Győzhetnek-e a jakok?

„Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2019 világbajnoka” – hirdette honlapján a Philip C. Jessup Nemzetközi Jogi Perbeszédversenyt rendező szervezet. Idén több mint 130 ország 680 egyeteme próbált a csúcsra jutni. Ez volt az első alkalom, hogy a magyarok hozhatták haza a vándorkupát.

Sulyok Katalin, Szép Vanessa, Bazsó Gábor, Kajtár Gábor. Nem a tudás mélységében volt eltérés, hanem a szuggesztív érvelésben Fotó: Bach Máté

A világdöntőre meghívott 145 csapatot az amerikai fővárosban – a Hyatt Regency szállodában, mert ott fér el hatszáz egyetemista – egy héten át tovább szűrték. Csoportokat sorsoltak ki, amelyek győztesei kerültek a legjobb 32 közé, s jutottak el az egyenes kiesés szakaszig.

Zavaró bírók

– Harminc éve vetődött fel az ELTE Nemzetközi Jogi Tanszékén, hogy jelentkezünk erre a versenyre. Az elmúlt évek eredményei közül kiemelkedik (két egymást követő évről van szó) a második és a harmadik legjobb szónoki elismerés díjának bezsebelése – tájékoztat a csapat felkészítője, Sulyok Katalin.

A második és a harmadik hely két olyan villanás volt, amire sokan felkapták a fejüket, mert tudták, ez nem lehet véletlen. Megjelent az ELTE mint márkanév. Ha ilyen jók voltak szóban, akkor eljött az ideje az írásbeli készségek erősítésének. Ami meglehetősen jól sikerült, hiszen a tavalyi világdöntőben az írásbeli beadványok összesített versenyét nyerte meg az ELTE csapata.

Valamennyi ország ugyanazt a közel harmincoldalas jogesetleírást kapja, amely a két állam sérelmeit, a másikkal szembeni jogi igényeit sorolja. Ezt kell megoldani – előbb írásban, hatvan-hatvan oldalas angol nyelvű jogi beadványok formájában. Azért kell kettő, mert a verseny során az alperes és a felperes képviseletében is érvelnek.

Ezt adják elő 45-45 percben, ami nem monológ, mert a bírók folyamatosan belekérdeznek, próbálják összezavarni a hallgatókat. Nem bosszantani akarnak, hanem tesztelik, hogy mennyire értik az egyetemisták saját érveiket, nem állnak-e azok esetleg ellentétben egymással, vagy nem vezetnek-e abszurd eredményre egy bizonyos pont után. Figyelik, milyen gyorsan gondolkodnak a versenyzők, sarokba tudják-e szorítani őket kemény kérdésekkel, vagy minden körülmény között feltalálják magukat.

Alapesetben a csapat egyik fele az alperest, a másik a felperest képviseli. Ebben az évben Bazsó Gábor mindkét feladatot ellátta, míg Buda Zolta az alperes, Koncsik Marcell a felperes mellett érvelt írásban és szóban is.

Szép Vanessa jogi kutatómunkát végzett – az újonnan felmerülő kérdésekre keresett válaszokat. Emellett ő írta a felperesi beadvány felét, amely harmadik helyezést ért el a versenyben. A szerepek a verseny során váltakoztak, a sorsolás eredményeként hol az alperes, hol a felperes mellett szóltak a magyarok. A képviselt fél jogos érdekeit úgy kellett előtérbe helyezni, hogy közben nem mondhatták azt, hogy a másik fél érdeke nem fontos, és a jogesetben előre rögzített tényeket sem vitathatták.

A feladat tehát az volt, hogy a csapat mindkét oldala kényes egyensúlyt találjon a peres felek jog által védett érdekei között.

