Hajnali részegség

Budapest felkerült a bakancslistákra – olcsó, és nagyon szép, ezért ellepik a Belvárost a hozzánk látogató turisták. A Duna is telítve van séta- és szállodahajóval, ami közrejátszhatott a múlt heti tragédiában. Ami a gazdaságnak jó, az a helyi lakosoknak már kevésbé: vajon mi lehet a megoldás a békés együttélésre?

2019. 06. 08. 10:18
null
A főváros makettje a budai Várkert Bazár belső terében. Léptékváltásra lenne szükség? Fotó: MTI–Kovács Tamás
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Délután fél kettő, nem éppen csúcsidő egy álmos hétköznapon a rakparton. Állunk mégis a végeláthatatlan dugóban, miközben turisták tucatjai szaladgálnak át az úttesten az autók között. A csodálatos dunai látkép előtt, a Parlament lépcsőjén csattan a szelfi, az üres üdítőspalackokat begurítja a vízbe a szél.

Múlt szerda este kilenc óra után öt perccel a Dunának ezen a szakaszán összeütközött a hatvan fő befogadására alkalmas Hableánnyal az őt utolérő Viking Sigyn szállodahajó. A kisebbik hajó azonnal az oldalára fordult, és hét másodperc alatt elsüllyedt 33 dél-koreai turistával és kétfős magyar személyzettel a fedélzetén. Heten élték túl a balesetet. A magyar személyhajózás történetében 75 évvel ezelőtt történt utoljára ilyen nagyságú, több halált is okozó baleset a Dunán.

Tenczel Gábor, az Armada Budapest Hajózási Kft. értékesítési igazgatója szerint a mesterségesen alacsonyan tartott árakon múlik a turizmus felerősödése, hiszen még mindig nagyon olcsók vagyunk mind hajóbérleti díjakban, mind cateringben. Elmondása szerint Budapesten körülbelül hat nagyobb és három kisebb cég van jelen a piacon.

Rendezvényhajózással és csoportos sétahajózással foglalkoznak, első számú vendégeik a távol-keleti turisták, akik most kezdik felfedezni Budapestet. Az európai turisták, akik fapadossal könnyedén mozognak, sokkal inkább egyénileg utaznak, mint nagyobb csoportokban. Tenczel szerint egyszerűen azért van sok turista, mert az emberek elkezdtek nem spórolni, mert már nincs mire. Az utazás elérhető szórakozási fajta lett, a vendégek pedig megértették, hogy élményt vesznek, amelyre szükségük van, ezért egy évben négyszer-ötször-hatszor elutaznak külföldre. Budapest csodálatos város, és az igazgató nem gondolja, hogy ravasz marketingfogások eredménye, hogy előtérbe került. Az emberek egyszerűen szeretnek utazni, ám a múlt heti baleset utáni hisztéria megkérdőjelezte a dunai hajózás biztonságát.

– Ha buszsofőr vagyok, és úgy döntök, hogy nekimegyek a szalagkorlátnak vagy a mellettem haladó busznak, akkor össze fogjuk törni magunkat, esetleg többen meg fognak halni. A baleset emberi mulasztás miatt történik, és ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve veszélyes a buszozás, hanem azt, hogy valaki hibázott – mutat rá Tenczel Gábor. – Egy orvos is hibázik, és többen meghalnak miatta, egy pilóta is hibázik, és lezuhan a repülőgép, ettől még repülünk. Azon a napon több mint húszan haltak meg a közutakon. A hajóbaleset igen ritka: rengeteg véletlennek kellett egybeesnie, hogy megtörténjen. Tömeges lemondások vannak: iskolai csoportokat mondanak le, a szülők nem engedik el a gyerekeiket, negatív médiahadjárat próbálja elhitetni mindenkivel, hogy Budapesten veszélyes a hajózás, és hatalmas a forgalom és a káosz. Nem így van: ez nagyon szervezett társadalom, odafigyelünk egymásra – húzza alá a szakember, aki egy nagy problémát emel ki Budapesten: a ténylegesen megnövekedett szállodahajó-forgalmat. Mialatt a rendezvényhajókon magyar kapitányok dolgoznak, akik folyamatosan kommunikálnak, és ismerik egymás mozdulatait, a szállodahajókon mindenféle nációból származó kapitányok tevékenykednek, ezért nem is tudnak százszázalékosan szót érteni egymással, noha eddig megoldották a dolgot.

