeltárás is. Utóbbit voltaképp a kiállítás gerincét adó, 1971-es keltezésű – a tárlat címéül választott – Érzelmes utazás és az 1989–90-ben készült Téli utazás című fotósorozat testesíti meg. Míg az egyikben nászútját, addig a másikban felesége végzetes betegségét dokumentálta fekete-fehér képeken, de valójában mindkét sorozat központi alakja Yoko, a fiatalon meghalt feleség. Araki a bensőséges látásmódot követő, végletekig kitárulkozó Érzelmes utazás ciklusban egészen közel enged magához bennünket, bár tulajdonképpen szinte minden fotón Yoko látható, gyakorta intim helyzetben.

A szokatlan fotóriport bizalmasságát – a szemérmetlenség dacára – jelentősen mérsékli felesége szenvtelen arca. A képek így egyszerre teljesítik be a nászút pillanatainak közönséges dokumentálását és esztétizálását. Nemcsak a kiállítás meghatározó része ez a képanyag, de magának az életműnek is, Araki tudniillik ezzel a magánkiadásban, fénymásolópapíron megjelentetett fotósorozattal alapozta meg azt a sajátosan személyes ars poeticát, amely innentől fogva számos fotóciklusán tetten érhető. A tárlat törzsanyagának másik része, a Téli utazás sorozat, ha lehet még bensőségesebb, de megrázó és fájdalmas is egyben, hisz Yoko elmúlását dokumentálja, kezdve a kórházi szobába való megérkezéstől – akkor még civilben, az ágy mellett állva – egészen a halál pillanatáig. A téma felkavaró, s habár a képek tapintatosak, egyszersmind tabudöntők is. Mindezt fokozza Araki művészi önkifejezésének egyik kulcsmomentuma: kritikus állapotban lévő feleségéhez bimbózó japán liliomfaágat vitt be a kórházba, s miután az Yoko halála után nem sokkal fehér virágot hozott, a virág szimbólummá erősödött művészetében.

Nobuyoshi Araki: Tokyo Comedy, 1997 Fotó: Mai Manó Ház

Kiváló példa erre a műanyag figurákkal, női játék babákkal, olykor torzókkal és vízi szörnyekkel kiegészített virágkompozíciókat megörökítő, nagy méretű színes fotósorozat, amely mellett pusztán virágokról készült felvételek is láthatók. A tárlat másik meghatározó részét a megkötözött vagy tárgyakhoz kötözött nőket ábrázoló fotók adják. Ezek egy része kétségtelenül pornográfnak mondható, bár a félbevágott, virágokról és meztelen nőkről készített polaroid fotók összeillesztése révén létrejött sorozat valamelyest túlmutat ezen.

A kiállítás számos fotóciklusból válogat, hiszen a még mindig bővülő, példátlanul gazdag életmű keresztmetszetét kívánja adni, s meglehetős sikerrel teszi azt. Araki jövőre tölti be nyolcvanadik életévét, és mint az egyik legnagyobb, nemzetközi hírű japán fotóművész máig töretlenül alkot, meglepő bátorsággal és esztétikai érzékenységgel nyúl tabutémákhoz, ami gyakorta vált ki bizarr érzetet. Épp ezért gondoljuk úgy, hogy a kiállítás főként 18 év feletti, az avantgárd törekvések iránt nyitott látogatóknak ajánlott, de könnyen lehet, hogy egy-egy kép nekik is megfekszi a gyomrukat.

(Nobuyoshi Araki: Érzelmes utazás. A fotókiállítás 2020. január 19-ig keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között látogatható a Mai Manó Házban)