– Kisebb volumenű, ugyancsak nemzetközi perbeszédversenyen ismerkedtem meg ezzel a világgal. Annyit lehet itt tanulni, speciális képességeket fejleszteni, hogy úgy gondoltam, a Jessupon is kipróbálom magam. Bejött, megérte, szinte felfoghatatlan, mi történt velünk Washingtonban – foglalta össze érzéseit Szép Vanessa, aki hamarosan államvizsgázik, majd az Európai Unió felé venné az irányt, de elképzelhető, hogy valamelyik neves külföldi egyetem posztgraduális képzésére jelentkezik.

– Engem az fogott meg, hogy a nemzetközi jogi perbeszédversenyeken nincsen előre rögzített „jó” válasz, sokféleképpen lehet jól érvelni, rengeteg különböző forrást lehet és kell is használni. A választ nekünk kell megtalálni. Itt nemcsak a dogmatikus jogi tudás alapvető fontosságú, hanem a rétori képesség, a szuggesztív érvelés is rengeteget számít.

Amellett csak az nyerhet, aki elmélyedt a feladvánnyal kapcsolatos jogi környezetben. A döntőbéli bíráink – két amerikai és egy kanadai, mindhárman világszerte ismert szaktekintélyek – a jogeset során használt legfontosabb valós ügyek aktív szereplői voltak. Így fel sem merült annak a lehetősége sem, hogy bármivel meg lehetne őket vezetni – mondta Bazsó Gábor.

Áttörni az üvegfalat

A felkészülésben óriási a szerepük a tanároknak, hiszen se a magyar, se az angolszász beadványok írását, szerkesztését nem tanítják a hazai egyetemeken. Sulyok Katalin a Harvardon mélyedt el a módszertan részleteiben, Kajtár Gábor pedig Cambridge-ben. Hazahozták e tudást, hogy a hazai tehetségek versenyezni tudjanak a külföldi tehetségekkel e téren is. Mert hiába kiválók a magyar joghallgatók, ha nem ismerik az angolszász metodikát.

Hagyományosan szeptember elején írják ki az egyetemen a legjobbakat kereső pályázatot, és várják a jelentkezőket, akiknél feltétel a nagyon magas szintű angolnyelv-ismeret, hiszen a felkészülés alatt nincs idő a nyelvtanulásra.

Ebben a korosztályban szerencsére ez egyre kevésbé limitáló tényező. A több tucat jelentkezőből a legjobbakat kiválasztják, és megindul a hosszú hónapokon át tartó kemény munka, amit az egyetem azzal segít, hogy a diákok az adott évet egyéni tanrendben tudhatják le.

Heti negyven-ötven órát készülnek, kitartóak, nem adják fel, tudják, minek hol nézzenek utána. Majd pedig mindennap órákon át gyakorolják a szereplést, videóra veszik, elemzik, csiszolják az előadásukat.

Rengeteg munkát tesznek bele, amire Sulyok Katalin szerint csak a legkiválóbbak és legelszántabbak képesek. De megéri, mert a versenyen való sikeres szereplés nagyon jól mutat az önéletrajzban. A Jessup a világon mindenhol ugyanazt, a jogászi szakmai kiválóságot jelenti.

Mi értelme a szónoklattannak, amikor a hazai peres ügyek nem ezekről szólnak, hanem papírból, monoton hangon felolvasott sok száz oldalnyi szövegekről? – adódik a kérdés.

– A hallgatók közül is kevesen tudják, hogy a jog nem precíz dolog, hanem a jó és az igazságosság művészete, ahogy azt már a rómaiak is tartották. Művészetként kellően rugalmas.

Az egymással szemben álló értékek nem abszolút értékek, az értékeket szabályozó jog sem dönti el végérvényesen, hogy kinek van igaza. Sok embernek lehet sokféleképpen igaza.

Nem mondhatjuk, hogy egyik fontosabb, mint a másik. Az élet tele van értékválasztással, ami helyzetről helyzetre dönthető csak el. A mérlegelésnél alapvető az érvelés, a meggyőzés ereje. Ehhez pedig alapvető a jó perirathoz és perbeszédhez szükséges képességek elsajátítása. Ezért olyan fontos a perbeszédverseny – érvel Kajtár Gábor.