A főváros makettje a budai Várkert Bazár belső terében. Léptékváltásra lenne szükség?
Fotó: MTI–Kovács Tamás

A durván négy kilométer hosszú belvárosi Duna-szakaszon átlagosan hetven 30–135 méter hosszúságú hajó közlekedik esti, éjszakai órákban egyszerre. Ez a jelentős szám megköveteli a hajózási szabályok szigorú betartását és a folyamatos figyelmet. A mostani tragédia személyes mulasztás miatt következett be: a szállodahajó ukrán kapitánya ugyanis nem figyelmeztette rádión a Hableányt, hogy előzni kezd, csak a baleset után jelentkezett be. Ráadásul ekkor sem volt teljesen érthető, hogy mit akar, ugyanis egy mondaton belül angol, német és orosz szavakat is használt.

– A koreai követség kiadott egy közleményt, hogy koreaiak nem hajózhatnak, a kínai követség is erre figyelmeztet. A rendezvényhajós cégek forgalmának legalább hatvan-hetven százalékát a távol-keleti turisták adják: mi ez, ha nem pánik? – teszi fel a kérdést az értékesítési igazgató, aki reméli, hogy gyorsan megváltozik ez a közhangulat. A budapesti hajózás szerinte ugyanis biztonságos, ha mindenki betartja a szabályait, hiszen képzett kapitányok és matrózok dolgoznak a vízen.

Mindenesetre a kordában nem tartott tömegturizmus növeli a bizonytalansági tényezőket. A Felelős Turizmus Partnerség a következőképpen határozta meg „túlturistásodott” (az angol overtourism kifejezésből magyarítva) helyszíneket: „olyan turistacélpontok, ahol a vendéglátók, a vendégek, a helyiek vagy a látogatók úgy érzik, túl sok a látogató, és az életminőség a környéken vagy az élmény elfogadhatatlan mértékben leromlott”.

Kétségtelen, hogy az egyik leginkább vitatott téma Budapest városfejlődésében jelenleg ez a „túlturistásodás” a Belvárosban. Egy friss kutatás sajtómegjelenésekre hivatkozva állítja: Budapest az ötödik leginkább túlturistásodott város Barcelona, Velence, Amszterdam és Milánó után, a negatív hatásokat pedig értelemszerűen leginkább a VI. és VII. kerületbeli bulinegyedben lakók érzik, ahol az éjszakai garázdaság és annak hozadéka jelentős tényező a helyi lakosság életminőségének csökkenésében.

A bulinegyed helyzetéről Melanie Kay Smith, Olt Gergely, Csizmady Adrienne (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet) és Pinke-Sziva Ivett (Budapesti Corvinus Egyetem) 2017-ben végzett kérdőíves-mélyinterjús kutatást a VI. és a VII. kerületben lakók, magyar vendégek és külföldi turisták körében, valamint a helyi társadalmi szervezetek képviselőivel, bártulajdonosokkal és alkalmazottaikkal, turizmus-, vendéglátás-szakértőkkel mint legfontosabb érdekeltekkel, hogy megértsék a jelenséget, és próbáljanak lehetséges megoldásokat felvázolni.

Magasabb azoknak az aránya, akik a romkocsmák miatt látogatnak Budapestre, mint akik a kulturális örökség miatt
Fotó: Kurucz Árpád

A kutatás szerint számos tényező vezetett a lakossági elégedetlenséghez és a túlturistásodás elleni ellenállás növekedéséhez, például a növekvő tömeg, az utcai bűnözés, a szemét, a részegség, az éjszakai zaj, a prostitúció, az utcán vizelés és az emelkedő árak. Az interjúk tanúsága szerint az ötven felettiek jobban érzékelik ezt, mint a harminc alattiak, és a megkérdezett lakók 18 százaléka úgy tervezi, hogy ezek miatt a problémák miatt elköltözik a kerületből. Pozitívum legalább, hogy bár a lakosok úgy érzik, túl sok a turista a környéken, keveseknek volt velük rossz tapasztalatuk. A helyiek magasabb színvonalú takarítást, jobb közvilágítást és tömegközlekedést szeretnének, az idősebb válaszadók pedig azt is megfogalmazták, hogy nagyobb rendőri jelenlétre lenne szükség, és többen támogatták közülük a vendéglátóhelyek éjszakai bezárását. A fiatalabbak inkább több éjszakai boltot szerettek volna látni, no meg közvécét.

A felmérés szerint a turisták ráadásul nálunk jelentősen kevesebbet költenek, mint például Prágában, ez pedig az „alacsony költségvetésű partiturizmus” népszerűségének tudható be, ami a romkocsmákon és a virágzó Airbnb-piacon alapszik. Magyarul: a nyugat-európai árakhoz képest bitang olcsó a sör, és rengeteg helyen lehet bulizni hajnalig. A bárok átlagos látogatói a 20–30 éves korosztályból kerülnek ki, és a vendégek hetven százaléka külföldi turista. Jóval kevesebb az ötven feletti fogyasztó, a vendégek nyolcvan százaléka a 18–40 éves korosztályból kerül ki. A megkérdezettek között magasabb volt azoknak az aránya, akik a romkocsmák miatt látogattak Budapestre, mint akik a kulturális örökség miatt érkeztek ide. Emiatt az árak is jelentősen emelkedtek, és kevesebb helyi engedheti meg magának, hogy a bárokban és az éttermekben fogyasszon.

