Főzök valamit… – határozta el Rezeda Kázmér, és mindig úgy határozta el, mintha először tenné. Mindennap főzött Rezeda Kázmér, mégis úgy volt ezzel a dologgal, mint Karinthy középiskolai tanulója:
„A középiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról napra megújuló harcba szállás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi elölről.”
Főzni is ilyen.
És ha valaki, hát Rezeda Kázmér tudta ezt. A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik – így a főzés a köténnyel. Magára valamit adó szakács kötényt hord a konyhában. Így volt ezzel Rezeda Kázmér is. Fekete köténye volt őneki, rajta Marlon Brando jellegzetes arca A Keresztapából, s a film címe is angolul, a jellegzetes betűkkel: The Godfather. Corleonéban vásárolta magának azt a kötényt Rezeda Kázmér sok-sok évvel ezelőtt, amikor még nem főzött rendszeresen, csak évente néhányszor, kötény nélkül, és mindig ugyanazt. De megérezte, hogy egyszer főzni fog, egyszer majd hozzáöregszik ehhez a művészethez, s hogy akkor majd kell a kötény.
Köténye tisztaságára kínosan ügyelt. Miképpen a konyháéra is. Rezeda Kázmér megfigyelése szerint az asszonyok ha főznek, elúszik alattuk a konyha. Felgyűl a szennyes edény, szétszóródik a fűszer, zsír s vízfoltok lepik a padlót, s ha minden kész, az asszonyok nekifognak rendet tenni a konyhában.
Férfiember nem így főz.
Férfi keze alatt nem úszik el a konyha. Ugyanis minden munkafázis után mosogatás, öblítés, törlés történik. Az asszony főzés olyan, mint egy nagy, csinnadrattás farsangi előadás. A férfi főzés inkább hűvös, kimért műtét.
Rezeda Kázmér például rendben tartotta fűszereit. Ízléses dobozkában, illetve gyönyörű kis porcelán fűszertartókban, amelyekre rá volt írva, hogy só, bors, lestyán, oregánó – és így tovább, egészen a soha, semmire sem használt korianderig. Rezeda Kázmér úgy tartotta rendben a fűszereit, hogy asszonya megvette azokat a gyönyörűséges kis szelencéket, és beléjük tette a megfelelő fűszereket, s azóta Rezeda Kázmér rendeltetésszerűen használta szelencéit, s feltöltésükről is gondoskodott.
Kínosan ügyelt Rezeda Kázmér arra is, hogy alapanyagai megfelelően legyenek tárolva. Különösen így volt ez a húsfélékkel.
A maga elejtette vad húsára különösen kényes volt. Abban nem ismert tréfát. Így aztán asszonya vásárolt megfelelő tárolóedényeket, fóliázót, tasakolót, abba tette a húst, feliratozta, hogy mi van benne pontosan, és így került a fagyasztóba. Így és onnan vette elő Rezeda Kázmér, ha vadat főzött éppen.
A zöldség tárolása is kínos rendet követett. A burgonyaféléket (krumpli s batáta) külön kellett tartani, répát, gyökeret szintúgy, s a csilipalánta gondozása volt a konyha egyik sarokköve. Ezért Rezeda Kázmér asszonya vásárolt ízléses kosarakat a burgonyaféléknek s az egyebeknek, külön-külön, abba helyezte a dolgokat, a csilipalántát pedig gonddal locsolta, ápolta.
Mondom, Rezeda Kázmér konyhája patika volt. Büszke volt arra a konyhára s magára Rezeda Kázmér, s joggal…
Kötényét asszonya mosta, vasalta ropogósra, s arra is büszke volt. S felöltötte kötényét Rezeda Kázmér, s nekifogott főzni valamit. A húst a húsvágó deszkán vágta, majd a deszkát és a kést azonnal elmosta. hasonlóan járt el a zöldségekkel is. Munkájuk végeztével a serpenyők is elmosva kerültek a csepegtetőre. Ragyogott a konyha Rezeda Kázmér után, na.
Fácánleves készült, s dámvad gyönge combjából pörkölt, hozzá krumpli, főtten, köményesen. A gyerekek is bejelentkeztek vacsorára, így aztán heten ülték körbe az asztalt, s faltak, mint a pumák, és ízlett a házi koszt mindenkinek, Rezeda Kázmér pedig úgy nézett végig családján, mint egy győztes hadvezér, s büszke volt a konyhájára, a főztjére, s joggal.
Mikor a gyerekek elmentek, hét személy után maradt ott a szennyes, hegyekben. Meg a maradékok, szanaszét.
– Fiam, azt hiszem, el kellene pakolni, és rendet kellene csinálni a konyhában – rendelkezett Rezeda Kázmér, miközben asszonya éppen elpakolt, és rendet csinált.
– Ha ezt még egyszer elmondod, a fejedre húzom az összes szennyest! – kiabált be a konyhából az asszony, és Rezeda Kázmér megállapította magában, hogy a nőknek nincsen semmi türelmük. Ezért is úszik utánuk a konyha. S mosolyogva elnyúlt a fotelban, s kinyitotta A varázshegyet…
