„Nehéz idő sújt, itt engedni kell”. Ezek voltak az utolsó szavak, melyek elhangzottak a régi Nemzeti Színház világot jelentő deszkáiról. Gelley Kornélnak kellett elmondani őket, a Lear király ment aznap, utoljára. Mind ott tolongtunk a színfalak mögött, az is, aki szabad napos volt. Színészóriások törölgették a könnyeiket, Sinkovits Imre, Kálmán Gyuri, Kállai Feri, Törőcsik Mari, Máthé Erzsi, akikre nagy hirtelen emlékszem. Húsz percig dörgött a taps.

A baloldaliak is állva hallgatják a magyar hiszekegyet
Az új főpolgármester, Ripka Ferenc székfoglaló beszédében kijelenti: a nemzetnek ma nagyobb szüksége van Budapestre, mint bármikor, mert régi egységének ez az egyetlen hatalmas, életerős emléke.