Barcelonában egymást érik a „turista, menj haza!” graffitik a házak falán. Ez lehet a jövő Budapestje? A Király utcán végigsétálva, át a Gozsdu-udvaron a Kazinczy utcáig folyamatos a taxisor, és húsz perc alatt három ember vizelt az utcán, egy pedig hányt. Hogyan lenne megfordítható az arány, hogy a minőségi programokat kereső, többet költő vendégek jöjjenek inkább a Belvárosba, mint hogy a délelőtt is részeg legény- és leánybúcsús hordák lepjék el a Király utcát? A sörbiciklik betiltása örvendetes lépés volt például, de a kocsmatúrákat is lehetne szigorúbban ellenőrizni. A marketingnek a vendéglátás helyett más szegmensekre kellene koncentrálnia, és elő kellene segíteni, hogy az emberek több időt töltsenek Budapesten és az ország más részein, valamint olyan fogyasztókat vonzani például az Egyesült Államokból vagy Ázsiából, akik több pénzt költenek a városban, mint amilyenek a kulturális és egészségügyi turisták. Magyarország egészére ugyan szerencsére egyelőre nem jellemző a helyiek életminőségét és a természeti értékeket veszélyeztető túlzott turistaáradat, de annak jelei már láthatóak.

Zenei kíséret a várban. A turisták kevesebbet költenek itt, mint Prágában
Fotó: Bach Máté

Persze a turistát sem szabad összekeverni a bulituristával, ahogy a futballhuligánokat sem a szurkolókkal. Andrónyi Gabriella idegenvezető kettőtől nyolc főig terjedő létszámú, kis csoportos túrákat szervez. Városnézés, séták, néhány óra alatt bejárják az úgynevezett highlightokat, azaz a leghíresebb látnivalókat: a Hősök terét, a Bazilikát, a budai Várat és a Parlamentet. Van ezenkívül túra kizárólag zsidó nevezetességekkel és gasztrokirándulás is kiadós piacozással, valamint privát kocsmatúrát is lehet kérni. Az idegenvezető szerint a nemzetközi túramegosztó oldalakon találják meg őket elsősorban, illetve szájhagyomány útján terjed a hírük. Vendégeik kilencven százalékban amerikaiak, ők igénylik a legjobban a vezetett sétákat.

– Sokan szeretik a várnegyedet, azt szokták mondani, hogy olyan nekik, mintha díszletek között járkálnának, a Parlament mindenkit lenyűgöz, a dunai sétahajózás pedig szintén nagy favorit. Célirányosan jönnek Budapestre, jó szállodákban laknak, és jó éttermekben esznek. Sok idősebb turista fiatalabb korában hallott a szocialista nyomorról, és meglepi őket a változás. Aki idejön, az még általában elmegy Bécsbe és Prágába is. A háromszögből mindig kiemelik Budapestet: Prága sokkal zsúfoltabb, Bécsben pedig nem annyira kedvesek az emberek, és persze sokkal drágább is – mondja az idegenvezető.

Novemberben és januárban, februárban tapasztalható némi visszaesés a szakember szerint, de már márciustól elkezdődik a szezon. A hideg hónapok közül természetesen a december a sláger a karácsonyi vásárok miatt, illetve az ausztrálok ilyenkor idelátogatnak megtapasztalni a telet. A Hősök tere, a Halászbástya és a Vásárcsarnok környékén brutális a túlturistásodás: utóbbi pár hónap alatt elviselhetetlen tömeget generál. Ahhoz, hogy vendégeket fogadhassunk, az infrastruktúrát is fejleszteni kellene: a Hősök terén jelenleg a gödröket kell kerülgetni, és a palota körül is akadnak olyan területek, ahol esős időben nem szerencsés járkálni. Az aprócska várbuszt egyetlen csoport megtelíti. Valahogy reklámozni kellene a gyönyörű vidéki városainkat Andrónyi Gabriella szerint, aki Erdélybe is szívesen vinne turistákat, de amíg olyan utak vannak, hogy ő maga is tart tőlük, addig ez sajnos nem kivitelezhető.

