Az öltözködésünk kommunikációs eszköz, mielőtt megszólalnánk, hatást gyakorlunk a külvilágra. Minden, ami csillog, magára vonzza a tekintetet. Ezt a célt szolgálja. A ruha viselőjének kitűnni vágyása a divat egyik mozgatórugója. A csillogó tárgyak minden korban izgalmasak voltak, ezzel a feltűnő eszközzel az emberek szívesen élnek. De mit jelent ma a csillogás az életünkben? Az öltözködés mindig tükröt tart elénk, a korról mesél. A kiállított XVIII–XXI. századi, különféle alkalmakon viselt öltözetek is kifejezik a közösségi és életmódbeli változásokat. A ruhák a második világháborúig elsősorban a társadalmi státuszt reprezentálták. A kiállítás azt mutatja be, hogy honnan hová jutottunk, hogy mikor mit fejezünk ki az öltözékünkkel. A tárlat jórészt a múzeum saját textilgyűjteményére alapul.
A régi korokból származó ruhákon kívül kivételes kortárs darabokat is láthatunk. A Kiscelli Múzeum lenyűgöző Templomterében a fényeket és a csillogást állítják a középpontba. Az ember a fényhez való vonzódása miatt ragaszkodik a csillogáshoz. A Nap minden korban az éltető erőt jelentette, amit szimbólumok sokasága bizonyít. A vallási és hatalmi szimbolikában is találkozhatunk a kiválasztottakat körülvevő ragyogó sugárzással. Az uralkodók sok esetben azonosították önmagukat a Nappal, erre több példát találunk a fáraóktól a Napkirályig. A kiállítás rendezőelvét egyrészt az égitestek fényei, másrészt a világosság-sötétség, a nappal és az éjszaka kettőssége adja. A Naphoz az arany, a Holdhoz az ezüstös-fehér, a csillagos égbolthoz a fekete-arany-ezüst tárgyakat társították.
A régi korok ruhái mellett kivételes kortárs darabok is láthatók
Fotó: Mirkó István
Az este az estélyi ruhák világa, a kiállított darabok csillogó díszítésükkel a csillagok apró fénylő pontjait idézik fel. A XX. században a fekete lett a legkedveltebb estélyi ruha, ugyanis a sötét szín karcsúsít, és ez emeli ki legjobban a díszítéseket. A varrónők a XIX. század előtt csak kézműves technikával dolgoztak. Mióta a gépek átvették az emberek szerepét, a kézi munkával előállított tárgyak különlegessé és értékessé váltak. Erzsébet királyné 1854-ben tartott esküvőjén viselt menyasszonyi ruhájából miseruha készült. A kiállításon látható palást részeit a ruha uszályrészéből szabták. Az uralkodók megjelenése mindig jelentőségüket és gazdagságukat tükrözte. Láthatunk díszmagyart és katonaruhát is, melyek szintén a hatalom megtestesítői. A csillogás a világítás fejlődésével is összefügg. Egészen más ruhákat készítettek, amikor gyertyafénnyel, mint amikor gázzal vagy villannyal világítottak. Ahogy egyre fényesebbek lettek a báltermek, úgy váltak egyre csillogóbbá a ruhák is. Jól érvényesültek a gazdagon felvarrt flitterek, gyöngyök, strasszkövek. A textilipar fejlődésével egyre több készen kapható, rávarrható díszítést használtak, ami megkönnyítette a munkát. Nem egyesével varrták fel a gyöngyöket, hanem készen vett dekorációval díszítették. Az egyik kortárs ruhán a kivilágított Budapest látható. Már nem a ruha csillog, hanem amit ábrázol, a város.
A két világháború közötti években a szórakozni vágyó embereket a jazz, a dinamikus mozdulatokat igénylő táncok hozták lázba. A ruhákon megjelentek a különálló, lógó gyöngysorok, füzérek, amelyek követték a táncos mozdulatait. Megcsodálhatjuk Medveczky Ilona 1983-ban készült sokat mutató, csillogó fellépőruháját és fotón egy strasszköves láncokból álló darabot. Péterfy Bori fellépőruháján a zene ritmusára változnak a fények. A XX. század második felében egyre olcsóbbá vált a tömeggyártás. A műszálak és a megfizethetőbb anyagok megjelenésével a csillogás már a hétköznapok részévé vált. A kiállítás meglepetést is tartogat a látogatóknak. Akinek van kedve, felpróbálhat néhány ruhát, és végigsétálhat a kifutón. A kiállítás rendezői nem akarnak minket rábeszélni a csillogó ruhadarabokra, de arra igen, hogy gondolkozzunk el azon, hogy mikor mit viselünk, és hogyan hatunk az öltözékünkkel a környezetünkre és önmagunkra.
(Ragyogj! Divat és csillogás – Kiscelli Múzeum, Budapest, Kiscelli utca 108. A kiállítás 2020. március 15-ig látható.)
