Erre a rétegre épültek rá az Árpád-kor földbe süllyesztett házikói. A településrészről az archeológus azt mondta, azért fontos, mert kevésbé ismert korszaka ez a temesközi városnak. Ami megmaradt ebből az időszakból, azt utólag tették tönkre, többnyire az osztrák birodalmi építkezések. Legalábbis a hivatalos álláspont szerint.
Az 5. számú lelőhely ugyanis ellentmondásos nyilatkozatokat váltott ki. Az itt kiásott temetőt nem kevesebb, mint öt évszázadon át használták. A hun kori leletek is innen származnak, azokból az évekből, amikor a griffes-indás kultúra képviselői lerohanták Európát. Az előkerült anyag viszont nem arra utal, hogy mindent felégettek volna maguk körül. A népcsoport, amelyhez tartozik, főként mezőgazdasággal és fémmegmunkálással foglalkozott, egyebek mellett aranyművességgel, termékeit a helyi lakosságnak adta el. Tehát letelepedett életmódot folytatott.
Az egyik női sírban római kori pénzérme is megőrződött Marcus Aurelius császár korából, valamint egy sarló alakú medál, amely elterjedt volt a római lányok körében. A Temesváron kutató régészek szerint Dacia tartományban is.
Ugyanebből a korszakból több hulladékgödröt és egy védelmi árkot is feltártak, de egy kártyalapra is rábukkantak. Ezt az egyik népszerű római társasjátékban, a latrunculiban használták, amely főként a katonák körében terjedt el. Amennyiben lehet hinni a szakembereknek… Hiszen arról is szó lehet, hogy kizárólag hun és Árpád-kori leleteket a mai napig nem szabad együtt kiásni Romániában, pontosabban nem ugyanazon a területen és ugyanazon régészeti feltárás keretében. Ahol a kettő, a hun meg a magyar nagy számban előfordul, külön is, meg együtt is, ott római vagy dák régiségnek is lennie kell…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!