– Nagyon drága már Budapest belvárosában elmenni kávézni vagy ebédelni, az ebédmenük pedig pillanatok alatt elfogynak. Az viszont pozitív, hogy mennyi munkát ad a turizmus: aki ma nem tud elhelyezkedni ezen a területen, azzal tényleg nagy gond van. Bárkit felvesznek, aminek viszont az a hátránya, hogy a legjobb helyeken is gyakran tapasztalatlan, képzetlen a személyzet – vázolja fel a szakmai előnyöket és hátrányokat az idegenvezető. – Előfordul, hogy jónevű ötcsillagos szállodában nem beszélnek magyarul, vagy csupán nem tudnak válaszolni a turisták kérdéseire. Hiányoznak a profik. Idegenvezetőként Ausztriában egy tanfolyam elvégzése után megadott alapbérnél nem adhatnak kevesebbet, ezzel szemben Budapesten mindenki folyamatosan nyomja lefelé az árakat, és mindig lesz olyan, aki bármennyiért elvisz egy csoportot, csak legyen munkája. Ez nem tesz jót a szakmának. Bécsben sajnos jobban megéri anyagilag négy napot dolgozni, mint Budapesten egy hetet.

Indra Dániel, a KPMG könyvvizsgáló és tanácsadó társaság turisztikai tanácsadó részlegének vezetője szerint a túlzott elturistásodás hátterében az internetes bakancslisták megjelenése, az ingatlanpiacot is megborító rövid távú lakáskiadás, valamint az olcsó repülés áll. Budapesten tavaly szeptemberben is még 86 százalék felett volt a szállodai kapacitás kihasználtságának mutatója. Egyes helyeken kapacitásszűke kezd kialakulni: ilyen például a Liszt Ferenc repülőtér, amelynek forgalma 2013-ról 2018-ra évi 8,5-ről 15 millió utasra nőtt, főszezonban pedig alig lehet megmoccanni, annyira telített. Megoldás lehet még a látogatók időbeli és térbeli széthúzása, illetve a már említett vidéki városok és attrakciók reklámozása: a következő években több mint 1300 vidéki szállodai szobát adhatnak át Magyarországon, például Nyíregyházán, Zalaegerszegen, Szántódon, Pannonhalmán vagy Mátrafüreden, illetve a Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program is a turisztikai célok kiegyenlítettségén munkálkodik a látnivalók és a szálláshelyek láncba szervezésével.

Ellopott sárkányok

Látni kell, meg kell hódítani: a bakancslista-őrület ma már mindennapos, az emberek rájöttek, hogy az élmények vásárlásával gazdagabbak lesznek, és nem igazán törődnek a következményekkel. A túlturistásodás világjelenség, és nem kíméli a Föld legextrémebb pontjait sem. Korábban például a Himalája megmászása csak a legextrémebb, felkészült sportolók hobbija volt, ma viszont döbbenetes kép kering a hófödte csúcsokról: turisták százai úgy állnak sorban a hegygerincen, mint a sarki közértben kifliért. A tumultus már emberéleteket is követelt: az elmúlt napokban tizenegyen haltak meg a Föld legmagasabb pontja, a Mount Everest csúcstámadása közben vagy onnan lefele jövet. Az oxigénhiányos környezet nem kedvez a hatalmas forgalomnak: a jó idő miatt mindenki egyszerre akar mászni, torlódások alakulnak ki, a várakozásban pedig egyszerűen megfulladnak az emberek. Az már csak hab a tortán, hogy sokan felkészületlenül, oxigénpalack nélkül másznak. Egy 27 éves férfi például a visszaúton halt meg: több mint 12 órán át rostokolt a torlódás miatt a csúcsközeli, oxigénszegény környezetben, mire levitték, már nem tudták megmenteni. Amióta Kína korlátozta a mászóengedélyek kiadását a tibeti oldalon, Nepál felől nagyon megnövekedett a forgalom: az ázsiai ország összesen 381 engedélyt adott ki az idei szezonra, egyenként 11 ezer dollárért.

A malajziai kormány 2004-ben bezárta az összes szállodát a világ egyik legjobb búvárparadicsomában, Sipadan szigetén. Az éjszakai búvárkodás azóta is tilos, a kormány pedig korlátozta a turizmust, ma már csupán naponta 120 látogatói engedélyt adnak ki. A Palau-szigetekre érkező turistáknak nyilatkozatot kell aláírniuk, amelyet a vízum részeként az útlevelükbe bélyegeznek: meg kell ígérniük, felelősségteljesen viselkednek ott-tartózkodásuk alatt. A világ legszebb szigetének választott Fülöp-szigeteki Boracay és Thaiföld leghíresebb tengerpartja, A part című film nyomán világhírűvé vált Maya Bay időszakos lezárása után pedig az indonéziai Komodo szigetéről is kitilthatják a turistákat egy évre, ugyanis lopják a csak itt élő, kihalás szélén álló komodói sárkányokat. Ezek a helyek döbbenetes pusztuláson mennek keresztül az emberáradat káros hatásai miatt: az élővilág és a korallok kipusztulnak, és a helyieknek az otthagyott szeméthegyekkel is kezdeniük kell valamit. Ahogyan Budapesten is.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.