Emberi csontokra, alapfalakra és egy különleges táblára bukkantak házépítés közben a Torontál (ma Temes) megyei Egresen 1909 júliusában.
A tábla felirata: „II. Endre 1365.” Megtalálói ezért azt hitték, a király sírjának darabkáját kaparták ki a földből. Jankó Ágoston alispán szakértőt kért az ügy kivizsgálására, mire a Nemzeti Múzeum Éber László művészettörténészt küldte a bánsági faluba. A helyszíni szemlét a községházától nem messze, egy fatelepen tartották, ahol a szakember első látásra megállapította: a tábla gipszből készült, és alig néhány hónapja lehet a földben, ahol viszont monumentális épület alapfalai húzódnak, talán a ciszterci apátság kolostorának maradványai. Javaslatot tett ezért a műemlékek országos bizottságának, végezzenek itt ásatásokat.
Rómer Flóris bencés szerzetes, régész már ezt megelőzően, 1870-ben írt a lerombolt egresi templomról és várról. Úgy tudta, a legszebb faragott köveket a ráczszentpéteri uradalmi udvarba szállították innen. Petru Fecskarea helyi lakosnál ugyanő két boltgerincrészletre bukkant. Egy másik kertben mozaikokra lelt, de fehér márványból faragott oszloptalapzatokat és régi vízvezetékeket is látott a faluban. A szintén ott lakó Jepta Csonkánál román kori „kapitael”-t, vagyis oszlopfőt talált.
A „téglakitermelés” száz éve is masszívan folyt Egresen. A föld alatti falrészleteket a helyiek megfúrták, ami használható volt, kiemelték. Ezt már Major Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Régészettudományi Intézetének vezetője mondja. Az archeológus 2012-ben járt először a településen, és 2016 óta vezeti azt a feltárást, amely példás magyar–román összefogást eredményezett.
‒ A kőrétegek ezen a vidéken nagyon mélyen vannak, a téglaégetés pedig nagyon drága. Boldog lehetett ezért bárki, aki téglaanyagra lelt itt. A ciszterciek idejében megoldották, az építőanyagot a Maroson úsztatták le Erdélyből – mutat rá a régész.
Nagyobb kövek máig találhatók szétszórtan a faluban, némelyiken még faragásnyom is látható. Ezek mind a téglakolostor tartozékai, többnyire vízelvezetőként hasznosulnak, beleépülnek az otthonokba. A régészek valamennyi GPS-koordinátáit regisztrálták, alkalomadtán az adatokhoz tartozó tárgyakat is be fogják gyűjteni a helyiek engedélyével. Ilyen tekintetben is fontos lesz egy helyi múzeum megvalósítása, mert ha ez megnyílik, még inkább magáénak fogja érezni a falu az egykori kolostort és benne a királysírt, büszke is lesz rá, hangsúlyozza Major Balázs.
András és felesége mellett a templomba számos civilt is eltemettek, egész családokat, sok gyermeket
Fotó: PPKE
A már kiásott faragott kőelemek közül a legjobbakat a területileg illetékes temesvári Bánsági Nemzeti Múzeumba vitték, Egresen a legfrissebbeket tárolják. Remélik, hogy az idei ásatás előhoz még egy-két olyan érdekességet, amely segítségével véglegesíthetik a háromdimenziós digitális monostorrekonstrukciót. Ehhez a bánsági közgyűjtemény raktárában is körül kell nézniük. A templom egyik bordáját már megtekintették. Ez azért rendkívül fontos lelet, mivel paraméterei alapján a főhajót határoló oszlopsorok közti távolság és a főhajó mérete is kiszámítható.
A PPKE és a román partner közös kutatási programja 2012-ben azzal kezdődött, hogy a magyar régészek felkeresték a bánsági múzeumot, és előadták, miért annyira fontos számukra
II. András temetkezési helyének feltárása. Felvázolták, mit szeretnének csinálni, és megkérdezték, társulnának-e hozzájuk. 2013 novemberére már megvoltak az engedélyek, mehettek a földradarral átvizsgálni a területet, amelynek alapján kiderült, hol volt a templom, mekkora volt a kiterjedése. A felvételeken jól látszott, hogy alig másfél méterrel a mai talajszint alatt ott vannak a bazilikális elrendezésű, háromhajós templom oszlopsorai, az oldalfalak egy része és a kolostorépület néhány falszakasza. Elkezdhették tervezni, hol érdemes ásni. A temesvári székhelyű múzeumnak azóta is minden éves költségvetésében benne van az egresi feltárás, emellett a tárgyrestaurálás jelentős részét is vállalják.
A munka tényleges megkezdése előtt meg kellett szerezniük az érintett területet, mivel ezen szállodát akart felhúzni egy ingatlanspekuláns. Ekkor lépett be a történetbe Bánffy Farkas, a híres erdélyi grófi család leszármazottja, aki vállalta az ügyintézést. Szüleit Major Balázs régóta ismerte, hiszen Farkas édesapja a johannita rend magyarországi vezetőjeként segítette, támogatta a margati és a szentföldi feltárásokat, amelyeknek szintén Balázs volt az egyik vezetője. Hogy minden flottul működjön, Farkas létrehozta a Jolánta Kulturális Egyesületet, és elintézte, hogy az ásatási terület szomszédságában lakhatóvá váljék egy épület. Enélkül nehezen ment volna a feltárás. Első évben a bölcsődében aludtak, ám itt még zuhanyzó sem volt. Házat bérelni nem lehetett, pedig a falusi elöljáróság is mindent megtett, hogy találjanak megoldást.