– Azért mentünk ki, hogy az ELTE legjobb eredményét érjük el, azaz jussunk be legalább a legjobb tizenhat közé. Legjobb 32 között többször volt már az egyetem, de eddig mindig elvéreztek elődeink.

A selejtező csoportban nagyon izgultunk, mert a kínai és az ír bajnokot kellett megelőznünk. A kieséses szakaszban először egy nagyon erős orosz csapatot múltunk felül – akkor mi voltunk a felperesek. Koncsik Marcell törte át ezt a lélektani határt, és vitt a legjobb tizenhat közé bennünket.

A nyolc közé jutásért (Fülöp-szigetekkel versengtünk) alperesként érveltünk. A legjobb négy között azt éreztük Buda Zoltával, hogy akár nyerhetünk is. A döntőbe a többszörös világbajnok Szingapúron keresztül vezetett az út, majd következett a számtalan alkalommal döntőző, többször nyerő Columbia.

Itt már természetesen kicsi volt a különbség köztünk és a Columbia Egyetem diákjai között. Nem a jogi tudás mélységében volt igazán nagy eltérés, hanem a szuggesztív jogi érvelésben – állítja Bazsó Gábor, aki a legjobban tudja, hiszen Buda Zolta mellett ő beszélt a döntőben.

– Az első egyetemi évem végén biztos voltam benne, hogy szeretnék részt venni egyszer a Jessupon, hiszen ez egy ELTE-s joghallgató legnagyobb lehetősége a tanulmányai során. A perbeszédversenyek legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a valóságot igyekszünk modellezni, ezért betekintést enged a jogászi szakma azon gyakorlati szegleteibe, melyekbe más módon nem láthatnánk bele. A legfőbb motivációmat az az egyedülálló tanulási, fejlődési lehetőség adta, ami a Jessup természetes velejárója – mondta az üvegfalat áttörő Koncsik Marcell.

A legjobb szónok

Amikor azt feszegetem, hogy hihetetlen koncentráció és talpraesettség kell ahhoz, hogy valaki ilyen éles helyzetben, húszas évei elején nem az anyanyelvén érveljen, replikázzon, akkor Bazsó Gábor szerényen azt mondja, ez tanulható.

A fordulatok, érvelési technikák alkalmazása nem okozott gondot. Vázként szolgálnak, amelyekbe beépítik a konkrétumokat, ami nem jelenti, hogy panelek alkalmazásával nyerhető lenne a verseny, de azt igen, hogy a szónoklat egy tudatosan előre felépített rendszer, amire rengeteget kell előre készülni.

A mindössze harmadéves Bazsó Gábor itthon szeretné befejezni az egyetemet, közben gyakornokként kipróbálná magát nemzetközi ügyvédi irodákban is.

Európából a Cambridge Egyetem küldöttsége, egy francia és egy orosz csapat nyert eddig a verseny hatvanéves történetében. Hozzájuk csatlakoztak negyedikként a magyarok.

A csapatgyőzelem mellett Bazsó Gábor a legjobb szónoknak járó egyéni díjat is elhozta. A győzelemmel pénzjutalom nem járt, de az elsőség annyi ajtót megnyit előttük, hogy az pénzben kifejezhetetlen. Jövőre is indít csapatot az ELTE. Tehetségekben nincs hiány.

Amúgy függetlenül a per kimenetelétől mindkét fiktív állam egyetértett abban, hogy a jakok nem halhatnak ki, ezért vállalták, hogy végrehajtják a Nemzetközi Bíróság ítéletét akkor is, ha az rájuk nézve elmarasztaló. Ítélet egyébként nem született, ezért egyik állam sem nyert. Csak a magyar csapat.