Maga a feltárás a görögkeleti templomtól kétszáz méterre, a falu központjában zajlik, olyan terek találkozásánál, amelyek a szerzetesközösség felbomlása óta nem épültek be. Tavaly a szentély felett húzódó földutat bontották meg, alatta másfél méter magas falakat találtak.
Az ötletet, hogy meg kellene keresniük II. András nyughelyét, a margati lovagvár feltárásának egyik önkéntese, Orosházi Bernadett fogalmazta meg elsőként. Ebbe az irányba mozgatta őket az is, hogy 1218 elején a király felkereste a margati várat, majd évi járadékkal látta el a helyet. Szerették volna, ha a magyar keresztes hadjárat nyolcszázadik évfordulójára, 2017–2018-ra előkerül valami II. Andrással kapcsolatban.
Idén nyáron az utolsó érintetlen szelvényt is megbontják a szentélyben
Fotó: PPKE
Tavaly sikerült elérniük, hogy 99 százalékban biztosak legyenek abban, hogy amit kerestek, azt meg is találták a monostor templomának keresztházában. A mai járószint alatt két tumba (díszes síremlék) alapozása került elő. Ezek az építmények tarthatták II. András király és második felesége, Courtenay Jolánta szarkofágját, amit vélhetően még a tatárok törtek fel, hogy kivegyék belőlük az értéktárgyakat. Nem kizárt, hogy a pusztítás után az uralkodói csontokat áthelyezték egy külön sírba, talán a szentély környékére.
Mivel maradt még felbontatlan szelvény, az idei nyár sok kérdésre választ adhat. 2016 nyarán felfedeztek már egy tatárkori tömegsírt a templom déli hajója alatt. A gödörben fél méter vastagon hevertek az embercsontok, de számos tárgyi lelet is előkerült innen, többek között nagy mennyiségű késő középkori fizetőeszköz. Tavaly egy bizánci aranypénzt is találtak a XIII. század húszas éveiből, ami azért ritka, mert aranyat nem szoktak kiforgatni a földből. De találtak emberi fejet ábrázoló kis szobortöredéket is, valamint egyiptomi vagy szicíliai metszett kristálypohár-töredéket, ami azt mutatja, mennyire gazdag volt a XIII. századi magyar királyság, amely ekkor élte fénykorát Európa egyik legtekintélyesebb államaként. Közép-Európa országai közül például egyedüliként indított keresztes hadjáratot saját uralkodója, II. András vezetésével 1217-ben.
Mindezek ellenére az egresi leletanyag igencsak szerény. Ami megmaradt, az a templom padlószintje alól kerül elő, főként gyermekcsontváz, egymás fölött négy-öt sorban. Több mint száz sírt bontottak ki, ezek a kora Árpád-kortól a késő középkorig datálhatók. Mivel azonban a XII–XIII. században nem volt szokás értékes anyagot elhelyezni az elhunytak mellett, nem nagyon van mit kiásnia az utókornak, hangzik a szakember értékelése. Említésre méltó viszont, hogy a legrégebbi középkori rétegből egy korábbi templom alapozása is előbukkant, ami azt jelzi, hogy az első szerzetesek lakott területre érkeztek.
A III. Béla által alapított monostor évtizedekig kiemelt királyi támogatásban részesült, az ország egyik legfontosabb ciszterci rendházaként tartották számon. Maga is alapított filiálékat, például a kercit. A tatárjárást hamar kiheverte, a kun háborúk idején a koronát is itt őriztethette Kun László. A mohácsi csata után Szapolyai János vette meg, alakította erőddé. 1551-ben az oszmánok dúlták szét. Egy 1581. évi adóösszeírás már csak két vlach birkapásztort és 368 juhot említ Egres kapcsán. II. András teteme úgy került ide, hogy a XIII. századtól kezdődően a királyok már nem Székesfehérvárra, hanem az általuk kiválasztott kolostorba temetkeztek. Csontjait – amennyiben ezek önálló sírból kerülnek majd elő – DNS-vizsgálattal azonosíthatják, hiszen szüleit, III. Bélát és első feleségét, Châtillon Annát több szakember szerint a Mátyás-templomba temették újra.
A Jolánta Kulturális Egyesület által koordinált kutatás – amely az Árpád-ház Program keretében és a Bethlen Gábor Alap támogatásával zajlik – nemcsak a nemzeti emlékezetbe akarja visszaépíteni a történelmi helyszínt, hanem látogathatóvá is kívánja tenni azt. A múzeumot abban az egresi épületben nyitják majd meg, amely az itt dolgozó régészek szálláshelyeként szolgál. A feltárásról dokumentumfilm is készül Tősér Ádám rendezésében. Ebben az ásatás részvevőit, történészeket és a korszak kiváló ismerőit szólaltatják meg, tájékoztat Molnár-Bánffy Katalin producer. Az elveszett király című alkotást – amelynek animációs elemei is lesznek – jövőre, a II. Andráshoz köthető Aranybulla kibocsátásának nyolcszázadik évfordulóján fogják bemutatni a köztévében.
